Az orvostudományban elengedhetetlenek a kémiai ismeretek a szervezet működésének és a gyógymódok hatásának megértéséhez. Nincs ez másként az állatorvoslásban sem. Egyetemünk hallgatóinak 1857 óta kell kémiát tanulniuk. A tárgyat eleinte Galambos Márton (1820–1872) oktatta magyarul és németül. Halála után az élettan professzora, Thanhoffer Lajos (1843–1909) folytatta a munkát mindaddig, amíg 1879-ben meg nem alakult az önálló Kémia Tanszék Liebermann Leó (1852–1926) vezetésével.
Az 1965 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 344.]

Érintőlegesen már Hoffner József (1794–1841) vezetésének idején (1826–1841) is foglalkoztak a hallgatók az élő szervezet és szervek működésének tudományával. A Kunewalder-házban eltöltött időszakban (1858–1881) a pesti egyetem Élettani Tanszékén sajátították el a szakismereteket, valamint abban a hozzá kapcsolt intézetben, amelyet a cseh területről érkező Czermák Nepomuk János (1828–1873) nyitott meg 1858-ban. Az állatorvosi oktatás saját fiziológiai tanszéke 1872-ben alakult meg Thahoffer Lajos (1843–1909) irányításával.
Az 1988 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 299.]

Az 1956/1957. tanévben Urbányi László vegyészmérnök vezette az akkori Állatorvostudományi Főiskolát. A forradalom idején arra törekedett, hogy az intézmény – amennyire csak lehet – maradjon távol az eseményektől. 1957-ben mégis kénytelen volt leköszönni az igazgatóságról, s a Magyar Tudományos Akadémia Állattenyésztési Kutatóintézetének tudományos munkatársaként folytatta pályáját. A diktatúra hatóságai fegyelmi eljárást indítottak néhány oktató és hallgató ellen, akiket azzal gyanúsítottak, hogy valamilyen módon részt vettek a forradalomban. Több vádlottnak, például Kómár Gyulának (1904–1968), a főiskoláról is távoznia kellett.
Ifj. Tatay Zoltán húszéves hallgató 1956. október 24-én hősi halált halt: végzetes lövést kapott, miközben egy súlyos sebesültön próbált meg segíteni.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 106.]
[Gyertyafényes felvonulás Tatay Zoltán emlékére - 2022 – Állatorvostudományi Egyetem (univet.hu), letöltés 2022. okt. 17.]

A fond az Állatorvostudományi Egyetem néhány jelentős professzorának és más állatorvosoknak a személyi iratanyagát tartalmazza. Az egyes irategységek csekély mennyisége miatt nem hozhattunk létre belőlük különálló személyi fondokat. Néhányuk hiányos vagy töredékes: elképzelhető, hogy az örökösöknél vagy másutt még fontos források találhatók. A tanárokra vonatkozó egyéb iratokat az 1–6. fond megfelelő állagaiban lelhetjük meg.
Az iratokat a személyek betűrendjében helyeztük el a dobozokban. Szálankénti átnézéssel kutathatjuk őket.
A fond anyagának az 1920 után keletkezett részére jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

Földházi Sándor (1926–2000) határállomás-vezető főállatorvosként dolgozott Békéscsabán. Egyetemünkön állatorvosi etikát oktatott.
A fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

Kasza Lajos (1920–?) állatorvos. Az 1956-os forradalom elbukása után távozott az országból. Vírus- és rákkutatással foglalkozott az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában.
A fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

Mészáros M. János (1929–2009) állatorvos. Kórbonctant és kórszövettant oktatott intézményünkben. A sertések pneumo-paratyphusát, a sertéspestist, a tehenek tőgygyulladását és az állatkerti állatok betegségeit tanulmányozta. A Vetési Ferenccel közösen írt A háziállatok diagnosztikai boncolása című egyetemi jegyzete, majd tankönyve az állatorvosképzés egyik alapműve. Numizmatikával és állatorvostörténettel is foglalkozott.
A fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

Kováts Gyula (1899–1987) állatorvos szakterülete a röntgenológia és a fejlődéstan volt. Zimmermann Ágoston nyugdíjba vonulása után vette át az Anatómiai és Szövettani Tanszék vezetését. Több tankönyvet is írt az anatómia és a fejlődéstan elsajátításának megkönnyítésére. Fejlesztette intézményünk anatómiai és patkolástani gyűjteményét, s részt vett a Mezőgazdasági Múzeum újjászervezésében.

Bár először a kórbonctan tanára, Rátz István (1860–1917) oktatott parazitológiát, az csak Kotlán Sándor (1887–1967) kutatásaival és tanárságával vált önállóvá. Kotlán sokat tett a tudományterület szakszókészletének rendezéséért. Nemzetközi konferenciákon és társaságok munkájában is részt vett.

Zlamál Vilmos (1803–1886) állatorvos és egyetemi tanár. Morvaországból származott. Kremsierben és Bécsben végzett orvosi tanulmányai után katonaorvosként dolgozott. 1835-ben felettesei a katonai Határőrvidékre küldték, s rábízták az ottani állategészségügy irányítását. Az itt szerzett érdemeiért cserébe 1838-ban Zlamál megkapta a regni veterinarius (országos állatorvos) címet. 1843-tól tanított állatorvostant a pesti egyetem orvosi karának Állatgyógyászati Tanszékén, idővel pedig annak vezetője lett. Ezekben az években tanult meg igazán magyarul. A szabadságharc alatt nemzetőri századot alakított tanítványaiból, ezért később az osztrák hatóságok eltiltották katedrájától. Szakértelmének nélkülözhetetlenségét bizonyítja, hogy a szilencium mindössze két évig tartott. Zlamál 1856-tól 1881-es nyugdíjba vonulásáig tanított állatjárványtant, belgyógyászatot és járványtant. Szerteágazó tudományos tevékenységéből kiemelkednek a keleti marhavész tanulmányozásával elért eredményei.
[Zlamál Vilmos | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár (arcanum.com), letöltés 2022. dec. 5.]