Arató Endre (Komárom, 1921. nov. 8. - Bp. 1977. aug. 30.) történész, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja (1973-tól). Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, 1949-ben szerezte meg bölcsészdoktori oklevelét. 1948-tól a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban a nemzetiségi osztály vezetője, 1951-től 1955-ig az MTA Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, osztályvezetője, majd igazgatóhelyettese, hosszú ideig pedig a Magyar-Csehszlovák Történész Vegyesbizottság elnöke volt. A nemzetiségi kérdés és Közép-Kelet-Európa XIX-XX. századi történetének alapvető feldolgozásai fűződnek nevéhez. 1957-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kelet-Európa Történeti Tanszékén oktatott docensként, majd 1965-től egyetemi tanárként.

Andics Erzsébet (Bp. 1902. jún. 22. - Bp. 1986. ápr. 2.) 1918-tól volt a KMP tagja. 1920-ban a bécsi egyetemen tanult, 1921-ben illegális kommunista tevékenységéért 15 évi fegyházra ítélték, ahonnan a Szovjetunió fogolycsere akciója segítségével szabadult 1922-ben. A 30-as években a Lomonoszov Egyetemen és más szovjet főiskolákon oktatott. 1945 januárjában tért vissza Magyarországra. 1957-ig országgyűlési képviselő, számos politikai-kultúrpolitikai tisztség viselője, így pl. 1948 és 1956 között az MDP Központi Vezetősége, 1949-től 1957-ig az Elnöki Tanács tagja, 1950-től 1974-ig az ELTE Új- és Legújabbkori Magyar Történelem Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára volt. Tudományos munkáiban elsősorban a reformkor és az 1848/49-es forradalom és szabadságharc történetének problémáival foglalkozott.