Showing 150 results

Illyés Gyuláné Kozmutza Flóra (1905-1995) Budapesten született, tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, közben két évig a Sorbonnon is tanult. 1931-ben védte meg doktori disszertációját a bölcsészkaron, majd jelentkezett a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára, ahol 1934-ben szerzett oklevelet. A főiskolán maradt gyakornokként, 1936 és 1940 között Szondi Lipót, majd 1940 és 1944 között Bárczi Gusztáv által vezetett Gyógypedagógiai Kórtani és Gyógytani Laboratórium munkatársa volt. 1938-tól öt éven keresztül Doboz községben összehasonlító pszichológiai vizsgálatokat végzett, amelyek egy része megjelent Illyés Gyula: Lélek és kenyér című munkájában. 1946-ban Bárczival egyetértésben kidolgozta a főiskola szervezeti szabályzatát és képzési programját. 1946-tól a főiskola Lélektani Laboratóriumát vezette, majd 1972-től 1980-ig a főiskola főigazgatója volt. Az ő főigazgatósága alatt készült el a főiskola modern épülete.

Komoróczy Géza, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1961-ben, a prágai Károly Egyetemen pedig 1963-ban fejezte be tanulmányait. 1961–1962-ben a Magyar Helikon Könyvkiadó szerkesztője volt. 1962-től az ELTE Bölcsészettudományi Karon tanított.
1985-ben létrehozta és hosszú időn át vezette az ELTE Asszirológiai és Hebraisztikai Tanszékét, emellett 1989-ben alapította és vezette az MTA Judaisztikai Kutatócsoportját. 1981-ben.

Érettségi után jogi tanulmányokat folytatott a kolozsvári egyetemen. A második világháborúban szovjet hadifogságba került. A háború után Budapestre került, itt fejezte be jogi tanulmányait, majd 1951-ben orosz nyelv- és irodalomszakon is lediplomázott. 1950-től orosz, 1963-tól már eszperantó nyelvkönyveket is írt. Az ELTE-n 1966-ban kezdte megszervezni az eszperantó nyelv oktatását, először óraadóként, majd adjunktusként, illetve docensként működött. Vállalta a magyar-eszperantó szótár szerkesztését és elméleti, módszertani és szervezői tevékenységet fejtett ki hazai és nemzetközi eszperantó társaságokban. Ennek okán tagja volt az Egyetemes Eszperantó Szövetségnek (UEA) 1983-tól haláláig, a Magyar Eszperantó Szövetségnek (MESZ), az Eszperantó Akadémiának 1985-től, illetve az Eszperantó Tanárok Nemzetközi Szövetségének.

Barczi Bay Zoltán Lajos (1900-1992) magyar fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A 20. század meghatározó természettudósai és feltalálói közé tartozik. Úttörő munkásságának eredménye, hogy megalapozta azt, hogy a radarcsillagászat mint új tudományág létrejöhetett. Gimnáziumi tanulmányait a Debreceni Református Kollégiumban végezte, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika-fizika szakon tanult tovább. Tanulmányai után oktatói kinevezést kapott az Elméleti Fizika Intézetbe, 1926-ban szerezte meg doktori fokozatát. Négy évig Berlinben volt ösztöndíjas, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta kutatásait. 1948-ban emigrációba kényszerült, és az USA-ban a George Washington Egyetemen lett a kísérleti fizika professzora.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Romanisztikai Intézetének tanszékvezetője, irodalomtörténész. Kutatómunkáját 1960-ban kezdte Francois Villon és a számok szimbolikája, a francia középkor és reneszánsz irodalom. valamint a művelődéstörténet körében. 1959 és 1965 között az Eötvös Collegium tanára. 1970 és 1990 között a Francia Tanszék vezetője. Megpróbálta azonosítani Anonymus személyét, aki véleménye szerint III. Béla kancelláriájának jegyzője, Aba Péter.