Növényörökléstani és Nemesítési Tanszék
- HU-SZIEEFKL II.69
- Fondo
- 1956-1980
Parte deSzent István Egyetem Entz Ferenc Könyvtár és Levéltár iratanyaga
2 resultados con objetos digitales Muestra los resultados con objetos digitales
Növényörökléstani és Nemesítési Tanszék
Parte deSzent István Egyetem Entz Ferenc Könyvtár és Levéltár iratanyaga
Parte deEötvös Loránd Tudományegyetem Levéltárának iratanyaga
A tanszék iratait csak 1964-től őrizték meg. Az iktatott iratok 1971-től 1984-ig egy év (1982-es) kivételével megvannak és éves bontásban az iktatás sorrendjében állnak rendelkezésünkre. A kutatást iktatókönyvek segítik, amelyek a tanszék korábbi történetére is támpontot nyújthatnak, tudniillik 1958-tól megmaradtak.
A tudományos munkával kapcsolatos és vegyes iratok egyenkénti átnézéssel kutathatóak.
Sin título
Neurológiai és Pszichiátriai Klinika
Parte deSemmelweis Egyetem Levéltára
Parte deSemmelweis Egyetem Levéltára
Népgazdasági Tervezési Intézet (töredék)
Parte deA BCE iratállománya
Népgazdaság Tervezése Tanszék (töredék)
Parte deA BCE iratállománya
Nemzetközi Tanulmányok Intézet
Parte deA BCE iratállománya
Nemzetközi Kapcsolatok Osztálya
Parte deBudapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Levéltárának iratanyaga
Sin título
Nemzetközi kapcsolatok csoportja
Parte deA BCE iratállománya
Nemzetközi Kapcsolatok Csoport
Parte deÁllatorvostudományi Egyetem Hutÿra Ferenc Könyvtár, Levéltár és Múzeum iratanyaga
Egyetemünk nemzetközi hírű: sok külföldi diákot képez, országhatárokon átívelő szakmai kapcsolatokat tart fenn, valamint más országok egyetemeinek, konferenciáinak és kutatóintézeteinek látogatására ösztönzi oktatóit, hallgatóit. Bár ez a nyitottság mindig is jellemző volt intézményünkre, alapvető tulajdonságává 1962 után vált, amikor önálló egyetemmé alakult. Míg korábban évente 6–9 idegen állampolgárságú diák óhajtotta itt végezni tanulmányait, az 1970-es évektől már ötven. Többségük a baráti szocialista, illetve a Szovjetunióval szövetséges afrikai és ázsiai országokból jött, de bővült a nyugati államokból (Egyesült Államok, Kanada, NSZK stb.) érkezők aránya is. A külországiak között találjuk a határon túli és az anyaországból elszármazó családokban született magyarokat is.
Az 1980-as évekre kölcsönös testvérintézményi kapcsolatok alakultak ki többek között a berlini Humboldt Egyetem Állattenyésztési és Állatorvosi Szekciójával, a bécsi Állatorvostudományi Egyetemmel, a kassai Állatorvosi Főiskolával, a Moszkvai Akadémia Állatorvostudományi Karával vagy a varsói Agrártudományi Egyetem Állatorvostudományi Karával. Oktatóink megismerkedhettek a tudományág külföldi szakértőivel: kiadványokat cserélhettek, közösen publikálhattak, közösen kutathattak, részt vehettek egymás tudományos rendezvényein. A hallgatók cseregyakorlatokon kamatoztathatták az országok és intézmények közötti szerződéseket. A 30 napnál tovább tartó külföldi tartózkodáshoz akkoriban indoklásra volt szükség, ezért egyértelművé kellett tenni, vajon szakértői megbízásról, ösztöndíjas tanulmányútról, esetleg külföldi munkavállalásról volt-e szó. Szakértői megbízásokat a FAO (Food and Agriculture Organization – Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet) és a TESCO (Nemzetközi Műszaki-Tudományos Együttműködési Iroda) szervezetén keresztül kaphattak az érintettek.
A kapcsolatépítés a rendszerváltás után vált zavartalanná és gördülékennyé, mivel eltűntek az addigi politikai akadályok.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 188–194.]