Az 1980-as évek elejére sürgető problémaként merült fel a Természettudományi Karon működő matematika tanszékek, az egész szakterület struktúrájának a megreformálása. Szükségesnek látszott egy olyan integrált szervezet létrehozása, amely összefogja és egységes irányítás alá vonja a különböző matematika tanszékeket és így jobb feltételeket biztosít az oktatás és a kutatás számára, lehetővé teszi a nem egyetemen dolgozó, színvonalas kutatómunkát végző matematikusok egyetemi oktatásba való bevonását és megerősíti az alkalmazott matematikai kutatásokat.
A probléma megoldására a Művelődésügyi Minisztérium 1983. szeptember 1.-jével Matematikai Intézetet állított fel, élén Császár Ákos akadémikus, egyetemi tanárral. Az intézet irányításában az igazgató mellett az Intézeti Tanács vett részt.
Az intézet felállításával a tanszékek struktúrája is megváltozott, a 7 matematikai tanszékből az átszervezés során 8 lett: összevonták a két geometria tanszéket, megszűntették a Numerikus és Gépi Matematika tanszéket és helyette felállítottak egy Számítógéptudományi, valamint egy Számítástechnikai Tanszéket, ugyanakkor a két analízis tanszék közül az egyiket Numerikus Analízis Tanszékre változtatták és felállították az Operációkutatási Tanszéket.
A kialakított új struktúra azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, állandó volt a tanszékek közötti feszültség az új feladatmegosztás, valamint a különböző személyi súrlódások miatt. A Művelődési Miniszter ezért 1987. március 30-i hatállyal megszűntette a Matematikai Intézetet és helyette létszámban közel egyenlő tanszékcsoportokat állított fel. Így 3 tanszékcsoport jött létre: Matematika I. tanszékcsoport, Matematika II. tanszékcsoport és Informatikai tanszékcsoport.

Az Általános és Szervetlen Kémiai Tanszék a III. Kémiai (Vegytani) Intézet - 1938-tól Általános Kémiai Tanszék - jogutódjaként alakult, s 1953-tól kezdődően szerepel mai nevén.
A Tanszék jogelődje a III. sz. Kémiai Intézet, amelyet 1909-ben harmadik kémiai tanszékként alapítottak (kivált az I. sz. Kémiai Intézetből) Buchböck Gusztáv vezetésével (1909-1935), feladataként a kísérleti kémia és a fizikai kémia tanítását jelölvén ki. Buchböck halála után Gróh Gyula követte őt a tanszék élén (1936-1939).
Tanszékvezetők:
Buchböck Gusztáv (1909-1935)
Széki Tibor (1935-1936)
Gróh Gyula (1936-1952)
Lengyel Béla (1952-1966)
Csákvári Béla (1966-1992)
Sohár Pál (1992-2000)
Szepes László (2000-2006)
Fogarasi Géza (2006-2008)
Szalay Péter (2008-2010)
Pasinszki Tibor (2011-2018)
Rohonczy János (2018-2023)
Szabados Ágnes (2023-)

