A neveléstan tanszéket 1814-ben állították fel az egyetemen, és Krobot Jánost bízták meg a tanszék vezetésével. Krobot 1824-ben a Bölcsészeti Kar igazgatója lett, s ezután a neveléstan tanszék vezetői posztját sokáig nem töltötték be, helyettesek vezették. A megbízott helyettesítő tanárok egyikének munkássága sem kiemelkedő.
1870-ben Eötvös József miniszter Lubrich Ágostot nevezte ki a neveléstan nyilvános rendes tanárává, aki három évtizeden át töltötte be a neveléstan tanszéket. Fő műve a háromkötetes "Neveléstudomány" c. munka. Őt Fináczy Ernő (1901-1930) követte a tanszék élén, akinek sokoldalú neveléstörténeti munkássága modern szintre emelte a hazai pedagógiaoktatást. 1935-től 1949-ig a nagy műveltségű Prohászka Lajos töltötte be a tanszékvezetői pozíciót. 1949-ben bevezették a pedagógia szakos képzést (addig pedagógiai tanulmányokat a szabadbölcsészet keretében lehetett folytatni, s egyetemi doktorátust lehetett tenni). 1949-től 1950-ig Vajda György Mihály vezette a tanszéket. 1951-ben Lázár György állt a tanszék élén. 1952-ben rövid ideig Szokolszky István egyetemi docens vezette a tanszéket, majd ugyanebben az évben Ágoston György lett a tanszék vezetője 1959-ig. A tanszék kezdetben a Neveléstudományi és Lélektani Tanszékcsoport alá tartozott, azonban a tanszékcsoport 1984-es Pszichológiai Intézetté való átszervezése során a dékán közvetlen irányítása alá került. 2000. január 1-jén Neveléstudományi Intézetté szerveződött, és 2003 szeptember 1-jétől a Pedagógiai és Pszichológiai Karra került.
Tanszékvezetők:
Ágoston György 1952-1959
Nagy Sándor 1959-1978
Szarka József 1978-1990
Bábosik Zoltán 1990-2005
Szabolcs Éva 2005-2014
Lénárd Sándor 2014-2017
Fehérvári Anikó 2017-

Egyetemünkön 1929-ben, Lukonich Imre vezetésével alakult meg az elsősorban a szomszéd népek, az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamainak történetével foglalkozó Kelet-Európa Története Tanszék, illetve 1934-től a Kelet-Európa Intézet. 1953-ban az Intézet két önálló szervezeti egységre bomlott: a Szovjetunió Története és a Népi Demokratikus Országok Története Tanszékre E két tanszéket 1957-ben ismét összevonták.

1872-ben Henszlmann Imre nyilvános rendkívüli tanárrá való kinevezésével állították fel a Művészettörténeti Tanszéket. Hosszú ideig a régészet és a művészettörténet nem különült el egymástól, a tanszék munkájában történeti és régészeti kutatások domináltak. Ez jellemezte még a két világháború közötti időszakot, a Művészettörténet és Classica Archeológiai, valamint a Művészettörténet és Keresztény Régészet Tanszék tevékenységét is. 1945 után a Művészettörténeti Intézet továbbra is két, Gerevich Tibor és Fülep Lajos vezette (egymás mellé rendelt) tanszékből állt. Fülep Lajos nyugállományba vonulásakor, 1961-ben a két tanszéket összevonták, vezetésével Vayer Lajost bízták meg. 1996-ig az ország egyetlen olyan tanszéke volt, ahol az oktatás hangsúlya a művészettörténetre, mint tudományra, illetve humán diszciplínára esett. Generációkon át innen kerültek ki a hazai muzeológia, a műemlékvédelem, a műkereskedelmi szakértés, a műkritika és a kortárs művészet meghatározó szakemberei is. 1978-tól a Muzeológiai–Közművelődési Tanszékcsoport tagja. A tanszékcsoportok megszűnése után 2001-ben alakult meg a tanszékből a Művészettörténeti Intézet.
A tanszék vezetői:
Fülep Lajos 1954-1961
Vayer Lajos 1961-1979
Németh Lajos 1979-1991

A Művelődéstörténeti Tanszék 1981-ben azzal a céllal alakult meg a Bölcsészttudományi Karon, hogy posztgraduális képzést biztosítson, azonban a graduális képzést nyújtó történeti tanszékek közé került. A doktoranduszok oktatása 1993-ban a Művelődés-, Gazdaság és Társadalomtörténeti doktori program részeként indult meg, a Művelődéstörténet 1995-ben alakult át önálló doktori programmá. Az oktatói kar különös figyelmet szentel a regionális kultúrákra, az életmód- és mentalitástörténetre, a tudománytörténetre és tudománymódszertanra, az eszmetörténetre, az egyháztörténetre és a kulturális intézményekre.
Tanszékvezetők:
Németh G. Béla 1981-1987
Kósa László 1987-2007

A Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1964. évi 29. számú törvényerejű rendelete intézkedett a Munkaügyi Döntőbizottságok megalakításáról, amelyek feladata a munkaügyi viták rendezése volt. Az elnököt, a helyettesét, egy tagot és három póttagot a munkáltató, egy póttagot az egyetemi Szakszervezeti Bizottság delegált a testületbe. A bizottság eljárása panasz alapján indult meg. A panaszt munkaköri besorolás, munkabér megváltoztatására vonatkozó értesítés, áthelyezés, munkaviszony megszüntetése, kártérítésre való kötelezés, vagy fegyelmi határozat ellen a kézbesítést követő 15 napon belül lehetett előterjeszteni. Egyéb ügyekben panasszal az igény esedékessé válásától számított 3 éven belül, bűncselekménnyel okozott kár esetében pedig a büntető eljárás megindítására meghatározott elévülési idő elteltéig, de legalább öt évig lehetett élni. A bizottságnak évenként statisztikai jelentést kellett készíteni a Munkaügyi Minisztérium számára ügyfélforgalmáról. A Bizottság 1992-ben megszűnt.

Az MSZMP Politikai Főiskola – teljes nevén MSZMP Központi Bizottsága Politikai Főiskolája – 1968 és 1990 között működő felsőoktatási intézmény volt, melyet a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) – vagyis az állampárt – tartott fenn és működtetett, a „marxista tudomány” elmélyítésére, a káderképzés és a továbbképzés fejlesztésére.
1968-ban a képzés színvonalának emelése érdekében döntött az MSZMP KB a képzés felsőoktatási színvonalúvá tételéről. Az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Főiskolája 1968. szeptember 1-jén kezdte meg működését. Nappali és levelező tagozatot indítottak, a végzettek egyetemi diplomát kaptak. A főiskola fennállásának teljes időtartama alatt Budapesten a XIV. Ajtósi Dürer sor 19-21. szám alatti épületkomplexumban volt, itt működött a kollégium is. A főiskola oktatói egyetemi oktatói címet kaptak.
A 2005/1990. (III.24.) Minisztertanácsi rendelet megszüntette és jogutód nélkül hagyta az MSZMP Politikai Főiskoláját. A volt levelező tagozatos politikai főiskolások képzésének befejezése érdekében lehetőséget kívántak adni számukra az ELTÉ-re való átjelentkezésre, ahol kisebb részüket átvette az ELTE Szociológiai Intézete és Továbbképző Központja, a tanulmányaikat az eredeti képzési rendben befejezni óhajtók többsége számára pedig a Bölcsészettudományi Karon tervezték politikaelmélet szak felállítását egyszeri kivételes képzési formaként. A tervezett szak tantervét a Kari Tanács azonban ebben a formában nem fogadta el, így az 1990/91 őszén átjelentkező hallgatók egyelőre nem folytathatták tanulmányaikat. A politikaelmélet szak egy új, a modern követelményeknek megfelelő tantervvel - nem pusztán a volt politikai főiskolásokkal - 1994-ben kezdte meg működését.

A Mikrobiológiai Tanszék 1953-ban vált ki a Növényrendszertani Tanszékből Bánhegyi József mikológus professzor vezetésével. Ekkor még Mikrobiológiai Intézet néven működött, majd 1962-től tanszékként folytatta tevékenységét. 1953 és 1956 között az Élet- és Földtudományi Kar része volt, majd 1957-től a Természettudományi Karhoz tartozik. 1974-től a Biológiai Tanszékcsoport része.
Tanszékvezetők:
Bánhegyi József 1953-1973
Gergely János 1973-1974
Szabó István Mihály 1974-1995

