1935-ben Kalocsán született. A szegedi egyetemen magyar-művészettörténet szakos hallgató volt, majd 1956-ban emigrált Londonba, és itt fejezte be az egyetemet. 1962 és 1969, majd 1973 és 1983 között a University College könyvtára képzőművészeti és művészettörténeti gyűjteményének szakreferense, 1983 és 1986 között az intézmény igazgató-helyettese is volt. 1970 és 1973 között a kaliforniai Berkeley Egyetemen tanított művészettörténetet. 1986 és 2000 között a londoni Imperial College könyvtárának főigazgatója. Férjével, az irodalomtörténész Czigány Lóránttal közösen 1965 és 1988 között a Londonban általuk is (valamint Siklós Istvánnal, Szabó Zoltánnal, Cs. Szabó Andrással) alapított Szepsi Csombor Kört tartották életben mint a nyugati magyar emigráció egyik legrangosabb műhelyét.
2021-ben hunyt el az angliai Shrewsbury-ben.
Buzágh Aladár (1895-1962) a kollodkémiának világviszonylatban is legjelentősebbjei közé tartozik. A budapesti Műegyetemen szerezte vegyészmérnöki oklevelét. A Tudományegyetem II. sz. Kémiai Intézetében kezdte pályafutását tanársegédként. 1925 és 28 között Wolfgang Ostwald aszisztense volt Lipcsében, itt született meg a szakirodalomban Ostwald-Buzágh-féle üledékszabály néven ismert eredménye, továbbá az Ostwald-Buzágh-féle kontinuitáselmélet. 1931-től egyetemi magántanár, 1939/40-ben vendégprofesszor az Egyesült Államokban, 1941-től az Általános Kémiai Tanszéken rendkívüli tanár. Az ő érdeme, hogy a Tudományegyetemen kolloidkémiai tanszék létesült, 1944-től haláláig a Kémiai Technológiai és Kollidkémiai Tanszék professzora. Az MTA-nak 1938-ban levelező, 1946-ban rendes tagja. Külföldön megjelent szakkönyvei nemzetközi rangot adtak neki a kolloidkémia tudományágában. Magyar nyelven több kisebb könyv mellett "Kolloidika" című kétkötetes munkája a legjelentősebb.
A Budapesti Műszaki Egyetemet a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1949. évi 15. számú törvényerejű rendelete szervezte meg a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemből – a mezőgazdasági és állatorvosi (1945), a közgazdaságtudományi (1948), valamint a soproni bánya- és kohómérnöki osztály (1949) kiválása után megmaradt intézményből. A régi mérnöki és építészmérnöki, illetve gépész- és vegyészmérnöki kar négy osztálya Mérnöki, Építészmérnöki, Gépészmérnöki és Vegyészmérnöki Karrá szerveződött; a Gépészmérnöki Kar elektrotechnikai tagozatából létrehozták a Villamosmérnöki Kart. Ugyanekkor Veszprémben megalakult a Nehézvegyipari Kar, amely 1951-ben Veszprémi Vegyipari Egyetem néven önállósult. 1950 és 1957 között Hadmérnöki Kar működött az egyetemen. Az 1951-ben megszüntetett Állami Műszaki Főiskola esti mérnökképzését az egyetem vette át.
1952-ben a Mérnöki és az Építészmérnöki Kar Építőipari Műszaki Egyetem néven önállósult (1955-től Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem). 1953-ban a Gépészmérnöki Karból kivált a Gépgyártómérnöki Kar, amelyet egy év múlva megszüntettek. A két egyetem egymás mellett, sokszor közös épületeket és laboratóriumokat használva működött, amíg az Elnöki Tanács 1967. évi 14. számú törvényerejű rendelete az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetemet a Budapesti Műszaki Egyetembe nem olvasztotta. Az így létrejött egyetemnek hat kara volt: Építőmérnöki, Gépészmérnöki, Építészmérnöki, Vegyészmérnöki, Villamosmérnöki és Közlekedésmérnöki Kar.
- július 1-jén a korábbi Központi Oktatási Egységekből megalakult a Természet- és Társadalomtudományi Kar; a Villamosmérnöki Kar 1992 szeptemberétől Villamosmérnöki és Informatikai Kar néven működött. A Természet- és Társadalomtudományi Kar 1998-ban Természettudományi, illetve Gazdaság- és Társadalomtudományi Karra vált szét. A kari szerkezet változását követve az egyetem 2000. január 1-jétől Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem néven működik tovább.
Az egyetemet rektor vezette; testületi szervei az egyetemi tanács és a rektori tanács voltak, igazgatási feladatait a Rektori Hivatal látta el.
Rektorai:
Mihailich Győző (1949/50)
Vörös Imre (1950/51–1953/54)
Gillemot László (1954/55–1956/57)
Benedikt Ottó (1957/58; megbízott rektor: Csűrös Zoltán)
Csűrös Zoltán (1958/59–1960/61)
Gruber József (1961/62–1963/64)
Csáki Frigyes (1964/65–1968/69)
Perényi Imre (1969/70–1974/75)
Meisel János (1975/76–1980/81)
Polinszky Károly (1981/82–1986/87)
Fodor Lajos (1987/88–1989/90)
Michelberger Pál (1990/91–1993/94)
Biró Péter (1994/95–1996/97)
Detrekői Ákos (1997/98–1999/2000)