Korábbi nevén Czuczor László (Vágfarkasd, 1910. aug. 9. – Bp., 1999. jan. 27.), író, irodalomtörténész, műfordító. Az érsekújvári reálgimnázium elvégzése után egy évet a Sorbonne hallgatójaként Párizsban töltött majd a prágai Károly Egyetem francia-magyar szakos hallgatója. A Sarló alapító és vezető tagja. Sarlósként főleg pedagógiai kérdésekkel foglalkozott. 1939 őszétől a párizsi egyetem ösztöndíjasaként bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba és a Phénix folyóirat szerkesztésébe. 1945-1950 között a párizsi Magyar Intézet tudományos munkatársa majd igazgatója. 1950-ben hazatért Magyarországra. 1957-ig a Külügyi Főiskolán majd 1957-1980 között az ELTE Szláv Filológiai Tanszékén egyetemi docens majd professzor.
Az irodalmi esztétika neves kutatója. 1945-ben költözött családjával Magyarországra. Középiskolai tanulmányait Budapesten, a Fáy András Gimnáziumban végezte. 1949-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem (ELTE) magyar-történelem szakára iratkozott be. 1953-ban szerzett tanári diplomát, majd 1963-ban védte meg doktori disszertációját. 1972-től tanított az ELTE esztétika tanszékén. 1982 és 1987 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem általános rektorhelyettese. 1990-től az MTA levelező, majd rendes tagja. Kutatási területe az esztétika, az irodalomtörténet és az irodalomelmélet. Publikációi magyar nyelven kívül angolul, németül és olaszul is megjelentek.