Az ELTE az alapítása óta eltelt évszázadokban több néven működött: 1635-1769 Nagyszombati Jezsuita Egyetem, 1769-1784 Királyi Magyar Tudományegyetem, 1784-1873 Pesti Királyi Tudományegyetem, 1873-1921 Budapesti Tudományegyetem, 1921-1950 Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem, 1950-től Eötvös Loránd Tudományegyetem. A második világháború után az egyetemről leválasztották az orvosi kart és a hittudományi kárt, így három karral, a bölcsésztudományi, a természettudományi és a jogi karral működött tovább.

Feladata mindig az volt, hogy a rektornak a vezetési teendők ellátásában segítséget nyújtson. A kezdeti idők óta működő kancellár mellé II. József uralkodása idején jegyzői és írnoki állást szerveztek, majd díjnokokat is alkalmaztak. 1863-ban alakul meg az Egyetemi Iroda, amelyet később Rektori Irodának, Egyetemi Központi Rektori Irodának és Egyetemi Központi Irodának is neveztek. 1900-tól Egyetemi Rektori Hivatal a megnevezése, majd az egyetem 1949. évi átszervezése után Rektori Hivatal nevet kapott. A rendszerváltás után először Rektori Titkárság néven szerepelt, majd 2014-től Rektori Kabinetként segíti a rektor munkáját.

A karokon működő diákszociális intézmények mellé az Egyetemi Tanács 3065/1929-30 . sz. határozatával új szervezeti egységet létesített Egyetemi Diákjóléti és Diákvédő Iroda elnevezéssel. Vezetője az Egyetemi Tanács által 5 évenként az egyetem tanárai közül választott elnök volt, aki a tanács ellenőrzése alatt állt. 30.444/1945. sz. rendeletével a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a diákjóléti ügyek egyöntetű intézése érdekében minden egyetemen diákjóléti hivatal és diákjóléti bizottság felállítását rendelte el. Egyidejűleg megszüntette az eddig működő Diákjóléti és Diákvédő Irodát, feladatát a Diákjóléti Hivatalra ruházta. A vezetőség összetételében nem történt személyi változás, funkciója ugyanaz maradt, csak az elnevezés módosult. 1949-ig működött. Az 1070-6/1949. ODK. sz. miniszteri intézkedés feloszlatta az egyetemeken működő diákjóléti hivatalokat, feladatukat a tanulmányi osztályok vették át.
1949-ig működött. Az 1070-6/1949. ODK. sz. miniszteri intézkedés feloszlatta az egyetemeken működő diákjóléti hivatalokat, feladatukat a tanulmányi osztályok vették át.

A Budapesti Egyetemi Atlétikai Club 1898. november 5-én alakult meg. 1901 szeptemberében nyitották meg a BEAC lágymányosi sporttelepét. 1945-től a romokban heverő sporttelep újjáépítése után két szakosztállyal indult újra az egyesület élete. Az 1948/49-es tanévben a hallgatók fokozott sportigényére és az élsporttal szembeni állásfoglalásra hivatkozva megszüntették az egyesületet. 1951-ben az országos jellegű főiskolai egyesület, a Haladás SE keretében alakult meg az ELTE-n belüli sportszakosztály, mely 1956 végén bomlott fel. 1957-ben az Egyetem kezdeményezésére alakult újjá a BEAC. 2009-től önálló egyesületként működik, amely továbbra is szoros kapcsolatban áll az egyetemmel.

A MFSSZ megalakulása az 1906-1907. évi atlétikai-torna „háborúval” kezdődött, amelynek célja az volt, hogy a hallgatók saját egyetemi sportegyesületekben sportoljanak. Azonban ezek a folyamatok nem nyerték el a MASZ és az MLSZ tetszését, ezért akadályozni próbálták az egyetemi sportegyesületek autonómiáját. A MASZ atlétikai klubként kezelte a BEAC-ot, nem sportszövetségként. Ennek következtében az egyetemi és főiskolai sport klubok a BEAC kezdeményezésével alapították meg a Magyar Főiskolai Sportszövetséget 1907-ben. Megalakulásával a világ második és Európa első országos főiskolai sportszervezete lett. Elsődleges feladatának az egyes új sportágak meghonosítását, az egyetemista sportolók, az egyetemi klubok érdekvédelmét és az egyetemek és főiskolák testneveléssel és sporttal kapcsolatos szemléletének a formálását tartotta.

