A doktori szigorlati rendszer 1875. évi reformja nyomán változásokat hajtottak végre a jog- és államtudományi karok vizsgarendjében. A jogtudományi és államtudományi címek kettéválasztásával megszaporodtak a szigorlati tárgyak is. Ezzel összefüggésben csökkentették az államvizsgálati stúdiumok számát. Bevezették viszont – mint az államvizsgákat pótlandó, az alapvizsgálati rendszert. Az új megoldás lényege volt, hogy az alaptárgyakból összevont, komplex számonkérést írtak elő a tanulmányok körében. Kezdetben két alapvizsgálatot tartottak, az elsőt két, a másodikat négy lezárt szemeszter után. 1911-től még egy, a 6. lezárt félév utáni alapvizsgát tettek kötelezővé.
Az alapvizsgákról jegyzőkönyvek készültek, melyeket évről-évre egybekötöttek, így alakult ki a jelenlegi sorozat. Ezek a könyvek dokumentálták a hallgatók alapvizsga-eredményeit, melyek sikeres letétele előfeltétele volt az államvizsgákra jelentkezésnek. A jegyzőkönyvek majdnem teljes sorozata a kutatók rendelkezésére áll. Az 1944-ig terjedő részből csak néhány kötet hiányzik, az 1944 és 1949 közötti időszak anyaga ötvenszázalékos.
Az 1919 és 1934 közötti periódus a mutatók segítségével jól kutatható, az azt megelőző és követő időszak csupán a kötetek egyenkénti átnézésével. Az ismételt vizsgák eredményességéről tanúskodó határozatok is az első vizsga jegyzőkönyvi bejegyzései alatt lelhetők föl.

A kötetek évenkénti bontásban tartalmazzák a hallgatók adatai. Megismerhetők belőle a hallgatók személyes adatai, középiskolái, félévi tárgyai, oktatói, jegyei. A tanulmányi lapok alkalmasak az 1948-1952 között hiányzó törzskönyvek pótlására.

A "tudorságra" törekvő hallgatónak a sikeres doktori szigorlatot követően dissertatio inauguralis elkészítésével, majd megvédésével kellett bizonyítania tudományos talentumát. Az előírás szerint "maga által szabadon választott vagy esetleg a szigorlati bizottság által megjelölt tárgyból felavatási értekezést (dissertatio inauguralist) kell írásban kidolgoznia negyedrét alakban fűzve, címekre meg fejezetekre osztva, lapszámozva, és az illető lapokon a használt irodalmi művek és források idézésével ellátva". A disszertációt két szaktanár bírálta, s ha ezt elfogadták, akkor a dékán a jelöltet a rektorhoz terjesztette fel az avatásra. Ellenkező esetben új disszertáció készítésére utasították a kérelmezőt. Az értekezés akkor volt elfogadható, "ha az mind béltartalmára, mind kidolgozására nézve beható tanulmányok eredményének mutatkozik, s az állam hivatalos nyelvének bírását igazolja". Az állagban található anyagok kisebb része az értekezések mutatóiból, nagy része a kari könyvtártól átvett, sajnos ott már selejtezett és válogatott eredeti disszertáció-gyűjteményből áll.

Az 1948/49-es tanügyi reform megszüntette az alapvizsgákat, de helyettük bevezette az ún. egységes szigorlati rendszert. A hallgatók eszerint négy szigorlatot tettek: történetit, elméletit, közjogit és magánjogit. Ezek lényegében hasonlóképpen történtek, mint az alapvizsgák, a lezárt évek végén tették le a hallgatók, módosult viszont a tárgyak köre.
Az állagban a jelzett időhatárok között négy sorozat jegyzőkönyvet találunk, amelyek között időbeli átfedés is van, ennek ellenére az 1953 és 1957 között szigorlatozókról nem maradt meg jegyzőkönyv.
Az első sorozat, az egységes szigorlati jegyzőkönyvek négy kötete - minden szigorlathoz egy kötet - az 1946/47-1951-ig a különböző szigorlatokat letevő hallgatók adatait tartalmazza: a személyi adatok mellett a szigorlati vizsgatárgyakra bontott és összesített minősítését. Hasonló típusú sorozat az 1959-1963-ig tartó időszakot felölelő öt kötet, csupán elnevezésében különbözik. Mindkét sorozat kutatását névmutató segíti.
A legtöbb információt tartalmazó sorozat az új rendszerű szigorlati jegyzőkönyvek (1947-1952), amelyek egy kötetben tartalmazzák a hallgatók a jog-, és államtudományi szigorlatainak eredményeit. Emellett megtalálható benne a szakdolgozat címe, eredménye, az oklevél száma és a doktorrá avatás időpontja. Az 1958 és 1959-es éveket felölelő sorozat csupán az első két szigorlatra vonatkozóan tartalmaz adatokat.

A hallgatók fegyelmi ügyeit tartalmazó iratokat 1947-től évenként változó módon kezelték. Sok esetben külön iktatószámmal látták el, és bejegyezték az iktatókönyvbe is. Némely tanévben egy iktatószám alatt sorszámozva, vagy "Bizalmas” jelzéssel ellátott dossziéban gyűjtötték, de előfordult az is, hogy semmiféle külön jelzetet nem kapott az ilyen irat. A kari irattárban elkülönítve tárolták az anyagot. A dobozokban az iratokat időrendben helyeztük el, kutatásuk egyenkénti átnézéssel lehetséges.

A személyi iratgyűjtők tartalmazzák a hallgatók egyetemi jelentkezéséhez szükséges dokumentumait, mint például a jelentkezési és beiratkozási lapokat, önéletrajzot, törzslapot, felvételi vizsga dolgozatot és eredményét, továbbá a hallgatóról szóló feljegyzéseket és minősítéseket. Az iratgyűjtők nagy része a hallgatóról készült fénykép-melléklettel van ellátva.
Az állag az 1951-1966 között járt hallgatókat fedi le, betűrendben kereshető.

A Dékáni Hivatalban bizonyos ügyeket bizalmasan kezeltek.

A Jogi Karon a Kari Tanács rendszeres egybehívása mellett a hatvanas évek elején kialakult a gyors döntéseket igénylő kérdések megoldására az ún. operatív értekezletek gyakorlata. Összetételét tekintve feltehetően már korábban is létezett.
Tagjai a dékán, dékánhelyettesek, a Dékáni Hivatal vezetője, a párt – és szakszervezetit titkár. Formális létezéséről csupán 1963 óra vannak adataink.
Tárgyai: főként kari tanácsok előkészítése, javaslattétel állások betöltésére, leckekönyvi aláírások kibocsátott irányelvei, feltételesen felvett hallgatók foglalkoztatása stb. Az operatív értekezlet nem épült be állandó testületként a Kar szervezetébe, de a feljegyzések állandó működésről tanúskodnak. 1965-ben az operatív értekezlet Dékáni Tanács néven a kar állandó egységévé vált.
Az iratok jelentős részét a napirendre vonatkozó javaslatok teszik ki. Néhány határozat is fennmaradt, továbbá 1-2 kézzel írott feljegyzés. Találhatók még a sorozatban elintézésről szóló feljegyzések, néhány kísérő irat, mellékletek.
A Dékáni Tanács itt található iratanyaga időrendbe szedett, de nem iktatott, mutatókönyve nincs.

Az állag a Tudományos Bizottság iratait, továbbá hallgatói TDK és egyéb tudományos pályaműveket tartalmaz.