Hudecz Ferenc (Budapest, 1952. szeptember 12. -) magyar kémius, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja, az ELTE rektora. Fő kutatási területe: peptid- és fehérjekémia, biomolekuláris kémia, immunkémia ezen belül peptid „szuperantigének” és peptid biokonjugátumok szintézise, szerkezete és biológiai hatása közti összefüggések vizsgálata.
1971-ben érettségizett a budapesti Szilágyi Erzsébet Gimnáziumban, majd az ELTE Természettudományi Kar (ELTE-TTK) vegyész szakán 1977-ben szerzett diplomát. 2006 és 2010 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem rektora. 2010–2016 között a European Peptide Society elnöke. 2020 augusztusától az MTA természettudományi alelnöke. Alelnöke, majd elnöke a Danube Rectors Conference (DRC) egyetemi hálózatnak (2008–2009). 2012 őszén a DRC tiszteletbeli elnökévé választják (2014–2018). Tagja (2007–2009), 2010-től főtanácsadója, 2011-től pedig tiszteletbeli tagja a Confucius Institute Headquarters igazgatótanácsának (Peking, Kína). Rektori mandátumának lejárta után, az ELTE TTK Szerves Kémia Tanszékének vezetője (2010–2016). A TTK Kémiai Intézet Professzori tanácsának elnöke (2016-2021). Professor emeritus 2021-től.
Komoróczy Géza, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1961-ben, a prágai Károly Egyetemen pedig 1963-ban fejezte be tanulmányait. 1961–1962-ben a Magyar Helikon Könyvkiadó szerkesztője volt. 1962-től az ELTE Bölcsészettudományi Karon tanított.
1985-ben létrehozta és hosszú időn át vezette az ELTE Asszirológiai és Hebraisztikai Tanszékét, emellett 1989-ben alapította és vezette az MTA Judaisztikai Kutatócsoportját. 1981-ben.
Imaoka Dzsúicsiró japán író, újságíró, szerkesztő, műfordító. A Tokiói Idegen Nyelvi Egyetemen diplomázott. A Tokiói Császári Egyetem könyvtárosaként találkozott a Japánban tartózkodó Barátosi Balogh Benedekkel ebből a találkozásból komoly barátság született. 1922-ben Amerikába utazott, majd európai körútja során Magyarországra is ellátogatott. Eredetileg csupán három hetet szándékozott itt tölteni, végül azonban kilenc évig maradt Magyarországon
1922 és 1924 között egyetemünk történelem – földrajz szakos hallgatója volt A japán – magyar kulturális kapcsolatok megerősítésében nagy szerepet töltött be. Könyvet írt a magyar történelemről, magyar verseket fordított japánra, magyar nyelvkönyvet és szótárat jelentetett meg. Neki köszönhetjük Madách Imre: Az ember tragédiája és Petőfi Sándor: János vitéz című művének japán fordítását is. Továbbá számos cikket publikált a "Pesti Hírlap", a "Pesti Napló", a "Nemzeti Újság", a "Magyar Jövő" hasábjain.
1975-re a Marx Károly Közgazdaságtudomány Egyetem Kihelyezett Tagozata elérte azt a színvonalat, hogy egyetemi karrá szerveződhessen, így ebben az évben csatlakozott a Pécsi Tudományegyetemhez.
Az integrációval a korábbi jogelőd intézmények hallgatói önkormányzatai is egyetlen szervezetbe tömörültek.
Az Építőipari Műszaki Egyetemet (ÉME) a Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1952. évi 13. számú törvényerejű rendelete hozta létre a Budapesti Műszaki Egyetem Mérnöki és Építészmérnöki Karából, az 1952/53. tanévtől. Az új egyetem csak szervezetileg vált ki a BME-ből; az oktatás továbbra is a Műegyetem közös épületeiben folyt.
Az 1951 őszén Szegeden alapított, első tanéve után Szolnokra költözött Közlekedési Műszaki Egyetemet az Elnöki Tanács 1955. évi 31. számú törvényerejű rendelete 1955. szeptember 1-jével megszüntette, és Közlekedési Üzemmérnöki Kar néven az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem (ÉKME) harmadik karává tette. A kar 1956-ban kezdett Budapestre költözni; 1957-től már csak a fővárosban folyt oktatás. Az ÉKME ettől kezdve megszűnéséig három karral működött: Mérnöki Kar, Építészmérnöki Kar, Közlekedési Üzemmérnöki (Közlekedésmérnöki) Kar. A Hadmérnöki Kar 1957. évi megszüntetése után tanszékei részben az ÉKME-be olvadtak, 1959-től pedig a földmérőmérnök-képzés is az ÉKME Mérnöki Karán folyt.
Az egyetemet rektor vezette; testületi szervei az egyetemi tanács és a tőle elkülönülten működő rektori tanács voltak. Központi igazgatási szervei közé tartozott a Rektori Hivatal – benne a hatvanas évek elejétől önálló nemzetközi kapcsolatok csoportja, jogi csoport, tudományos csoport és rektori titkárság –, a Személyzeti Csoport és a Gazdasági Igazgatóság.
Az 1963-ban elhatározott győri műszaki egyetem létesítésének tervezési és beruházási feladataival az ÉKME-t bízták meg, amely erre a Rektori Hivatalban külön beruházási csoportot hozott létre. A győri egyetem az eredetileg tervezett formában nem valósult meg, a csoport 1966-ban megszűnt.
Az ÉKME az 1966/67. tanév végével megszűnt: az Elnöki Tanács 1967. évi 14. számú törvényerejű rendelete a két egyetemet Budapesti Műszaki Egyetem néven egyesítette, az ÉKME három kara a BME szervezetébe olvadt.
Rektorai:
Kardos György (1952/53)
Rados Kornél (1953/54)
Cholnoky Tibor (1954/55–1956/57)
Rados Kornél (1957/58–1959/60)
Perényi Imre (1960/61–1963/64)
Hazay István (1964/65–1966/67).