Szombathelyi Tanárképző Főiskola (1974-1983)
Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola (BDFT) (1984-1999)
1974-ben megalakul a Szombathelyi Tanárképző Főiskola. 1974-ben avatják fel új helyén a Bolyai János Gyakorló Általános Iskolát. 1975-ben a tanító, népművelő és könyvtáros diplomák mellett átadják az első tanári okleveleket is Szombathelyen. 1978-ban elsőként Szombathelyen van lehetőség a közművelődési és a tanári szakok párosítására. 1982-ben megépül a főiskola Ady téri kollégiuma. 1984-ben az intézmény felveszi a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola nevet. Ekkor indul meg az új oktatási épületben- C épület- a természettudományi szakos általános iskolai tanárképzés. 1990-ben a főiskola megkapja a volt megyei és városi pártbizottság épületét- D épület- a Berzsenyi Dániel téren, melyben elhelyezést kapnak a bölcsész tanszékek, a képzés kibővül angol, francia, német, olasz, uralisztika nyelvképzéssel. 1991-ben átadják az új Főiskolai Sportcsarnokot, Szombathelyen elindul az egyszakos testnevelő tanári képzés. 1992-ben új szervezeti formaként létrejönnek az intézetek. Ugyanebben az évben megnyílik a regionális szerepű Osztrák Könyvtár osztrák kormánytámogatással. 1992-ben a Bolyai János Gyakorló Általános Iskola 8 osztályos gimnáziummal bővül. 1993-ban a főiskola létrehozza a Savaria University Press alapítványi kiadót. 1994-ben az intézmény befogadja más egyetemek és főiskolák kihelyezett képzéseit (testnevelő egyetemi tanárképzés, táncpedagógus képzés, közoktatásvezetői képzés). Ugyanebben az évben a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola kezdeményezi a Societas Scientarium Savariensis (Szombathelyi Tudományos Társaság) megalapítását. A British Council támogatásával megnyílik a regionális szerepű Angoltanári Információs Központ és Könyvtár. 1995-ben a londoni Thames Valley Egyetem akkreditálja az egyetemi angolnyelv-tanári szakot. Megnyílik a SOROS USIS Amerikai Tanulmányi Információs Iroda. 1996-ban az intézmény beadja 10 szak egyetemi akkreditációs kérelmét. Elindulnak a Jean Monnet-kurzusok. 1997-ben lezajlik az intézmény és a szakok sikeres akkreditációja. 1998-ban az intézmény két egyetemi szakkal bővül, az általános és alkalmazott, illetve a finnugor nyelvészetivel. Megnyílik az Európai Dokumentációs Központ és Szakkönyvtár (EDC).
1999-ben engedélyt kap az intézmény a nemzetközi tanulmányok egyetemi szak s a kommunikáció főiskolai szak indítására, és megalapítja a Gazdálkodási és Műszaki Intézetet. Ekkor készül el az Európai Dokumentációs Központ felújított épületrésze a városközpontban található Berzsenyi téren, s adja át azt szeptember 16-án Michael Lake, az Európai Unió delegációvezetője.

