Természettudományi Intézet (1992-2002)
Természettudományi Főiskolai Kar (2002-2007)
Természettudományi és Műszaki Kar (2008-2013)
Természettudományi Kar (2014-2017)
A kar elődszervezete, a Természettudományi Intézet 1992-ben jött létre. A tanárképzőn 1972-ben matematika, majd 1983-ban technika, fizika szakos tanárképzés indult meg. 1984-ben biológia, földrajz, kémia szakokon, 1989-ben számítástechnika szakon is elkezdődött a tanárképzés. Az 1990-es években elindult a környezetvédelem, a gazdálkodási és menedzsment, az ipari termék- és formatervező, műszaki menedzser szakokon is a képzés. A Természettudományi Főiskolai Kar 2002-ben alakult meg. 2006 őszén a Szenátus egyhangúlag elfogadta a kar intézeteinek megalapítását. A kar 2008. január 1-jével vált a tízkarú Nyugat-magyarországi Egyetem részévé. 2017. február 1-jétől megszűnt a Nyugat-magyarországi Egyetem, a szombathelyi karok az Eötvös Loránd Tudományegyetem részeként működnek tovább. 2018-ban létrejött az ELTE Berzsenyi Dániel Pedagógusképző Központ, így a Természettudományi Kar elnevezés megszűnt, a kar intézetei az ELTE BDPK és az ELTE karai részeként működnek tovább.

Forrás:
A szárnyas idő: 50 éves a felsőfokú képzés Szombathelyen. Szerk. biz. elnöke Stipkovits Ferenc. Sopron-Szombathely: Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, 2010. 340 p.

A tanszék 1975-ben alakult meg. Kezdetben a könyvtár, népművelés szakkal lehetett párosítani, majd a hagyományos bölcsésztanár szakos képzésekkel- magyar, nyelvszakok-, természettudományos szakokkal is. A tanszék a megalakulása óta meghatározó szerepet tölt be a Nyugat- és Észak-Dunántúl pedagógus-, valamint történelem BA alapszakos képzésében. A MAB két akkreditációs (1997, 2004) eljárás során is pozitívan minősítette a történelem szakot. A történelem alapszak képzési szerkezetében fontos szerepet játszanak a régésztechnikusi-, levéltár-technikusi-, judaisztikai specializációk. A nyugat-dunántúli régió régészeti kutatásai itthon és külföldön is elismertek. A tanszéki kiadványok közül kiemelkedik a Partes Populorum Minores Alienigenae sorozat, amely a nemzeti és történeti kisebbségek körén belül jelentős helyet szán a judaisztikai kutatási témáknak.

Forrás:
A szárnyas idő: 50 éves a felsőfokú képzés Szombathelyen. Szerk. biz. elnöke Stipkovits Ferenc. Sopron-Szombathely: Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, 2010. 340 p.

Uralisztikai Tanszék (1991-2006)
Uralisztikai Intézeti Tanszék (2006-2013)
A tanszék 1991-ben alakult meg, bekapcsolódott a magyar szakos képzésbe, három nyelvvel (észt, finn, lett) bővítette az idegen nyelvek választékát. 1998-ban a BDF megkapta a Finnugor Nyelvészet szakon az egyetemi képzés jogát. A tanszék kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett, rendszeresen szervezett konferenciákat (Magyar-finn kontrasztív konferencia, Magyar-észt kontrasztív konferencia, nyári egyetemeket (Hungarológiai nyári egyetem, Osztrák-magyar nyári egyetem). Kiemelt tudományos tevékenységet folytatott:

• Borostyánkőút-projekt: észt, lett szótárakat, könyveket jelentettek meg,
• EUVocS-projekt (EU Vocabularium Savariense): hat nyelv EU szótárát készítették el.

2006-tól, a bolognai képzés megkezdésétől nem volt lehetőség finnugor nyelvészeti alapképzés indítására, a tanszék lehetőségei beszűkültek, magyar alapszakon szakirányú képzést, illetve minor képzést indíthatott.

Forrás:
A szárnyas idő: 50 éves a felsőfokú képzés Szombathelyen. Szerk. biz. elnöke Stipkovits Ferenc. Sopron-Szombathely: Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, 2010. 340 p.

Szabad György (Arad, 1924. augusztus 4. – Budapest, 2015. július 3.) Széchenyi-díjas magyar történész, egyetemi tanár, politikus, 1990 és 1994 között az Országgyűlés elnöke, Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a magyarországi polgári átalakulás volt.
1942-ben érettségizett, beadott felvételi kérelmeit az akkor hatályos numerus clausus miatt elutasították, emiatt kertésztanonc volt 1944-ig, majd zsidó származásúként munkaszolgálatra hívták, onnan 1944. március 15-én megszökött.
1945-ben felvették a Budapesti Tudományegyetem történelem szakára, ahol 1950-ben, az addigra már Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) nevű intézményben szerzett tanári és levéltárosi diplomát. Egyetemi ideje alatt mezőgazdálkodott is, majd 1949-ben a Magyar Országos Levéltár gyakornoka, később levéltárosa lett. Diplomájának megszerzése után 1954-ig egyeteme aspiránsa volt, majd az ELTE újkori és legújabbkori magyar történelem tanszékének adjunktusává nevezték ki. 1956-ban vette át docensi, 1970-ben egyetemi tanári kinevezését. 1994-ben professor emeritusi címet kapott. 1955-ben védte meg a történettudományok kandidátusi, 1969-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Történettudományi Bizottságának tagja lett. 1982-ben az MTA levelező, majd 1998-ban rendes tagjává választotta. 1985 és 1990 között a Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottság elnöke, majd tagja lett.
Tudományos munkássága mellett közéleti szerepet is vállalt: 1945–46-ban a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (FKgP) tagja volt. Az 1956-os forradalom alatt az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara Forradalmi Bizottságának tagjává választották. A politikai életbe ezután csak 1987-ben tért vissza, amikor részt vett és felszólalt a lakiteleki találkozón. Ekkor a Magyar Demokrata Fórum (MDF) alapító tagja lett. 1989-ben megválasztották a párt elnökségébe is, amelynek munkájában 1994-ig vett részt.

Az 1990-es országgyűlési választáson pártja budapesti területi listájáról szerzett mandátumot. 1990. május 2-án az Országgyűlés alelnökévé választották, ezzel együtt megbízott elnökévé. Három hónap múltán átvette az Országgyűlés elnöki tisztségét, amelyet a ciklus végéig viselt. Az
Kutatási területe 1956 előtt a magyar gazdaság- és társadalomtörténet volt, ezt követően a magyar polgári átalakulás korszakában előtérbe került nemzeti és demokratikus törekvéseket helyezte vizsgálatai középpontjába.

Foglalkozott az önálló államiság történeti kérdéseivel, valamint a parlamentáris kormányzati rendszerre alapozandó jogállamiság és az abszolutista törekvések közötti konfliktusok. A jobbágyrendszer témakörén belül annak válságát és felszámolását vizsgálta az agrárstruktúra átalakulása tekintetében.