Az Alkalmazott Földtani Tanszék a TTK ötödik földtani jellegű tanszékeként 1952-ben alakult. A Tanszék vezetője a hamis vádak alapján letartóztatott, majd 1954-ben rehabilitált Vitális Sándor lett. A tanszék hosszú ideig kedvezőtlen elhelyezéssel, korszerűtlen műszerállománnyal működött. A tanszéki kutatómunka és geológushallgatók oktatása elsősorban alkalmazott földtani kérdéseket, főleg hidrológiai problémákat és a magyarországi kőszénterületek komplex vizsgálatát öleli fel.
A tanszék 2008-ban egyesült az Általános és Történeti Földtani Tanszékkel és közösen Általános és Alkalmazott Földtani Tanszék néven folytatták a munkát.
Tanszékvezetők:
Vitális Sándor 1952-1971
Végh Sándorné 1971-1991
Mindszenty Andrea 1991-2007

A Jogi Kar felállítására az Egyetem alapítása után 32 évvel, 1667-ben került sor. Kezdetben Facultas Juridica-nak nevezték, és ez a Jezsuita korban nem is változott. II. József reformtervei között szerepelt az az elgondolás, hogy a Jogi Kar elsődleges feladata állami tisztviselők nevelése, akik számára viszont elengedhetetlen a politikai és az államtudományok együttes ismerete. Az előadások tárgya ennek megfelelően kibővült, a Kar pedig a Facultas Juridico-Politica nevet kapta. Amikor az Egyetemen a tanítási nyelv a latin helyett a magyar lett, neve Jog- és Államtudományi Karra változott, s ezen a néven működött egészen 1948-ig. Az 1948/49-es tanévtől a 206.693/1948. VKM sz. rendelet alapján a Karon közigazgatási képzés is folyt. Nevét is megváltoztatták, két évig Jog- és Közigazgatástudományi Kar néven szerepelt. Ez azonban nem jelentett szervezeti változást, csupán tananyag módosítást. Az 1950/51-es tanévtől a kar neve: Állam- és Jogtudományi Kar.

A Pázmány Péter (1950-től Eötvös Loránd) Tudományegyetem Bölcsészeti Karára az „állatrendszertan” professzorának kinevezett Dudich Endre (1895-1971) akadémikus 1934-ben megalapította az Állatrendszertani Intézetet. Harminchárom évig tanszékvezetőként szervezte és vezette a rendszertani, biogeográfiai, hidrobiológiai és ökológiai oktatást és kutatást. 1952-ben a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával létrehozta a tanszékhez kapcsolódó Talajzoológiai Kutatócsoportot, mely jelenleg Zootaxonómiai Kutatócsoportként működik. 1956-ban elindította az Opuscula Zoologica című tanszéki folyóiratot, majd 1958-ban megalapította a Dunakutató Állomást, melyet 1970-ig vezetett. A tanszéket 1967 és 1987 között vezető Balogh János akadémikus (1913-2002) javaslatára 1973-ban az Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék nevet kapta. 1987 és 1991 között Loksa Imre, 1991 és 2005 között Dózsa-Farkas Klára végül pedig 2005-től Török János vezette a tanszéket.

1863-tól működött az egyetemen az Állattani és Állatboncztani Intézet és Gyűjteménytár, amely kezelte az egyetem zoológiai gyűjteményét. Az intézet neve 1882-től Állattani és Összehasonlító Boncztani Intézet és Gyűjteménytár volt. 1949 után a biológia szak struktúrájában változások következtek. Az Általános Állattani és Összehasonlító Bonctani Intézetben fokozott hangsúlyt kapott az állatélettan, majd a sejttan. 1973-tól a tanszék neve Állatszervezettani Tanszék lett a neve. A tanszéken működő Élettani Csoportból 1967-ben önállósult az Állatélettani Tanszék.
Tanszékvezetők:
Mödlinger Gusztáv 1954-1969
Kovács János 1969-1993

