Savaria Műszaki Intézet (2014-2017)
ELTE Informatikai Kar Savaria Műszaki Intézet (2017-)
A 2010-es évek elején a Nyugat-Pannon térség meghatározó járműipari vállalatai (BPW-Hungária Kft., DELPHI Hungary Kft., EPCOS Elektronikai Alkatrész Kft., JABIL Circuit Magyarország Kft., LUK Savaria Kft. és az OPEL Szentgotthárd Kft.) mivel nem tudták a meglévő forrásokból mérnökigényeiket kielégíteni, megkeresték Szombathely Megyei Jogú Város és a Vas Megyei Kormányhivatal vezetését, hogy segítsenek a probléma megoldásában. Szombathely Megyei Jogú Város és a Vas Megyei Kormányhivatal vezetése a cégek kérésének megfelelően felvette a kapcsolatot az akkori Nyugat-magyarországi Egyetemmel (NymE), és 2013. májusában megkezdődtek az egyeztető tárgyalások a helyi mérnökképzés – elsőként duális gépészmérnök-képzés – elindítása ügyében. A NymE-n belül a probléma megoldására először a Simonyi Károly Műszaki, Faanyagtudományi és Művészeti Kar került kijelölésre, azonban az általa kínált megoldás, miszerint nem helyben, hanem a zalaegerszegi kihelyezett képzési központban folyna a képzés, és nem a cégek által kért gépészmérnöki BSc, hanem mechatronikai mérnök BSc képzés kerülne megvalósításra, a cégek számára elfogadhatatlan volt. Több egyeztetés után, 2013. november 22-én aláírásra került a Vas Megyei Kormányhivatal által koordinált háromoldalú megállapodás, amelyet a NymE, Szombathely Megyei Jogú Város és a fent említett vállalatok írtak alá a szombathelyi mérnöki képzések megteremtéséről. A Savaria Műszaki Intézet 2014. július 1-jén alakult meg a Nyugat-magyarországi Egyetemen. 2017. február 1-jén a Savaria Egyetemi Központ az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez (ELTE) csatlakozott, így a Savaria Műszaki Intézet az ELTE Informatikai Karához (IK) integrálódott.

Forrás: http://smi.inf.elte.hu/rolunk/tortenetunk/

A Filológiai Intézethez a következő tanszékek tartoztak:
Magyar Irodalom Tanszék
Magyar Nyelvészeti tanszék
Angol Nyelv és Irodalom Tanszék
Alkalmazott Nyelvészeti tanszék
Francia Tanszék
Német Nyelv és Irodalom Tanszék
Olasz Nyelv és Irodalom Tanszék
Orosz Nyelv és Irodalom Tanszék
Szlovén Nyelv és Irodalom Tanszék
Horvát Nyelv és Irodalom Tanszék
Uralisztikai Tanszék
Idegennyelvi Lektorátus

Forrás:
Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Filológiai Intézetének önértékelése, 1998.

Az egyetemen 1946. augusztus-szeptemberére tehető a szakszervezeti mozgalom megindulása. Ekkor még jórészt altisztek, hivatalsegédek és kisegítő dolgozók voltak a szakszervezet tagjai: az egyetem oktatói között 1947 végén indult meg az ez irányú szervezkedés. 1948-ban még hat-hét különböző szakszervezetbe tartoztak az egyetem alkalmazottai, s csak az 1950-es, 1960-as évek elején kerültek egységesen a Pedagógusok Szakszervezetének irányítása alá. Az 1956 utáni években igen korlátozott volt a szakszervezet tevékenysége. 1959 januárjában alakították meg az új Szakszervezeti Bizottságokat, melyeknek fő célja az érdekvédelem mellett a párt politikájának a szakszervezet eszközeivel való támogatása, a felsőoktatási reform előkészítése és a tananyag korszerűsítése volt.

Az 1950-es években az érdekvédelem, az üdültetés, a lakás- körülmények javítása, a szociális intézmények fejlesztése, a segélyezés mögött az oktató-nevelőmunka segítése háttérbe szorult, ugyanakkor a politikai tevékenység - tömegmegmozdulások, szemináriumok, politikai előadások szervezése, rendezése - a szakszervezet munkájának alapjává vált.
Az 1956 utáni években igen korlátozott volt a szakszervezet tevékenysége. 1959 januárjában alakították meg az új Szakszervezeti Bizottságokat, melyeknek fő célja az érdekvédelem mellett a párt politikájának a szakszervezet eszközeivel való támogatása, a felsőoktatási reform előkészítése és a tananyag korszerűsítése volt.

Az 1960-as évektől a Pedagógusok Szakszervezetének egyetemi és kari szervei az Egyetem vezetőivel együttműködve segítik az egyetem dolgozóinak politikai nevelését és gyakorolják a szak- szervezet részére szabályokban biztosított jogokat. Emellett részt vesznek az egyetemi és kari tanácsok, valamint más testületek munkájában is, ahol a dolgozók érdekeit kell képviselniük.

