Fitz József (Oravicabánya, 1988. márc. 21.- Budapest, 1964. szept. 12.) könyvtáros, nyomdászattörténész. Tanulmányait a fehértemplomi, majd a temesvári főgimnáziumban folytatta. Ezután öt félévet egyetemünk bölcsész karán, majd egy-egy félévet Münchenben, Párizsban és Lausanne-ban hallgatott. Utána a párizsi École du Journalisme-n, majd egyetemünk jogi karán tanult. Bölcsészdoktori oklevelét egyetemünkön szerezte meg 1913-ban, értekezésének címe Brassai Sámuel kritikai elvei volt. 1914-ben az Egyetemi Könyvtár tisztviselője lett, majd 1930 és 1934 között a pécsi Egyetemi Könyvtár vezetője volt. 1932-ben magántanárrá habilitálták, 1941-ben pedig címzetes nyilvános rendkívüli tanárrá nevezték ki Pécsett. 1934 és 1945 között az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója volt, 1946-ban nyugdíjba vonult. 1948-ban a Balkáni Intézet könyvtárosa, 1949 és 1952 között az Országos Könyvtári Központ szaktanácsadója volt. 1957-ben lett az irodalomtudományok kandidátusa. Irathagyatékában könyvtártörténeti előadásainak kéziratai, az ősnyomtatványokról-, könyv- és könyvtártörténetről, nyomdászat-történetről készített jegyzetei találhatók. Az iratok az Egyetemi Könyvtárban készített katalóguscédulák segítségével jól kutathatók.