A fond iratainak többségét a hallgatók segélykérő lapjai, illetve a rendszeres segélyben részesülő hallgatók kartonjai alkotják.

A hallgatóknak segélykérés esetén nyomtatványt kellett ki­tölteniük. A segélykérőlap a folyamodó személyi adatait, tanulmányi előmenetelét, a kérés okát és indokát, pozitív elbí­rálás esetén a kiutalt összeget tartalmazza. Az állag év- és betűrendezett. Az anyag egyenkénti átnézéssel kutatható.

Azon hallgatók nevét, akik rendszeres segélyben részesültek, külön kartonokra vezették. Ezeken csak a kiutalt összeg és a kiutalás időpontja szerepelt. A kartonokat addig használták, ameddig a hallgató tanulmányi ideje tartott. A Diákjóléti Hi­vatal feladatai közé tartozott a tanulmányi ösztöndíjak nyil­vántartása is. A hallgatóknak ún. törzslapot kellett kitölte­niük, ami a személyi adatokon, a tanulmányi előmenetelen és a szociális helyzeten kívül a kérelem indoklását tartalmazta. Az anyag betűrendezett, egyenkénti átnézéssel kutatható.

A Dékáni Hivatal az Állam- és Jogtudományi Kar talán legfontosabb szerve. A Kar teljes bürokráciáját intézi: legyen az hallgatókra vonatkozó ügy, társadalmi szervezetekkel kapcsolatos kérdés vagy oktatókkal összefüggő intézkedés. A kar szinte valamennyi kiadmánya a Dékáni Hivatalban kelt, s az általános kari iktatás is a Hivatalban történt.
Az 1950-es évek elején az egyetem történeti jellegű iratanyagát az Országos Levéltárba szállították. Ily módon a Dékáni Hivatal teljes iktatott iratmennyisége felkerült a budai várba, egészen az 1946/47-es tanévig. Az Országos Levéltár égése után néhány
megmentett anyagot az Egyetemi Levéltár visszakapott, ezek az állagon belül külön sorozatot képeznek. Az 1945/46. tanévvel bezárólag néhány csomó áll csak a kutatók rendelkezésére: azok az iratok, melyeket a kari adminisztráció a beszállításkor aktualitásukra hivatkozva visszatartott.
Az iratokat 1952-ig tanévenként sorszámosan iktatták. 1952-1957 között a Karon is csoportszámos iktatás folyt, az 1957/58-as tanévtől visszatértek a sorszámos iktatásra. 1946-ig átnézéssel, 1946-1950 között a megmaradt segédkönyvek, 1952-től az itt készült segédletek használatával kutatható.

Az állam- és jogtudományi tanulmányok befejező aktusa volt az államvizsgálat, mely a jogi képesítés feltételének tekinthető. Az 1883. évi tanulmányi és vizsgarend két elméleti államvizsgálatot rendelt el: a jogtudományit és az államtudományit.
Az államvizsgálatokra két bizottságot alakítottak 5-5 fő részvételével. Ezek közül 3 kari oktató és két külső tag lehetett. Amennyiben az államvizsgálatok száma felduzzadt, úgy a bizottságok kettéválhattak A és B bizottságra.
Az államvizsgálati jegyzőkönyvbe feljegyzett adatok: a jelölt személyi adatai, tanulmányainak kezdete, az elvégzett félévek száma, a vizsgálati díj befizetésének regisztrálása, a vizsgálat eredménye annak feltüntetésével, hogy egyhangúlag avagy szótöbbséggel született-e; a vizsgálat időpontja, a bizottság tagjainak és elnökének aláírásai, esetleges megjegyzések.

Az 1948/49-es tanügyi reform megszüntette az alapvizsgákat, de helyettük bevezette az ún. egységes szigorlati rendszert. A hallgatók eszerint négy szigorlatot tettek: történetit, elméletit, közjogit és magánjogit. Ezek lényegében hasonlóképpen történtek, mint az alapvizsgák, a lezárt évek végén tették le a hallgatók, módosult viszont a tárgyak köre.
Az állagban a jelzett időhatárok között négy sorozat jegyzőkönyvet találunk, amelyek között időbeli átfedés is van, ennek ellenére az 1953 és 1957 között szigorlatozókról nem maradt meg jegyzőkönyv.
Az első sorozat, az egységes szigorlati jegyzőkönyvek négy kötete - minden szigorlathoz egy kötet - az 1946/47-1951-ig a különböző szigorlatokat letevő hallgatók adatait tartalmazza: a személyi adatok mellett a szigorlati vizsgatárgyakra bontott és összesített minősítését. Hasonló típusú sorozat az 1959-1963-ig tartó időszakot felölelő öt kötet, csupán elnevezésében különbözik. Mindkét sorozat kutatását névmutató segíti.
A legtöbb információt tartalmazó sorozat az új rendszerű szigorlati jegyzőkönyvek (1947-1952), amelyek egy kötetben tartalmazzák a hallgatók a jog-, és államtudományi szigorlatainak eredményeit. Emellett megtalálható benne a szakdolgozat címe, eredménye, az oklevél száma és a doktorrá avatás időpontja. Az 1958 és 1959-es éveket felölelő sorozat csupán az első két szigorlatra vonatkozóan tartalmaz adatokat.