pedagógus, művelődéspolitikus. ~ Tódor apja. 1862-től a bécsi egy.-en filozófiai és filológiai tanulmányokat folytatott. 1866-ban a bp.-i egy.-en bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1869–71-ben Lipcsében Tuiscon Ziller mellett tökéletesítette pedagógiai ismereteit. 1872-ben a pesti egy.-en magántanár lett. 1872-től 1897-ig az elgondolásai alapján szervezett gyakorló főgimn. vezető pedagógiatanára, az egy.-i tanárképző intézet filozófia- és pedagógiatanára. 1909-től az egy.-en a neveléstan, lélektan, etika ny. r. tanára. 1873-tól 1883-ig az Országos Közoktatási Tanács titkára, a Magyar Tanügy c. folyóirat szerk.-je. Széles körű elméleti és gyakorlati működést fejtett ki a m. pedagógia korszerű szintre emelése, az oktató-nevelőmunka hatékonyabbá tétele, a polgári köznevelés alapjainak megteremtése érdekében. A pedagógia első haladó szellemű polgári elmélkedője Mo.-on, bár az általa elfogadott és részben korszerűsített herbarti elméletnek negatívumai is voltak (formalizmus, a régi nemesi latinos-retorikus műveltség továbbéltetése stb.). – Gimnáziumi tanterve (1879) és módszertani munkái több évtizeden át meghatározták a mo.-i középfokú iskolák munkáját. – F. m. Az ember tragédiája (1906); Pedagógiai dolgozatai (I–II. Bp., 1909); Közoktatásügyi tanulmányok (I–II. Bp., 1906–11); A közoktatás egysége és a tanulmányok szervezete (Bp., 1911); Ethikája (Bp., 1921). – Irod. Weszely Ödön K. M. Emlékbeszéd (Bp., 1917); Felkai László: Adalékok K. M. oktatástanához (Bp., 1957); Faludi Szilárd: K. M. (Köznevelés, 1965. 19. sz.); Felkai László: K. M. emlékezete (Ped. Szle, 1965. 12. sz.).

Ladányi Andor (1928-2021) a 20. századi magyar felsőoktatás történetének egyik legtekintélyesebb, legismertebb és legalaposabb kutatója volt. Jelentős szerepe volt a korábban elhanyagolt kutatási terület előtérbe kerülésében, a II. világháború előtti és utáni magyar felsőoktatás fejlődésének alaposabb megismerésében. Személyes tekintélyével hozzájárult több felsőoktatási intézmény levéltárának létrejöttéhez. Munkássága megkerülhetetlen a korszak művelődéstörténetével foglalkozók számára.
Budapesten született 1928-ban. Ő is a „fényes szelek” nemzedékéhez tartozott, azokhoz, akik 1945 után egy szebb és jobb világot akartak felépíteni. Iskolai tanulmányait a Madách Imre Gimnáziumban végezte. A háborút Budapesten és környékén élte át. Még nem volt 16 éves, amikor 1944 júniusában szüleivel egy svájci védett házba költözött. 1944. szeptember végétől több helyszínen volt munkaszolgálatos, végül 1945 elején, gyalogmenet közben tudott megszökni, és sikerült visszajutnia a védett házba.
A háború után, 1947-ben történelem szakos hallgató lett az ELTE Bölcsészettudományi Karán, itt szerzett diplomát. 1951 és 1952 között az egyetem Történeti Intézetében, ezután 1965-ig a Közoktatásügyi (később Felsőoktatási, Oktatásügyi, végül Művelődésügyi) Minisztériumban, majd 1965-től a Felsőoktatási Pedagógiai Kutatóközpontban, illetve az Oktatáskutató Intézetben dolgozott. Előbb a történettudományok kandidátusa, majd 1989-től doktora címet szerezte meg, és 1992-ben megkapta a Magyar Felsőoktatásért Emlékplakett kitüntetést. Fő kutatási területe a magyar felsőoktatás 20. századi története volt, de történészként más területek is érdekelték.
Legalább 20 hazai egyetemen mentettek meg részben az Ő segítségével dokumentumokat, amelyek nélkül nem lehetett volna feltárni a magyar felsőfokú képzés történetét.

A Pécsi Tudományegyetem és a Pécsi Tanárképző Főiskola egyesülésével jött létre. 1992-ben a Tanárképző Főiskolai kar kettévált Bölcsészettudományi, és Természettudományi karokra. 1996-ban Művészeti Kar alakult.

A korábbi Erzsébet Tudományegyetemet a második világháború utáni névváltoztatások után átszervezték, az orvostudományi kart önálló egyetemmé alakították (POTE), a hittudományi kart is leválasztották, így a Pécsi Tudományegyetem egyetlen (jogi) karral működött 1975-ig, amikor Közgazdaságtudományi karral bővült.

Pozsonyban alakult az egyetem, részlegesen meg is kezdte működését, amikor az első világháború után a békeszerződések értelmében költöznie kellett. 1923-ig ideiglenesen Budapesten működött, majd Pécsre költözött.