Bár a Bölcsészkar már 1867-ben, majd 1872-ben is felterjesztést tett az Egyetemi Tanácsnak egy földtani tanszék létesítésének szükségességéről, a tanszék önállósodása csak 1895-ben kezdődött, mikor Koch Antalt az őslénytan és a földtan tanárává nevezték ki. A tanszék teljes szervezeti különválására 1915-ben, Papp Károlynak a földtan tanárává (1918-tól nyilvános rendes tanár) történt kinevezésével került sor.
Tanszékvezetők:
Koch Antal ?-1913
Papp Károly 1915-1945
Vadász Elemér 1945-1964
Vitális Sándor 1964-1970
Kubovics Imre (mb.) 1970-1972
Báldi Tamás 1972-1994
Nagymarosy András 1994-2004
Csontos László 2005-2006
Mindszenty Andrea 2007-2011
Pálfy József 2011-2018
Kovács József 2018-2022
Fodor László Imre 2022-

Az Általános és Szervetlen Kémiai Tanszék a III. Kémiai (Vegytani) Intézet - 1938-tól Általános Kémiai Tanszék - jogutódjaként alakult, s 1953-tól kezdődően szerepel mai nevén.
A Tanszék jogelődje a III. sz. Kémiai Intézet, amelyet 1909-ben harmadik kémiai tanszékként alapítottak (kivált az I. sz. Kémiai Intézetből) Buchböck Gusztáv vezetésével (1909-1935), feladataként a kísérleti kémia és a fizikai kémia tanítását jelölvén ki. Buchböck halála után Gróh Gyula követte őt a tanszék élén (1936-1939).
Tanszékvezetők:
Buchböck Gusztáv (1909-1935)
Széki Tibor (1935-1936)
Gróh Gyula (1936-1952)
Lengyel Béla (1952-1966)
Csákvári Béla (1966-1992)
Sohár Pál (1992-2000)
Szepes László (2000-2006)
Fogarasi Géza (2006-2008)
Szalay Péter (2008-2010)
Pasinszki Tibor (2011-2018)
Rohonczy János (2018-2023)
Szabados Ágnes (2023-)

A Földrajzi Intézet életében az 1940. év fontos változást hozott, mivel fél évszázad után megalakult a második földrajzi tanszék. Az új tanszék vezetésével Mendöl Tibort bízták meg (1940). Mendölt 1943-ban nyilvános rendes tanárrá nevezték ki, s 1966-ban bekövetkezett haláláig állt a tanszék élén. A tanszék eredeti neve Emberföldrajzi Tanszék volt, ezt 1950-ben váltotta fel a ma is használatos elnevezés. Mendölt Antal Zoltán követte a tanszék élén. 1949 előtt a Földrajzi Intézet, 1970-től a Földtudományi Szakbizottság, 1982-től a Földtani Szakterület, majd 1983-tól a Földrajzi Tanszékcsoport tagja.
A tanszék kutatási tevékenysége a termelőerők elhelyezkedési tendenciáinak, a nemzetközi munkamegosztás fejlődésének, Magyarország gazdasági térszerkezetének vizsgálatára irányul.
Tanszékvezetők:
Mendöl Tibor 1940-1966
Antal Zoltán 1966-1993