A tanszéket 1870 közepén alapították, élére Huszfalvy Jánost nevezték ki, aki a Műegyetemen a statisztika, földrajz és történelem tanára volt. Őt Lóczy Lajos követte a katedrán. Lóczy működése idején hozták létre a Földrajzi Intézet és Szemináriumot (1891). A szeminárium vezetését 1894-ben Kövesligethy Radó vette át. Lóczy 1908-ban befejezte egyetemi működését, utódává a Bölcsészkar Czirbusz Gézát választotta.
1913-ban Kövesligethy vezetésével a szeminárium egy része önállósult. (Kozmográfiai és Geofizikai Szeminárium). A Földrajzi Szeminárium megmaradt részei beolvadtak az Intézetbe (Földrajzi Intézet és Szeminárium).
Czirbusz halála után 1920-tól két évtizeden keresztül Cholnoky Jenő állt a tanszék élén. Cholnoky nyugalomba vonulása után 1940-ben engedélyezték, hogy a Földrajzi Intézeten belül két tanszék létesüljön. A régebbi vezetésével Bulla Bélát bízták meg (Általános és Fizikai Földrajz, majd Általános Természetföldrajzi Tanszék). Az újonnan megalakult Emberföldrajzi Tanszéket (később Általános Gazdaságföldrajzi Tanszék) Mendöl Tibor irányította.
1952-ben az Intézet korábban megkezdett átalakítása folytatódott. Az akkori nézetek szerint a földrajztudományt a természeti és társadalmi, valamint az általános és regionális kutatások mentén kell művelni, így az oktatás szerkezetét is ennek megfelelően kell átalakítani. Ezt részben átnevezéssel, részben új tanszékek alapításával vélték megoldani. Az Általános Természeti Földrajzi Tanszék és a (kor kívánalmainak megfelelően átnevezett) Általános Gazdasági Földrajzi Tanszék mellé létrehozták a Regionális Gazdasági Földrajzi Tanszéket, ennek Koch Ferenc lett a vezetője.
A negyedik tanszék, a Regionális Természeti Földrajzi Tanszék felállítása – megfelelő vezető hiánya miatt – elmaradt. A Földrajzi Intézet igazgatója Bulla Béla lett, ugyanis az 1941. évi megegyezés szerint az intézetet mindig a természeti földrajz professzora vezeti.
Az intézetet 1961-ben megszüntették, de az új szervezeti forma – a Földrajz Tanszékcsoport – csak jóval később, 1983-ban alakult meg.
2006-ban a Természettudományi Kar átszervezésekor létrejött a Földrajz- és Földtudományi Intézet. A karon egyedülálló módon az intézet két központra oszlott, és két igazgatóhelyettest nevezett ki a dékán, akik egyben központvezetők is voltak. Továbbá három évente felváltva töltötték be az intézet vezető tisztségét.
Ezzel egyidejűleg sikerült megvalósítani a több évtizedes tervet, a második természetföldrajzi tanszék, a Környezet- és Tájföldrajzi Tanszék létrehozását részben a természetföldrajzi, részben a főiskolai földrajz tanszék oktatói karából.

Földrajzi Tanszék és Intézet vezetői:
Hunfalvy János 1870-1888
Lóczy Lajos 1888-1908
Kövesligethy Radó 1908-1910 (helyettesít)
Czirbusz Géza 1910-1920
Cholnoky Jenő 1921-1940
Bulla Béla 1941-1961

Földrajz Tanszékcsoport vezetői:
Sárfalvi Béla 1983-1992
Gábris Gyula 1992-1998
Nemes-Nagy József 1999-2005

Földrajztudományi Központ vezetői:
Gábris Gyula 2006-2007
Rédei Mária 2007-2010
Horváth Erzsébet 2010-2012
Nagy Balázs 2012-2020
Jákobi Ákos 2020-
Földrajz- és Földtudományi Intézet vezetői:
Horváth Ferenc 2006-2008
Szabó Mária 2008-2012
Karátson Dávid 2010-2019
Harangi Szabolcs 2019-

A Földrajzi Intézet életében az 1940. év fontos változást hozott, mivel fél évszázad után megalakult a második földrajzi tanszék. Az új tanszék vezetésével Mendöl Tibort bízták meg (1940). Mendölt 1943-ban nyilvános rendes tanárrá nevezték ki, s 1966-ban bekövetkezett haláláig állt a tanszék élén. A tanszék eredeti neve Emberföldrajzi Tanszék volt, ezt 1950-ben váltotta fel a ma is használatos elnevezés. Mendölt Antal Zoltán követte a tanszék élén. 1949 előtt a Földrajzi Intézet, 1970-től a Földtudományi Szakbizottság, 1982-től a Földtani Szakterület, majd 1983-tól a Földrajzi Tanszékcsoport tagja.
A tanszék kutatási tevékenysége a termelőerők elhelyezkedési tendenciáinak, a nemzetközi munkamegosztás fejlődésének, Magyarország gazdasági térszerkezetének vizsgálatára irányul.
Tanszékvezetők:
Mendöl Tibor 1940-1966
Antal Zoltán 1966-1993

