576 Treffer anzeigen

Bárczi Gusztáv – születési nevén Kratina Gusztáv – 1890. szeptember 13-án született Nyitraudvarnokon (a mai Szlovákia területén). Édesapja néptanító volt, így pályafutását ő is pedagógusként kezdte, majd később gyógypedagógusi képesítést szerzett, és a budapesti Siketnémák Intézetében helyezkedett el.
Az első világháborúban rövid ideig katonai szolgálatot teljesített, azonban sérülése miatt leszerelt. Felépülését követően visszatért a pedagógusi hivatáshoz, tanítói végzettsége mellé orvosi diplomát is szerzett és több intézményben dolgozott oktatóként és iskolaorvosként. Szakmai munkásságát tovább gazdagította, hogy 1921 és 1923 között a Magyar Siketnéma Oktatás című folyóirat szerkesztője volt, emellett azonban 1922-ben Török Bélával megalapította a Nagyothallók Iskoláját, amely a hallássérült gyermekek speciális oktatását szolgálta. Pályafutásának egyik legjelentősebb feladata 1936-ban kezdődött, amikor Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízta a budapesti Gyógypedagógiai Nevelőintézet vezetésével és átszervezésével.
1942-től a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola igazgatójaként tevékenykedett, majd 1953-tól országgyűlési képviselőként is részt vett a közéletben. A második világháború idején, 1944-ben intézetében zsidó gyermekeket bújtatott, amiért halála után a jeruzsálemi Jad Vasem intézet a Világ Igaza kitüntetésben részesítette.
Tudományos és pedagógiai munkássága jelentős mértékben hozzájárult a gyógypedagógia fejlődéséhez. Kutatásai kiterjedtek a beszédhibás, értelmi fogyatékossággal élő, látássérült és nagyothalló gyermekek nevelésére. Kiemelkedő szerepe volt a mozgásterápia jelentőségének felismerésében és intézményi alkalmazásának meghonosításában is. Bárczi Gusztáv 1964. augusztus 9-én hunyt el Budapesten, szellemi öröksége azonban napjainkban is meghatározó. Az általa vezetett gyógypedagógiai tanárképző később az Eötvös Loránd Tudományegyetem részévé vált, és ma ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar néven őrzi emlékét.

Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar magyar-latin-görög szak 1896-1901, alapvizsga 1898.03.16., szakvizsga: 1900.04.26., tanári vizsga: 1901.04.23. (Párhuzamosan az Eötvös Collegium hallgatója volt 1896-tól, 1901-ig szeniorként élt ott.) Szilágyi Sándor tudományos munkát a doktori disszertáció megírása után alig végzett (egyetlen megjelent fordítása Priszkosz rhétor töredékei), budapesti gimnáziumokban tanított, a Károlyi-kormány és a Tanácsköztársaság alatt vállalt közéleti feladatai miatt később nem taníthatott. Ady, Horváth János, Kodály és Molnár Antal barátságáról maradtak fenn levelek, visszaemlékezések. Emlékezést írt róla Benedek Marcell, Szathmáry Lajos és Galamb Sándor.

Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Kar, gyógyszerészeti fakultás. Diploma: 1943.06.22.
Kövendi Dénesné Komonyi Margit gyógyszerészként dolgozott 1948-57 között, amikor politikai okokból elbocsátották és 1961-ig nem kaphatott gyógyszerészi állást. A szakmába való visszatérése után különböző budapesti gyógyszertárakban dolgozott, nem érte meg nyugdíjbavonulását. Utolsó munkahelyén gyógyszertárvezető gyógyszerész volt.

1951-től az egykarúvá vált Pécsi Tudományegyetem egyetlen kara, dékánja rektori jogokat és feladatokat gyakorolt 1975-ig. Ezután a Közgazdaságtudományi Kar csatlakozásával újra rektor állhatott az egyetem élén. 1982-ben az intézmény a Tanárképző kar létrejöttével a Janus Pannonius Tudományegyetem nevet vette fel