Showing 569 results

Tanulmányait 1964-1969 között ELTE magyar-könyvtár szakon végezte. 1973-ban doktorátust szerzett. Egyetem elvégzése után pár hónapig segédmunkásként dolgozott, majd 1969 őszétől Tudományos segédmunkatárs lett az ELTE XX. századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszékén. 1970-ben tanársegédi kinevezést kapott, majd 1975-ben adjunktus lett. 1976-ben kilépett az egyetemről, azonban óradóként még működött, majd a Népszabadság munkatársaként folytatta pályáját. Ezzel párhuzamosan 1972-től a Kritika munkatársa, 1978-tól főszerkesztő-helyettese. Emellett dolgozott még a Külügyminisztériumi Könyvtárban és az MSZMP KB politikai főiskoláján.
Tagja volt a Magyar Írók Szövetségének, A Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának, az MTA Irodalomtudományi bizottságának és az MSZMP-nek is.
Két legnagyobb kutatási területe Sarkadi Imre és Bálint György munkássága. Emellett számos neves szerző művéről írt kritikákat. Aktív szerepet vállalt a magyar irodalmi életben, levelezett Ungvári Tamással, Agárdi Péterrel, Tandori Dezsővel és Aczél Györggyel is.
1979-ben elnyerte a Kritikusok Nívódíját. Több külföldi konferencián tartott előadást. Hajdú Ráfis hivatalos okmányaiban Mátyás néven szerepel, azonban az irodalmi életben Gábor név alatt ír. 1980-ban 35 évesen öngyilkos lett.

Trencsényi-Waldapfel Imre Budapesten született, 1932-ben magyar-latin-görög szakon végzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1948-ban kapott egyetemi tanári kinevezést, és megbízták a Szegedi Tudományegyetem klasszika-filológiai tanszékének vezetésével. Az 1949/1950. tanévben a Szegedi Tudományegyetem rektora volt. 1950 és 1970 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Latin Nyelvi és Irodalmi Tanszékét vezette. 1950 és 1953 között az egyetem rektora is volt.

Pedagógus, művelődéspolitikus, Kármán Tódor apja. 1862-től a bécsi egyetemen filozófiai és filológiai tanulmányokat folytatott. 1866-ban a budapesti egyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1869–71-ben Lipcsében Tuiscon Ziller mellett tökéletesítette pedagógiai ismereteit. 1872-ben a pesti egyetemen magántanár lett. 1872-től 1897-ig az elgondolásai alapján szervezett gyakorló főgimnázium vezető pedagógiatanára, az egyetemi tanárképző intézet filozófia- és pedagógiatanára. 1909-től az egyetemen a neveléstan, lélektan, etika nyilvános rendes tanára. 1873-tól 1883-ig az Országos Közoktatási Tanács titkára, a Magyar Tanügy című folyóirat szerkesztője. Széles körű elméleti és gyakorlati működést fejtett ki a magyar pedagógia korszerű szintre emelése, az oktató-nevelőmunka hatékonyabbá tétele, a polgári köznevelés alapjainak megteremtése érdekében. A pedagógia első haladó szellemű polgári elmélkedője Magyarországon, bár az általa elfogadott és részben korszerűsített herbarti elméletnek negatívumai is voltak (formalizmus, a régi nemesi latinos-retorikus műveltség továbbéltetése stb.). – Gimnáziumi tanterve (1879) és módszertani munkái több évtizeden át meghatározták a magyarországi középfokú iskolák munkáját.

Az 19. század második felében megnövekedett az egyetemen a gazdasági, a beruházási, a karbantartási és a felszerelési ügyek száma. Az egyetem addigi apparátusa nem volt alkalmas az ilyen feladatok ellátására, ezért hozták létre 1887-ben a Gazdasági Hivatalt. A Hivatal egy személyben felelős igazgatóját a király, a többi dolgozót - klinikai gondnokot, ellenőrt és írnokot - a vallás- és közoktatásügyi miniszter nevezte ki. 1928-tól a neve Gazdasági Igazgatóság. 1930-ban alakult meg a Gazdasági Bizottság, amelynek feladata a költségvetés, zárszámadás és az anyagi források karok közti szétosztása volt.
Az egyetem második világháborút követő szerkezeti átalakulása után a Gazdasági Igazgatóságot 1963-ban hozták létre. Feladata volt a már korábban is működő Pénzügyi Osztály, Bér- és Munkaügyi Osztály, Számviteli Osztály, valamint a Beruházási és Műszaki Osztály munkájának irányítása. 1992. február 5-től a Gazdasági Igazgatóságot megszűntették, helyét a Főigazgatói Hivatal vette át, amelynek három főosztálya működött: Főigazgatói Titkárság, Gazdasági-főigazgató helyettes Titkársága és a Műszaki-főigazgató helyettes Titkársága. 1995-től a Főigazgatói tisztség már csak névleg működött, 1997-ben végleg megszűnt. Feladatait a Főtitkári Hivatal, a Gazdasági-Pénzügyi Igazgatóság és a Fejlesztési-Műszaki Főigazgatóság vette át. A két utóbbi főigazgatóságot 2005-ben egyesítették, Gazdasági és Műszaki Főigazgatóság néven, amelynek feladata a Gazdasági Igazgatóság, a Műszaki és Üzemeltetési Igazgatóság, az Informatikai Igazgatóság és a Kontrolling Önálló Osztály irányítása volt. A Főigazgatóság 2014-ben a kancelláriai rendszer bevezetésével szűnt meg.