Bár a Bölcsészkar már 1867-ben, majd 1872-ben is felterjesztést tett az Egyetemi Tanácsnak egy földtani tanszék létesítésének szükségességéről, a tanszék önállósodása csak 1895-ben kezdődött, mikor Koch Antalt az őslénytan és a földtan tanárává nevezték ki. A tanszék teljes szervezeti különválására 1915-ben, Papp Károlynak a földtan tanárává (1918-tól nyilvános rendes tanár) történt kinevezésével került sor.
Tanszékvezetők:
Koch Antal ?-1913
Papp Károly 1915-1945
Vadász Elemér 1945-1964
Vitális Sándor 1964-1970
Kubovics Imre (mb.) 1970-1972
Báldi Tamás 1972-1994
Nagymarosy András 1994-2004
Csontos László 2005-2006
Mindszenty Andrea 2007-2011
Pálfy József 2011-2018
Kovács József 2018-2022
Fodor László Imre 2022-

1980-ban alakult meg a Földtudományi Szakbizottság, amely 1982-től Földtani Szakterület néven működött. 1983-ban a Földtani Szakterület Tanszékcsoportokra bomlott, és létrejött a Földrajzi Tanszékcsoport, a Geológiai Tanszékcsoport és a Környezetfizikai Tanszékcsoport. A Környezetfizikai Tanszékcsoport alá tartozott a Geofizikai Tanszék, a Meteorológiai Tanszék, a Térképtudományi Tanszék és a Csillagászati Tanszék. 2005-ben a Geológiai és Környezetfizikai Tanszékcsoportból létrejött a Geológiai és Környezetfizikai Központ, amely a Földrajz- és Földtudományi Intézet része. Nyolc tanszékre, egy csoportra és három kihelyezett tanszékre tagozódott. Oktatási profilja a földtani tudományok alapkutatási feladatait ellátó szakemberek mellett sokirányúan alkalmazható szakgeológusok képzése speciális szakosodási lehetőséggel a fémes és nemfémes hasznosítható nyersanyagok, így a szénhidrogének kutatása, a hidrológia, környezetföldtan és a geomatematika területén. A tanszékcsoport 2009-ben szűnt meg, utódja a Földtudományi Központ.
Tanszékcsoport vezetői:
Stegena Lajos 1983-1990
Meskó Attila 1990-1996
Klinghammer István 1996-2005

2000. január 1-jétől az Országgyűlés döntése alapján az intézmény regionális szerepű főiskolai centrum lesz, neve Berzsenyi Dániel Főiskola. Az elnevezés megváltoztatása a főiskola arculatváltozását is jelzi, hiszen a felvehető szakok köre nem-tanári szakokkal bővül, így közgazdasági szakkal is. Megkezdődik a “D” épület rekonstrukciója és bővítése, hogy helyet adjon az Európa Tanulmányok Központnak, s zajlik a Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium bővítése is. 2002. január 1-től kormányrendelet alapján megalakul a Bölcsészettudományi, a Természettudományi, valamint a Testnevelési és Művészeti Főiskolai Kar. 2006-ban Bologna típusú alapszakok akkreditációjára, az új rendszerű képzések bevezetésére kerül sor. 2006-ban PPP beruházásban felépül a Regionális Felsőoktatási Forrásközpont, melyben elhelyezést nyer a főiskola Könyvtára, a Regionális Pedagógiai Szolgáltató és Kutatóközpont és a Felnőttképzési Központ.

Forrás: https://sek.elte.hu/kozpont

https://sek.elte.hu/jubileum60/tortenet

2008. január 1-től az Országgyűlés döntése szerint a Berzsenyi Dániel Főiskola és a Nyugat-magyarországi Egyetem egyesülésével egy új tíz karú egyetem jön létre. Élén a NyME rektora, illetve a Savaria Egyetemi Központ rektorhelyettese áll. 2009-ben sikeresen akkreditálják a mesterképzéseket. Ekkor 50 éves az intézmény. 2013-ban osztatlan tanárképzési szakok jönnek létre. 2015 szeptemberében elindul a duális gépészmérnök képzés. 2017. február 1-jétől megszűnt a Nyugat-magyarországi Egyetem, a szombathelyi karok az Eötvös Loránd Tudományegyetem részeként működnek tovább.

Forrás: https://sek.elte.hu/kozpont

https://sek.elte.hu/jubileum60/tortenet