Riesz Frigyes (Győr, 1880. jan. 22. – Bp., 1956. febr. 28.): a világhírű magyar matematikai iskola egyik legkiemelkedőbb alakja, egyetemi tanár, az MTA tagja. Egyetemi tanulmányait Budapesten (1899-1901), Zürichben (1897-1899), a politechnikumon és Göttingenben (1901-1902) végezte. Lőcsén, majd Budapesten középiskolai tanár. 1907-ben mutatták be első jelentős munkáját a párizsi tudományos akadémián 1911-től a kolozsvári egy. h. 1912-től rk., 1914-től r. tanára. Az I. világháború után Szegeden folytatta működését. Nagy része volt abban, hogy Szeged világviszonylatban jelentős matematikai centrummá vált.1945-ben a szegedi egy. rektora. 1945 végén a budapesti tudományegy hívta meg egyik matematikai tanszékére, itt tanított haláláig. A Felsőbb Függvénytani Tanszék tanszékvezető tanára. 1945-ben megkapta az MTA nagydíját. Az MTA matematikai és fizikai osztályának elnöke, majd tb. elnöke, a Sorbonne levelező tagja, a bajor tudományos akadémia külső tagja, a szegedi, budapesti és párizsi egyetem díszdoktora. Legismertebb eredménye az 1907-ben publikált ~-Fischer -tétel a valós függvénytan köréből. Nagy szerepe volt az absztrakt terek fogalmának kialakításában. A modern matematika egy új ágának, a funkcionálanalízisnek egyik megalapítója. Felfedezései alapozták meg a függvényterek, lineáris operációk és a szubharmonikus függvények elméletét. A modern matematikai fizika szempontjából is fontos ergod- elmélet terén is jelentős eredményeket ért el.

A kétféle képzési feladatot ellátó középfokú szakiskolát s az ehhez kapcsolódó szaktanárképzőt szétválasztották 1967-ben. Utóbbiból szervezték meg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézetének Pécsi Tagozatát.