1958. június 10-én a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának ülésén hozták meg a végleges döntést arról, hogy a tanítóképzést 1959. szeptemberétől középfokúról felsőfokúra emelik. A tanítóképzőknél át kellett alakítani a tanterveket-öt féléves elméleti képzést egy gyakorló félév zárta. Így az intézetek számát meg kellett emelni. Szombathely is lehetőséget kapott egy intézet indítására. A Faludi Ferenc Reálgimnázium (mely katonai és oktatási feladatokat is ellátott) épülete adott otthont az intézetnek. A Kőszegen még működő középfokú leány-tanítóképzőt Szombathelyre telepítették. A két kifutó évfolyam oktatását meg kellett szervezni. Részben emiatt és a jogszabályok miatt lett a felsőfokú intézet a kőszegi tanítóképző jogutódja. Az intézmény vezetésével dr. Palkó Istvánt, magyar nyelvet oktató tanárt, lektort bízták meg 1959-1964-ig. Kulcsszerepet játszott a tanítóképző arculatának kialakításában, az oktatógárda megszervezésében, a tantervek megalkotásában. 1959-ben létrejött az intézeti könyvtár, melynek alapját a kőszegi és a zalaegerszegi tanítóképző kötetei jelentették. 1962 őszétől elindult a népművelő- könyvtáros képzés. 1964 nyarán az intézetnek új igazgatója lett, Szalay László. Az intézmény fő profilja a népművelő-könyvtáros képzés lett. 1966. szeptember 11-én adták át az új gyakorlóiskola épületét a tanítóképző tőszomszédságában. A gyakorlóiskola 4 alsós párhuzamos-, 2 osztatlan osztállyal, 3 napközis csoporttal rendelkezett. 1971-ben elindult az általános iskolai tanárképzés az intézményben a Pécsi Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozataként, matematika-orosz, matematika-testnevelés és matematika-ének szakpárokon. 1972-től a rajz, magyar, történelem szakokkal bővült a képzési kínálat. Lehetőség nyílt a népművelés és a könyvtár szak tanári szakokkal való párosítására.

Forrás:
A szárnyas idő: 50 éves a felsőfokú képzés Szombathelyen. Szerk. biz. elnöke Stipkovits Ferenc. Sopron-Szombathely: Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, 2010. 340 p.

https://sek.elte.hu/jubileum60/tortenet

https://sek.elte.hu/kozpont

Az elitképzés intézményes megvalósítására létrehozott kollégium ötletét Zihaly Lajos író vetette fel, Horthy Miklós kormányzó pedig támogatta az ötletet. 1940. szeptember 12-én a Magyar Nemzeti Bank, a Takarékpénztárak és a Bankok Egyesülete, a Gyáriparosok Országos Szövetsége és a budapesti Kereskedelmi és Iparkamara létrehozta a Horthy Miklós Jubileumi Alapítványt 1.150.000 pengő alapítványi törzsvagyonnal. Az alapítólevelet a kormányzó október 19-én hagyta jóvá. Az alapítvány célja „erkölcsileg kiváló, jellemes, jóképzettségű szakemberek kiválogatása és nevelése, felelősségérzetük mélyítése, szociális érzékük fejlesztése, szemhatáruk szélesítése, a hivatásukhoz szükséges szaktudás gyarapítása és a helyes közigazgatási és közgazdasági szellem megteremtése” volt. A célokat ösztöndíjak adományozásával kívánta elérni, ami állhatott intézeti nevelésben, belföldi anyagi támogatásban, hosszabb vagy rövidebb idejű külföldi ösztöndíj nyújtásában. Ösztöndíjban az volt részesíthető, aki főiskolai tanulmányokat folytat, tudományos intézetben dolgozik, főiskolai tanulmányait befejezte vagy közszolgálatban áll vagy a gazdasági életben működik. Az alapítvány ügyrendi szabályzatát 1942. november 28-án írta alá Kállay Miklós miniszterelnök. Első lépésként bentlakásos kollégiumot létesítettek főiskolai tanulmányaikat folytató jogászok és közgazdászok részére. Erre a célra megvásárolták és tatarozás után berendezték a budapesti Vilma királynő út (ma Városligeti fasor) 20. sz. alatti kétemeletes villát. A kuratórium ügyvezető alelnöke Mártonffy Károly, jegyzője Velics Ervin lett. A Kollégium vezetésére dr. Jencs Árpádot, prefektusává dr. Obermayer Andort nevezték ki. Az ösztöndíjra az első évben 35 pályázat érkezett, ebből 1943 januárjában huszonkettőt fogadtak el. A Kollégium 1943 februárjában megkezdte működését. 1945 áprilisában a Kommunista Párt lefoglalta a Kollégium épületét, és ezzel a Kollégium befejezte működését.