Medzihradszky Kálmán (1928-2019) magyar kémikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A peptidkémia, ezen belül a természetes peptidek szerkezete és biológiai hatása közti összefüggések vizsgálatának nemzetközi hírű tudósa. Diplomája megszerzése után, 1950-től az ELTE TTK Szerves Kémia Tanszékének oktatója, 1971-ben egyetemi tanári kinevezést kapott. 1980-tól az egyetem rektorhelyettese, 1983 és 1989 között pedig a TTK dékánja. Hivatali idején kezdődött meg az ELTE lágymányosi épületegyüttesének építése, a kémiai részleget 1989-ben vehette át. 1998-ban vonult nyugdíjba, 1999-ben professor emeritus címet kapott. 2003-ban az ELTE díszdoktorává avatta. 1990-től a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, 2005-től pedig az MTA Kémiai Tudományok Osztályának elnöke volt.
Pertik Ottó (1852-1913) Gimnáziumi és egyetemi tanulmányait Pesten végezte. 1876-ban avatták orvosdoktorrá, utána Mihalkovics Géza fejlődéstani és bonctani intézetében 1878-ig mint tanársegéd működött. Párizsban és Strasbourgban végzett tanulmányai és munkái után 1885-ben tért vissza Budapestre, ahol nemsokára az Üllői úti új közkórház (István Kórház) kórboncnok főorvosává nevezték ki. 1887-ben magántanári képesítést nyert. 1890-ben a kórszövettani tanszék nyilvános rendkívüli tanárává, 1891-ben pedig a fővárosi bakteriológiai intézet vezetőjévé nevezték ki. 1899-ben a Magyar Tudományos Akadémiai levelező tagnak választotta.
Borbély Sándor gyógypedagógus és intézetvezető a magyar süketnémák oktatásával foglakozott elsősorban. Aranyosrákon született, tanulmányait Budapesten fejezte be. 1890-től gyakornok a váci Siketnéma Intézetben és 1899-től az igazgatója is lesz, ezt a feladatot 1924-ig látja el. 1901-ben ő dolgozza ki az új országos tantervet a süketnémák oktatásáról. A gyógypedagógia mellett foglalkozott a magyar nyelvel is, valamint útikönyvet is írt. Munkásságáért 1902-ben a Koronás Arany Érdemkereszttel tüntetik ki. 1932-ben Vác városában hal meg 66 évesen
Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar történelem-latin szak, alapvizsga: 1942.12.11., szakvizsga: 1945.07.09. (Párhuzamosan az Eötvös Collegium hallgatója volt 1940-45 között) tanári vizsgát a Debreceni Egyetemen tett, ahol gyakorlóévét töltötte. Kövendi II. Dénes az egyetemet egy év kihagyással végezte - tüdőbaja miatt szanatóriumban volt. Kiújuló tüdőbaja miatt tanári állását hamarosan fordítóira kellett cserélnie, különböző intézményekben végzett pedagógaii szakfordítást oroszból (az orosz tanári szakot az egyetem után végezte el). 1961-1964 között a Kölcsey Gimnázium történelem-latin-orosz tanáraként működött, majd politikai okból elbocsátották. Különféle fordítói megbízások és iskolai könyvtárosi munka után visszakerült egykori munkahelyére, az Országos Pedagógiai Könyvtárba, majd az OSzK Könyvtártudományi és Módszertani Központban (KMK) fejezte be pályafutását. Az OSzK belső referáló lapjának szerkesztője volt. Verstannal, Ady költészetével, Biblia-fordítással és Karácsony Sándor műveinek kiadásával foglalkozott. Könyvtári folyóiratokban jelentek meg róla nekrológok.