Polinszky Károly 1922-ben született Budapesten. Vegyészmérnöki diplomáját 1944-ben szerezte a Műegyetemen, részt vett az oktatás háború utáni újraindításában. 1949-ben meghatározó szerepet játszott a Veszprémi Vegyipari Egyetem és a Nehézvegyipari Kutató Intézet létrehozásában, dékánként, rektorként, majd kutatóintézeti igazgatóként tevékenykedett. 1963-tól művelődésügyi miniszterhelyettes, 1974 és 1980 között oktatási miniszter volt. Tudományos munkássága elsősorban a szervetlen kémiai technológia területéhez kapcsolódott, jelentős tankönyvei mellett nemzetközileg is elismerték. 1976-ban az MTA rendes tagjává választották. 1991-ben nyugdíjba vonult, de haláláig aktív maradt az oktatás és a kutatás terén.

Pertik Ottó (1852-1913) Gimnáziumi és egyetemi tanulmányait Pesten végezte. 1876-ban avatták orvosdoktorrá, utána Mihalkovics Géza fejlődéstani és bonctani intézetében 1878-ig mint tanársegéd működött. Párizsban és Strasbourgban végzett tanulmányai és munkái után 1885-ben tért vissza Budapestre, ahol nemsokára az Üllői úti új közkórház (István Kórház) kórboncnok főorvosává nevezték ki. 1887-ben magántanári képesítést nyert. 1890-ben a kórszövettani tanszék nyilvános rendkívüli tanárává, 1891-ben pedig a fővárosi bakteriológiai intézet vezetőjévé nevezték ki. 1899-ben a Magyar Tudományos Akadémiai levelező tagnak választotta.

2000-ben jött létre a Janus Pannonius Tudományegyetem, a Pécsi Orvostudományi Egyetem, és a szekszárdi Illyés Gyula Tanárképző Főiskola egyesülésével.