A Kémiai (Vegytani) Intézet alapítását az osztrák származású, a bölcsészeti kar állományába tartozó, bár orvostanhallgatókat is oktató Theodor Wertheim tette lehetővé, mikor a 19. század közepén az orvoskari épületben lévő lakását ajánlotta fel az Intézet laboratóriumai számára. Az Intézet új épületének felállítására Eötvös József kultuszminiszter 1867. máj. 15-i előterjesztése, majd annak az uralkodó által történt jóváhagyása után került sor. Az új épületben a Bölcsészeti Kar első modern és a korabeli tudományos igényeket messzemenően kiszolgáló intézete volt, ahol 1871-től folyt az oktatás és a tudományos munka.
1883-ban az Intézet két tanszékre szakadt: Than Károly az orvosnövendékeknek, Lengyel Béla pedig a gyógyszerészeknek tartott előadásokat. 1884-től Lengyel Béla tanszékét "Ásványvíz-vegyelemző intézet" címen emlegették, majd miután ez a természetrajzi épület 2. emeletére költözött, s így a Than Károly-féle intézettől szervezetileg is teljesen különvált, a II. Kémiai Intézet elnevezést nyerte el. Az Intézet rossz és korszerűtlen elhelyezkedése miatt azonban újabb költözésre került sor: 1907-ben a műegyetemi épület pavilonját jelölték ki számára.
A három Kémiai Intézet működési körét a Bölcsészkar 1910. ápr. 21-i ülésének határozata állapította meg. Eszerint a II. számú Kémiai Intézet és Tanszék feladata továbbra is az első és másodéves gyógyszerészhallgatók képzése volt. Az Intézet irányítását Lengyel Béla 1913-ban bekövetkezett halála után Bugarszky István vette át. 1933-ban az Intézet elnevezését Kísérleti és Gyakorlati Kémiai Tanszékre, 1938-ban pedig Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszékre változtatták. 2006-tól pedig Analitikai Kémiai Tanszék néven működik.
Tanszékvezetőik:
Eduard Sangaletti (?-1853)
Theodor Wertheim (1853-1860)
Than Károly (1860-1883)
Különválás után:
Lengyel Béla (1883-1913)
Bugarszky István (1913-1936)
Gróh Gyula (1936-1939)
Szebellédy László (1939-1944)
Schulek Elemér (1944-1964)
Szabó Zoltán (1964-1979)
Török Tibor (1979-1981)
Nagy Ferenc (1981-1990)
Orbán Miklós (1990-2005)
Záray Gyula (2005-2010)
Láng Győző (2010-2013)
Salma Imre (2013-2016)
Szalai István (2016-2019)
Csörgeiné Kurin Krisztina (2019-2022)
Mihucz Viktor Gábor (2022-)

Az oktatásügyi miniszter 853-1321/1955. sz. rendelete értelmében állították fel - a megszűnő budapesti Pedagógiai Főiskola épületében - a tizenkét évfolyamos "Cukor utcai Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium"-ot, mely 1957 februárjában vette fel Apáczai Csere János nevét. A művelődésügyi miniszter 154/1958. sz. utasítása nyomán az intézmény egyetemi gyakorlóiskola lett, s ettől kezdődően az ELTE közvetlen irányítása alatt áll (a rektor irányítási és rendelkezési jogkörét a Tanárképző Tanács útján gyakorolhatta). A művelődésügyi miniszter 1970. március 9-i határozata alapján az épületben megszüntették az általános iskolát, melynek helyén 1971-re a tehetséges vidéki fiataloknak gimnáziumi kollégiumot alakítottak ki. Ettől kezdve az ELTE Apáczai Csere János Gimnáziuma nevet viseli az intézmény, ahol a gimnáziumi oktatáson kívül az ELTE BTK és TTK tanár szakos hallgatóinak gyakorlati tanárképzése is folyik.

Az ásványtant eredetileg az Orvosi Karon oktatták, s az 1850/51-es tanévben került át - közoktatásügyi miniszteri leirattal - a Bölcsészettudományi Karhoz. 1895-ig a tanszéken tanították az ásvány- és kőzettanon kívül a geológiát is. 1945 után a nagy átszervezések idején, 1949-ben állították fel a Természettudományi Kart, s természetesen erre a karra került az Ásványtani Tanszék is, mely 1957-ben az Ásvány- és Kőzettani Intézet kettéválasztásával vált teljesen önállóvá. A tanszék ezután 1962-ig az Ásvány-Kőzettani Intézet része volt. 1980-tól Földtudományi Szakbizottság, 1982-től Földtani Szakterület, 1983-tól Geológiai Tanszékcsoport, 1990 után a Földrajz- és Földtudományi Intézet Geológiai és Környezetfizikai Központjának tagja.
Tanszékvezetők:
Szádeczky-Kardoss Elemér 1951-1957
Sztrókay Kálmán Imre 1957-1973
Kiss János 1973-1985
Bognár László 1985-1986
Buda György 1986-2008