Az állag anyaga csak az 1944/45-ös tanévtől tekinthető jelentősebb forrásnak, a megelőző évekből csak szórványosan maradt meg néhány irat. Az 1919-1921 közötti anyag egy része, szerencsés véletlen folytán, éppen a Munkásmozgalmi Intézetben volt az Országos Levéltárba történő szállítás idején. A MMI-ből később hiányosan ugyan, de bekerült a Levéltárba. Az 1944-1950 közötti anyag sem teljes, hiánytalannak az 1951/52-es tanévtől mondható. Az iratok iktatása 1951. december 30-ig az Egyetemen alkalmazott módon, tanévenként sorszámosan történt. 1952-1957 között csoportszámos iktatást alkalmaztak. 1957. január 1-től visszatértek a sorszámos iktatásra, de már nem tanévek, hanem naptári évek szerint. Az iktatókönyvek 1935-től, a mutatókönyvek 1944/45-től maradtak meg. Az 1944 előtti anyag utólag készített index segítségével kutatható.
Az 1950 után a Rektori Hivatalban bevezetett szervezeti változások következtében az iktatott iratok kezelése is megváltozott. A Hivatalban központi iktatás folyt. Iktatás után az irat arra az osztályra került, amelynek feladatkörébe tartozott az ügy intézése. Az iktatókönyvbe be is jegyezték, hogy az anyagot hová továbbították, a visszahelyezése azonban nem mindig történt meg. Ez a központilag iktatott anyag megbontását idézte elő. Sok irat került a Személyzeti Osztályra, illetve a Tudományos Csoporthoz, amely témánként gyűjtötte az anyagot. Különösen érvényes ez az 1960-1970 közötti évekre, amikor az iratmennyiség is tetemesen felduzzadt. Ebben az időszakban legcélszerűbb témák szerint kutatni, ahogy az anyag jelenlegi rendezésében található.
Az állagon belül külön sorozatot képez a háború pusztításai után megmaradt 8 doboznyi égett irat. Az anyag rossz állapota miatt nem kutatható. Szintén külön egységet képez az alapítványi okiratok sorozat, itt található többek között Pázmány Péter alapítólevele, a Mária Terézia által kiadott Diploma Inaugurale stb. Itt nyertek elhelyezést a különféle pályamunkák díjazására tett alapítványok, valamint egyéb másolatok /pl.: a Diploma Inaugurale-ról, az egyetem birtokairól stb./ Az iratok nyelve latin, német és magyar.

Ebben az állagban a Rektori Hivatal iktatószám (és kis részben dátum) nélkül különböző témájú iratai találhatók. Az állag első tétele az 1773-ban, a jezsuita rend feloszlatása idején készített egyetemi leltár (Inventarium seu conscriptio collegii suppressa Societatis Jesu Tyrnaviensis). Az iratok között gazdasági ügyekre (pl. alapítványok), egyetemi alkalmazottakra, hallgatókra, tanulmányi ügyekre (vizsgajelentések, felvételik, fellebbezések stb.) kiemelkedő jelentőségű évfordulók megünneplésére, külföldi kapcsolatokra, látogatásokra, jegyzet- és tanulmányügyekre vonatkozó iratok vannak.

A tandíjak beszedése és kezelése a Quaestura feladata volt, nyilvántartásukra rendszeresítették a beiratkozási díjnaplót. Tanévenként vezették, sorszámozva, a hallgatók beiratkozásának időrendjében. Tartalmazza a hallgatók nevét, fakultását, a befizetett díj összegét.
A pénztári főnaplók részletes kimutatásokat adnak az oktatóknak, a hallgatóknak és az alkalmazottaknak kifizetett összegekről. Minden hónap végén lezárták és összesítést készítettek. Egy kötet három-négy tanév anyagát tartalmazza. A sorozat nem teljes, 1907/08-1932/33-ig hiánytalan, a következő kötet már az 1947/ 48-as tanévből származik.

Az Orvosi Kar keretein belül 1887-től működött a Klinikai Bizottság, amely a klinikák anyagi szükségleteivel foglalkozott. Ebben az állagban az 1931 és 1944 között kissé hiányosan, 1946 és 1949 között pedig töredékesen fennmaradt ülésjegyzőkönyve­k találhatók. További iratai a központi szervek iratanyagá­ban, illetőleg a SOTE levéltárában találhatók. Az anyag egyen­kénti átnézéssel kutatható.

