Almási János (1924-2001) 1924-ben született Hódmezővásárhelyen. 1947-ben a Szegedi Tudományegyetemen doktorált. Az egyetem elvégzése után egy ideig szerkesztőként dolgozott, majd 1959-től az ELTE Új- és Legújabbkori Egyetemes Történeti Tanszékén tanított adjunktusként. 1969-től az Egyetemi Könyvtárban dolgozott, először tudományos titkárként, majd a Hálózati és Módszertani Csoport osztályvezetőjeként. 1974 és 1984 között az Egyetemi Levéltár vezetője is volt. Nyugdíjba vonulása után, 1990-ben a Politikaelméleti Tanszéken oktatott. Elsősorban a nemzetközi munkásmozgalommal kapcsolatban jelentek meg publikációi, monográfiái, de az újkori egyetemes és magyar történelem témaköréből több tankönyvet, egyetemi jegyzetet is írt.

Andics Erzsébet (Bp. 1902. jún. 22. - Bp. 1986. ápr. 2.) 1918-tól volt a KMP tagja. 1920-ban a bécsi egyetemen tanult, 1921-ben illegális kommunista tevékenységéért 15 évi fegyházra ítélték, ahonnan a Szovjetunió fogolycsere akciója segítségével szabadult 1922-ben. A 30-as években a Lomonoszov Egyetemen és más szovjet főiskolákon oktatott. 1945 januárjában tért vissza Magyarországra. 1957-ig országgyűlési képviselő, számos politikai-kultúrpolitikai tisztség viselője, így pl. 1948 és 1956 között az MDP Központi Vezetősége, 1949-től 1957-ig az Elnöki Tanács tagja, 1950-től 1974-ig az ELTE Új- és Legújabbkori Magyar Történelem Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára volt. Tudományos munkáiban elsősorban a reformkor és az 1848/49-es forradalom és szabadságharc történetének problémáival foglalkozott.