Gróf Leo von Thun-Hohenstein vallás- és oktatásügyi miniszter megreformálta a Habsburg-monarchia tartományainak oktatási rendszereit az 1850-es években. Ebből a magyar felsőoktatás, így az állatorvosképzés sem maradt ki. A korábbi tanszékből 1851. augusztus 10-én alakult meg az önálló állatorvosképző tanintézet. A képzés színvonala lecsökkent, hiszen a Pesti Állatgyógyintézet elveszítette korábbi egyetemi jellegét, a kormányzattól pedig nem kapott annyi támogatást, hogy utolérhesse a mintának tekintett bécsi állatorvosi iskola nívóját. Az oktatás hivatalos nyelve ugyan a német lett, de a magyart teljesen nem lehetett száműzni, hiszen a hallgatóság egy része csak ezt a nyelvet értette meg.
1875-ben, immáron a kiegyezés utáni kedvezőbb politikai körülmények között ismét átszervezték az intézményt, és 1890-ig Állatorvosi Tanintézetnek nevezték. Időközben a követelmények egyre magasabbak lettek, vagyis az intézet egyre értékesebb képesítést nyújtott.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 35.]

Pethes György (1926–2008) élettant oktatott. Az 1950-es évek közepétől a radiobiológiát kutatta, majd ezt a tudományterületet is tanította. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség támogatásával dolgozott, idővel a radioizotópos kutatások nemzetközi hírű szaktekintélyévé vált. 1986-ban részt vett a csernobili reaktorrobbanás okozta károk vizsgálatában. Vezette az Élettani Tanszéket, megalapította a Radioizotóp Laboratóriumot, valamint rendes tagja és alelnöke volt az Európai Tudományos és Művészeti Akadémiának.
A fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

A fondban a Politikai Főiskola levelező tagozatáról az ELTE Bölcsészettudományi Karán meghirdetett politikaelmélet szakra átjelentkező hallgatók személyi dossziéi és áthelyezési kérelmei találhatók.

Az iratanyag nagy része Poszler György saját kézzel írt jegyzeteiből áll. Levelezése vegyesen, önmaga által írt és hozzáérkezett levelekből áll. Ezen kívül személyes okmányai, számos díja és néhány saját és róla írt publikációk találhatóak meg a hagyatékban.