A Jogi Karon a Kari Tanács rendszeres egybehívása mellett a hatvanas évek elején kialakult a gyors döntéseket igénylő kérdések megoldására az ún. operatív értekezletek gyakorlata. Összetételét tekintve feltehetően már korábban is létezett.
Tagjai a dékán, dékánhelyettesek, a Dékáni Hivatal vezetője, a párt – és szakszervezetit titkár. Formális létezéséről csupán 1963 óra vannak adataink.
Tárgyai: főként kari tanácsok előkészítése, javaslattétel állások betöltésére, leckekönyvi aláírások kibocsátott irányelvei, feltételesen felvett hallgatók foglalkoztatása stb. Az operatív értekezlet nem épült be állandó testületként a Kar szervezetébe, de a feljegyzések állandó működésről tanúskodnak. 1965-ben az operatív értekezlet Dékáni Tanács néven a kar állandó egységévé vált.
Az iratok jelentős részét a napirendre vonatkozó javaslatok teszik ki. Néhány határozat is fennmaradt, továbbá 1-2 kézzel írott feljegyzés. Találhatók még a sorozatban elintézésről szóló feljegyzések, néhány kísérő irat, mellékletek.
A Dékáni Tanács itt található iratanyaga időrendbe szedett, de nem iktatott, mutatókönyve nincs.

A doktori szigorlati rendszer 1875. évi reformja nyomán változásokat hajtottak végre a jog- és államtudományi karok vizsgarendjében. A jogtudományi és államtudományi címek kettéválasztásával megszaporodtak a szigorlati tárgyak is. Ezzel összefüggésben csökkentették az államvizsgálati stúdiumok számát. Bevezették viszont – mint az államvizsgákat pótlandó, az alapvizsgálati rendszert. Az új megoldás lényege volt, hogy az alaptárgyakból összevont, komplex számonkérést írtak elő a tanulmányok körében. Kezdetben két alapvizsgálatot tartottak, az elsőt két, a másodikat négy lezárt szemeszter után. 1911-től még egy, a 6. lezárt félév utáni alapvizsgát tettek kötelezővé.
Az alapvizsgákról jegyzőkönyvek készültek, melyeket évről-évre egybekötöttek, így alakult ki a jelenlegi sorozat. Ezek a könyvek dokumentálták a hallgatók alapvizsga-eredményeit, melyek sikeres letétele előfeltétele volt az államvizsgákra jelentkezésnek. A jegyzőkönyvek majdnem teljes sorozata a kutatók rendelkezésére áll. Az 1944-ig terjedő részből csak néhány kötet hiányzik, az 1944 és 1949 közötti időszak anyaga ötvenszázalékos.
Az 1919 és 1934 közötti periódus a mutatók segítségével jól kutatható, az azt megelőző és követő időszak csupán a kötetek egyenkénti átnézésével. Az ismételt vizsgák eredményességéről tanúskodó határozatok is az első vizsga jegyzőkönyvi bejegyzései alatt lelhetők föl.

A Dékáni Hivatalban bizonyos ügyeket bizalmasan kezeltek.

A hallgatók fegyelmi ügyeit tartalmazó iratokat 1947-től évenként változó módon kezelték. Sok esetben külön iktatószámmal látták el, és bejegyezték az iktatókönyvbe is. Némely tanévben egy iktatószám alatt sorszámozva, vagy "Bizalmas” jelzéssel ellátott dossziéban gyűjtötték, de előfordult az is, hogy semmiféle külön jelzetet nem kapott az ilyen irat. A kari irattárban elkülönítve tárolták az anyagot. A dobozokban az iratokat időrendben helyeztük el, kutatásuk egyenkénti átnézéssel lehetséges.

Az 1948 utáni egyetemi reformok az oktatás tartalmának és az egyetemi képzés módszereinek átalakítása mellett az egyetem igazgatási szerveiben is változásokat hoztak. Megszűnt a Quaestura, az anyakönyvezési, pénztári és számvevői feladatokat ellátó hivatal, hatáskörét a Dékáni Hivataloknak alárendelt Tanulmányi Osztályok vették át. Az eddig a Quaestura által végzett anyakönyvi nyilvántartás, valamint a hallgatók félévenkénti tanulmányi változásainak a törzskönyvbe való bevezetése a kari Tanulmányi Osztályok feladatkörébe került át.
Levéltárunkis tükrözi ezt a szervezeti változást: az eddig a Quaestura fondjában őrzött törzskönyvek ezentúl a megfelelő karok fondjaiban külön állagot képeznek. Így például a Jogtudományi Kar törzskönyveinek folytatása a kar ezen állagában keresendő.
Jelen állagban a nappali tagozatos törzskönyvek az 1952/53. tanévtől kezdődnek és az 1985/86. tanévig hiánytalanul megvannak, a hallgatók személyi adatait, valamint félévenkénti bontásban tanulmányaikra vonatkozó adatokat tartalmazzák.
1947/48-ban bevezették az esti tagozatos képzési formát, - amely a kétéves esti munkástanfolyam (42440/1945 VKM.) helyébe lépett - majd 1951-ben a levelező oktatást is (128/1951. (VI.17.) MT. sz. rendelet). Ezeken a tagozatokon munkaviszonyban lévők és e képzési forma jelentőségét frekventáltsága jelzi: a 60-as évek közepéig az esti és levelező tagozaton együttvéve kétszer annyi diák járt, mint a nappalin.