A meteorológia - annak kutatása és oktatása - akkor indulhatott fejlődésnek, amikor megkezdődtek a rendszeres meteorológiai megfigyelések. Az első lépéseket 1753-ban tették meg a Nagyszombati Egyetemen, ahol Weiss Ferenc rendszeres időjárási feljegyzéseket készített. Az egyetem Budára helyezésével ezek a Várban az Egyetemi Csillagdában folytatódtak.
A századforduló után 1906-ban Héjas Endre sürgette a Budapesti Tudományegyetemen egy önálló meteorológia tanszék létesítését. 1919-ben ismét felmerült egy önálló meteorológia tanszék létesítésének gondolata, annál is inkább, mert e tudományt, igaz más kurzusok keretében, már oktatták az egyetemen. A fizikai és a leíró földrajz keretében Lóczy Lajos előadásaiban helyet kapott a meteorológia, Kövesligethy Radó pedig már 1890 óta rendszeresen tartott előadásokat "Meteorológia" címen. Hasonló módon Czirbusz Géza professzor is adott elő klimatológiát, hol önállóan, hol a leíró földrajz részeként.
A budapesti Pázmány Péter (később Eötvös Loránd) Tudományegyetemen a meteorológia tárgykörében 1945-ben létrejött tanszék a Légkörtani és Éghajlattani Intézet nevet kapta, vezetésével Száva-Kováts Józsefet bízták meg. Az intézet szervezetileg a Bölcsészettudományi Karhoz tartozott és a Múzeum körúti főépületben kapott helyet. 1949-ben az egyetemet átszervezték, és a létrejövő önálló Természettudományi Karra kerül át. 1957-tól a tanszék új neve Meteorológia Intézet.
A tanszéket 1945 és 1953 között Száva-Kováts József vezette. 1953-ban koholt vádak alapján elbocsátották, és bebörtönözték. 1953-tól 1970-ig a tanszékvezetői tisztet Dési Frigyes töltötte be. Dobosi Zoltánt 1970-ben bízták meg a tanszék vezetésével. A tanszék irányítását 1983-ban Rákóczi Ferenc vette át. Rákóczi professzor úr nyugállományba vonulásával Bartholy Judit került a tanszék élére.
1986-1998 szeptemberéig a tanszék az egyetem Ludovika téri épületében működött, majd átköltözött Lágymányosra.
Jóllehet 1945-ben megalakult a tanszék, de a meteorológus képzésre még öt évet kellett várni. Az első meteorológus hallgatókat 1950-ben vették fel, a képzési kurzus négy és fél éves volt, azaz az első meteorológus diplomákat 1954 szeptemberében vehették kézbe a hallgatók. Ez a képzési szakasz négy évfolyam kibocsátása után lezárult. 1957-től az egyetemi képzést öt évre emelték fel, ez a mai napig érvényben van. Az új képzési formában a matematikus, fizikus, matematika-fizika és földrajz szakos hallgatók speciális képzési formaként felvehették a meteorológiát. A vállalkozó hallgatók harmadéves korukig plusz óraszámban hallgattak meteorológiai tárgyakat és ekkor döntöttek, hogy kívánnak-e meteorológus diplomát szerezni. Harmadéves koruktól - megemelkedve a heti meteorológiai órák száma - alapszakjukon órakedvezményt kaptak és kettős diplomával végeztek. 1980-81-től ismét egyszakos meteorológiai diplomákat állít ki az egyetem. 2006-ban bevezetésre került a Bologna-rendszer, így a meteorológus képzés két, egymásra épülő szinten folyik öt éven keresztül.
Tanszékvezetők:
Száva-Kováts József (1945-1953)
Dési Frigyes (1953-1970)
Dobosi Zoltán (1970-1983)
Rákóczi Ferenc (1983-1996)
Bartholy Judit (1996-2017)
Mészáros Róbert (2017-)

A Matematikai, Fizikai és Kémiai Kar 1953 nyarán a Természettudományi Karból vált ki, és 1957-ig önállóan működött.

Az 1980-as évek elejére sürgető problémaként merült fel a Természettudományi Karon működő matematika tanszékek, az egész szakterület struktúrájának a megreformálása. Szükségesnek látszott egy olyan integrált szervezet létrehozása, amely összefogja és egységes irányítás alá vonja a különböző matematika tanszékeket és így jobb feltételeket biztosít az oktatás és a kutatás számára, lehetővé teszi a nem egyetemen dolgozó, színvonalas kutatómunkát végző matematikusok egyetemi oktatásba való bevonását és megerősíti az alkalmazott matematikai kutatásokat.
A probléma megoldására a Művelődésügyi Minisztérium 1983. szeptember 1.-jével Matematikai Intézetet állított fel, élén Császár Ákos akadémikus, egyetemi tanárral. Az intézet irányításában az igazgató mellett az Intézeti Tanács vett részt.
Az intézet felállításával a tanszékek struktúrája is megváltozott, a 7 matematikai tanszékből az átszervezés során 8 lett: összevonták a két geometria tanszéket, megszűntették a Numerikus és Gépi Matematika tanszéket és helyette felállítottak egy Számítógéptudományi, valamint egy Számítástechnikai Tanszéket, ugyanakkor a két analízis tanszék közül az egyiket Numerikus Analízis Tanszékre változtatták és felállították az Operációkutatási Tanszéket.
A kialakított új struktúra azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, állandó volt a tanszékek közötti feszültség az új feladatmegosztás, valamint a különböző személyi súrlódások miatt. A Művelődési Miniszter ezért 1987. március 30-i hatállyal megszűntette a Matematikai Intézetet és helyette létszámban közel egyenlő tanszékcsoportokat állított fel. Így 3 tanszékcsoport jött létre: Matematika I. tanszékcsoport, Matematika II. tanszékcsoport és Informatikai tanszékcsoport.