A magyarországi rendszerváltozást közvetlenül megelőző időben a megújulni vágyó magyar közéletben megfogalmazódott az ágazati érdekvédelmi tevékenység erősítésének igénye. Ennek eredményeként 1988-ban – a Pedagógusok Szakszervezetéből kiválva – megalakult a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete, amely az FDSZ Alapszabályában rögzítettek szerint önállóan működő, egyenrangú intézményi alapszervezetek szövetsége.

Az MSZMP Politikai Főiskola – teljes nevén MSZMP Központi Bizottsága Politikai Főiskolája – 1968 és 1990 között működő felsőoktatási intézmény volt, melyet a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) – vagyis az állampárt – tartott fenn és működtetett, a „marxista tudomány” elmélyítésére, a káderképzés és a továbbképzés fejlesztésére.
1968-ban a képzés színvonalának emelése érdekében döntött az MSZMP KB a képzés felsőoktatási színvonalúvá tételéről. Az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Főiskolája 1968. szeptember 1-jén kezdte meg működését. Nappali és levelező tagozatot indítottak, a végzettek egyetemi diplomát kaptak. A főiskola fennállásának teljes időtartama alatt Budapesten a XIV. Ajtósi Dürer sor 19-21. szám alatti épületkomplexumban volt, itt működött a kollégium is. A főiskola oktatói egyetemi oktatói címet kaptak.
A 2005/1990. (III.24.) Minisztertanácsi rendelet megszüntette és jogutód nélkül hagyta az MSZMP Politikai Főiskoláját. A volt levelező tagozatos politikai főiskolások képzésének befejezése érdekében lehetőséget kívántak adni számukra az ELTÉ-re való átjelentkezésre, ahol kisebb részüket átvette az ELTE Szociológiai Intézete és Továbbképző Központja, a tanulmányaikat az eredeti képzési rendben befejezni óhajtók többsége számára pedig a Bölcsészettudományi Karon tervezték politikaelmélet szak felállítását egyszeri kivételes képzési formaként. A tervezett szak tantervét a Kari Tanács azonban ebben a formában nem fogadta el, így az 1990/91 őszén átjelentkező hallgatók egyelőre nem folytathatták tanulmányaikat. A politikaelmélet szak egy új, a modern követelményeknek megfelelő tantervvel - nem pusztán a volt politikai főiskolásokkal - 1994-ben kezdte meg működését.

A Pedagogikum Központ 2007-2015-ig működött (2007-ben hozták létre, tényleges működését 2008-ban kezdte meg), feladata volt három tanárképző kar, a BGGyK, a PPK és a TÓK gazdálkodási, pénzügyi, üzemeltetési feladatainak ellátása, oktatásszervezési, tanulmányi és humánpolitikai adminisztratív szolgáltató tevékenység végzése hálózati jelleggel. A Pedagogikum Központ élén egy Vezető Testület állt, és három főosztálya volt: I. Gazdasági Főosztály, II. Humánpolitikai Főosztály III. Oktatásszervezési és Tanulmányi Főosztály. A Központ három helyen működött: a TÓK-on a humánpolitikai ügyeket, a PPK-n a hallgatókkal kapcsolatos ügyeket, a BGGyK-n a gazdálkodási, pénzügyi és üzemeltetési feladatokat intézték.

A történelem segédtudományainak oktatását az 1777-ben kiadott Ratio Educationis tette kötelezővé az egyetemen. Az Egyetemi Könyvtár számára 1779-ben kiadott szervezeti és működési szabályzatban az uralkodó a könyvtár őreinek feladatává tette a segédtudományok oktatását. Az 1850-es években bevezetett egyetemi reformok után a történeti segédtudományok – köztük elsősorban a diplomatika és szfragrisztika – oktatása az 1887-ben megalakult Történelmi Szeminárium feladata lett, amelynek vezetője Fejérpataky László, majd Szentpétery Imre volt. Az 1949-ben bevezetett egyetemi reform következtében a Történelmi Szeminárium megszűnt, de Léderer Emma kezdeményezésére megkezdődött az egyetemen a levéltárosképzés, és ebből a célból megalakult a Történeti Segédtudományok Tanszék, amelynek neve 1973-ban Történelem Segédtudományai Tanszékre változott. A tanszék a levéltárosképzés és a történeti segédtudományok oktatása mellett felelőse az újkori történész-muzeológus hallgatók képzésének és a történelem tanárszakos hallgatók módszertani képzésének is.
A tanszék vezetői:
1954 – 1969 Léderer Emma
1969 – 1980 Sinkovics István
1980 – 1997 Kállay István
1997 – 1999 Kardos József
1999 – 2004 Bertényi Iván
2004 – 2018 Borsodi Csaba
2018 – Körmendi Tamás