Népművelési Szakcsoport: 1962-1973
Közművelődési Tanszék: 1973-1997
Művelődéstudományi és Felnőttképzési Tanszék: 1997-1999
Művelődéstudományi és Kommunikáció Tanszék: 1999-2006
Kommunikáció és Médiatudományi Intézeti Tanszék: 2006-
Andragógia Tanszék: 2006-2008
Andragógia Intézet: 2008-
A fond a Kommunikáció és Médiatudományi Intézeti Tanszék és jogelőd-intézményeinek fennmaradt iratanyagát tartalmazza. 1962-ben indult meg a három éves népművelő-könyvtár szakos képzés nappali és levelező tagozaton. A hallgatók terepgyakorlatokon szociológiai kutatásokat végeztek. Szerepelhettek a Radnóti-díjas Benke Éva által vezetett Márkus Emília Színpadon, 1986-1991 között Török Gábor vezette Ékezet Színkörben. Nagy Árpádné dr. nevéhez kötődő filmklubbot Török Gábor művészmozivá szervezte 1990-ben. Csider Sándor 1977-ben megalakította az Új Tükör Klubbot (közösségfejlesztő gyakorlatok). A diákok rendszeresen publikáltak az 1963-ban induló Jelentkezünk, az 1979-től megjelenő Kilátó és a tanszék kiadásában 2003-tól megjelenő Albatrosz című periodikában. 1998-tól a Művelődéstudományi és Kommunikáció Tanszék látta el a kommunikáció és a művelődésszervező (népművelő) szakok képzését. A tanszék a bolognai rendszer bevezetése után vált ketté Andragógia, illetve Kommunikáció és Médiatudományi Tanszékre. Az utóbbi tanszék látta el a kommunikátor (intézményi kommunikátor, idegennyelvi kommunikátor, sportkommunikátor, sajtótechnikus) felsőfokú szakképzések szervezését.
A Kommunikáció és Médiatudományi Tanszékhez tartozott a Berzsenyi Rádió és a Vidóstúdió, melyek a hallgatók gyakorlati képzésében nyújtottak segítséget.

Forrás:
A szárnyas idő: 50 éves a felsőfokú képzés Szombathelyen. Szerk. biz. elnöke Stipkovits Ferenc. Sopron-Szombathely: Nyugat-magyarországi Egyetem Kiadó, 2010. 340 p.

A Bölcsészkaron 1862-ben alakult meg a Tanárvizsgáló Bizottság ("vizsgáló bizottság gimnáziumi tanárjelöltek részére"). A bizottság elnökét a Helytartótanács, tagjait pedig a Bölcsészkar tanárai közül egy e célra alakult választmány jelölte ki. 1875-ben a József Műegyetemen működő reáltanodai- és a Pesti Egyetem gimnáziumi tanárvizsgáló bizottságát összevonták, az egyesítés után ez a továbbiakban "országos köztanodai tanárvizsgáló bizottság" néven működött. A középiskolai tanárvizsgálatról az 1883:30. középiskolai törvény rendelkezett. Az 1890-es évektől a felső kereskedelmi iskolai tanárok vizsgája is itt folyt. Az egyetemek és főiskolák a tudományos képzést adták, a Tanárvizsgáló Bizottság ezt egészítette ki, és az előírt vizsgák letétele után tanári oklevelet adott. A Tanárvizsgáló Bizottság szervezetileg független volt, csak feladatai és személyi kapcsolatai fűzték a Bölcsészeti Karhoz. A középiskolai tanárvizsgálatot behatóan az 1932. évi 14.414. sz. VKM rendelet szabályozta. A VKM 211 114/1949.VI. sz. rendelete értelmében, 1949-ben a Tanárvizsgáló Bizottság a Tanárképző Intézettel együtt megszűnt. Feladatkörét a Bölcsészet- és Természettudományi Karokon működő tanulmányi osztályok vették át.

Az Orosz Intézetet 1947. március 28-án nyitották meg, majd 1950 tavaszán kari rangra emelték, külön gazdasági hivatallal és tanulmányi osztállyal látták el. 1952-ben az orosz szakos hallgatók nagy részének átszakosításával kezdték meg a marxizmus-leninizmus oktatóinak képzését. Ekkor szüntették meg az Idegen Nyelvek Főiskoláját is, melynek orosz szakos hallgatói különleges tantervek alapján a Lenin Intézetben fejezték be tanulmányaikat. 1954-ben az Intézetet leválasztották az Eötvös Loránd Tudományegyetemről, s önálló egyetem rangjára emelték. Az intézmény újabb profilváltásával az orosz nyelv és irodalom, valamint a fordítói szakot háttérbe szorították, a párttörténészek és a pártfilozófusok képzését pedig előtérbe állították. 1955. február 1-jével az orosz szak első két évfolyamán bevezették a kétszakos középiskolai tanárképzést. 1956-tól az orosz szakos tanárképzés már ismét az ELTE Bölcsészettudományi Karán folyt. A Lenin Intézet 1958-ig állt fenn.