Forrás: https://sek.elte.hu/jubileum60/tortenet

https://sek.elte.hu/kozpont

1958. június 10-én a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának ülésén hozták meg a végleges döntést arról, hogy a tanítóképzést 1959. szeptemberétől középfokúról felsőfokúra emelik. A tanítóképzőknél át kellett alakítani a tanterveket-öt féléves elméleti képzést egy gyakorló félév zárta. Így az intézetek számát meg kellett emelni. Szombathely is lehetőséget kapott egy intézet indítására. A Faludi Ferenc Reálgimnázium (mely katonai és oktatási feladatokat is ellátott) épülete adott otthont az intézetnek. A Kőszegen még működő középfokú leány-tanítóképzőt Szombathelyre telepítették. A két kifutó évfolyam oktatását meg kellett szervezni. Részben emiatt és a jogszabályok miatt lett a felsőfokú intézet a kőszegi tanítóképző jogutódja. Az intézmény vezetésével dr. Palkó Istvánt, magyar nyelvet oktató tanárt, lektort bízták meg 1959-1964-ig. Kulcsszerepet játszott a tanítóképző arculatának kialakításában, az oktatógárda megszervezésében, a tantervek megalkotásában. 1959-ben létrejött az intézeti könyvtár, melynek alapját a kőszegi és a zalaegerszegi tanítóképző kötetei jelentették. 1962 őszétől elindult a népművelő- könyvtáros képzés. 1964 nyarán az intézetnek új igazgatója lett, Szalay László. Az intézmény fő profilja a népművelő-könyvtáros képzés lett. 1966. szeptember 11-én adták át az új gyakorlóiskola épületét a tanítóképző tőszomszédságában. A gyakorlóiskola 4 alsós párhuzamos-, 2 osztatlan osztállyal, 3 napközis csoporttal rendelkezett. 1971-ben elindult az általános iskolai tanárképzés az intézményben a Pécsi Tanárképző Főiskola kihelyezett tagozataként, matematika-orosz, matematika-testnevelés és matematika-ének szakpárokon. 1972-től a rajz, magyar, történelem szakokkal bővült a képzési kínálat. Lehetőség nyílt a népművelés és a könyvtár szak tanári szakokkal való párosítására.

Forrás:
A szárnyas idő: 50 éves a felsőfokú képzés Szombathelyen. Szerk. biz. elnöke Stipkovits Ferenc. Sopron-Szombathely: Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, 2010. 340 p.

https://sek.elte.hu/jubileum60/tortenet

https://sek.elte.hu/kozpont

2000. január 1-jétől az Országgyűlés döntése alapján az intézmény regionális szerepű főiskolai centrum lesz, neve Berzsenyi Dániel Főiskola. Az elnevezés megváltoztatása a főiskola arculatváltozását is jelzi, hiszen a felvehető szakok köre nem-tanári szakokkal bővül, így közgazdasági szakkal is. Megkezdődik a “D” épület rekonstrukciója és bővítése, hogy helyet adjon az Európa Tanulmányok Központnak, s zajlik a Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium bővítése is. 2002. január 1-től kormányrendelet alapján megalakul a Bölcsészettudományi, a Természettudományi, valamint a Testnevelési és Művészeti Főiskolai Kar. 2006-ban Bologna típusú alapszakok akkreditációjára, az új rendszerű képzések bevezetésére kerül sor. 2006-ban PPP beruházásban felépül a Regionális Felsőoktatási Forrásközpont, melyben elhelyezést nyer a főiskola Könyvtára, a Regionális Pedagógiai Szolgáltató és Kutatóközpont és a Felnőttképzési Központ.

Forrás: https://sek.elte.hu/kozpont

https://sek.elte.hu/jubileum60/tortenet

2008. január 1-től az Országgyűlés döntése szerint a Berzsenyi Dániel Főiskola és a Nyugat-magyarországi Egyetem egyesülésével egy új tíz karú egyetem jön létre. Élén a NyME rektora, illetve a Savaria Egyetemi Központ rektorhelyettese áll. 2009-ben sikeresen akkreditálják a mesterképzéseket. Ekkor 50 éves az intézmény. 2013-ban osztatlan tanárképzési szakok jönnek létre. 2015 szeptemberében elindul a duális gépészmérnök képzés. 2017. február 1-jétől megszűnt a Nyugat-magyarországi Egyetem, a szombathelyi karok az Eötvös Loránd Tudományegyetem részeként működnek tovább.

Forrás: https://sek.elte.hu/kozpont

https://sek.elte.hu/jubileum60/tortenet

Az egyetem szenátusa 1953. február 27-i határozata alapján (megerősítette Eln. Tan. 1953. évi 7 tvr.) még ugyanezen év júliusában kettéválasztották a Bölcsészettudományi Kart: Nyelv-­és Irodalomtudományi, illetve Történettudományi Karra. A Nyelv- és Irodalomtudományi Karhoz 31 szervezeti-oktatási egység került. A Kar önálló Dékáni Hivatallal és Tanulmányi Osztállyal rendelkezett, ahol az iratokat csoportszámos rendszerben iktatták. 1956. december 7-én a Kar a Történettudományi Karral egyesülve ismét Bölcsészettudományi Karrá alakult. E döntést az Elnöki Tanács 1957. évi 33. tvr. erősítette meg.