Az 1993. évi LXXX. törvény (felsőoktatási törvény) 81. és 82. § alapján a magyar felsőoktatásban a képzés és a tudományos tevékenység minőségének hitelesítésére és a minősítés elvégzésére létrehozták a Magyar Akkreditációs Bizottságot (MAB). A MAB a minőséghitelesítés során megvizsgálja, hogy egy adott intézmény vagy program megfelel-e a MAB által előre meghatározott és közzétett minőségi követelményeknek. Ha ez a megfelelés fennáll, akkor hitelesíti, azaz akkreditálja a vizsgált intézmény. Az állag ezeknek a hitelesítéseknek, akkreditációknak az anyagát tartalmazza karonkénti bontásban, illetve külön sorozatban találhatók a doktori iskolákra vonatkozó akkreditációs anyagok.

A Gazdasági Bizottság 1929-ben alakult, üléseinek ránk ma­radt utolsó jegyzőkönyve 1948. szeptember 28-án készült. A Gazdasági Bizottság havonkénti ülésein a Vallás- és Közoktatásügyi Mi­nisztérium, a Gazdasági Igazgatóság, a karok képviselői és az ülés tárgyától függően egyes meghívottak vettek részt. Felada­tai közé a költségvetés, a zárszámadás és az anyagi források karok közötti szétosztása tartozott. Az első húsz ülés jegyző­könyve hiányzik, az 1944 októbere utáni ülések jegyzőkönyvei esetlegesen maradtak fenn. Az anyag egyenkénti átnézéssel ku­tatható.

A Kari Tanács a kar legjelentősebb döntéshozó testülete. Tagjai az egyes tanszékek és a kar vezetői, időről-időre a társadalmi szervezetek, egyesületek képviselői, később a hallgatóság képviselői voltak. A Kari Tanács üléseit korszakoktól függően különböző időközökben tartotta. Két-három hét, esetleg egy hónap telt el két ülés között, a szükséghez képest azonban gyakrabban is összehívta a dékán a tanács tagjait. Az ülések rendes és rendkívüli ülésekre oszlanak, alkalmanként az Egyetemi Tanács közös ülést tartott a Kari Tanáccsal. Az Országos Levéltárban 1956-ban bekövetkezett tűzvészben a beszállított jegyzőkönyvi anyag tekintélyes része megsemmisült. A század elején (pontosabban 1935-ben, amikor Eckhart Ferenc kitűnő kartörténeti művét megjelentette) még 1760-ig visszamenőleg a kutatók rendelkezésére állottak a kar tanácsának jegyzőkönyvei és iratai. Jelenleg az első jegyzőkönyv, mely a levéltár birtokában van, 1900-ból származik. A jegyzőkönyvek sorozata az 1982-ig hiánytalan.
A jegyzőkönyveket tanévenként kötötték egybe. Az ötvenes évek közepétől 1962-ig, illetve 1988-tól a jegyzőkönyvek kötetlen állapotban, dobozban vannak. A kötetekhez mutató nem készült, egyenkénti átnézéssel kutathatók. Az 1905/06-os tanévtől azonban az 1944/45-ös tanévig fennmaradtak a tanácsülési ún. "nyilvántartási naplói".
A jegyzőkönyvek értékét növeli, hogy a felszabadulás előtti időkből szórványosan maradtak csak ránk iratok: a kari tanács üléseiről készített feljegyzések az egyetlen teljes forrásanyag a kar működéséről.

Az Állam- és Jogtudományi tudorság megszerzését kezdettől fogva feltételhez kötötték. Ennek egyik eleme a doktori szigorlat letétele volt, amelyet Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1883. évi rendeletéig egységesen kellett letenni. 1883-as rendelettel ketté választották a jogtudori és az államtudományi doktori képesítést. A szigorlati rendszerben 1946-ban következett be változás, amikor ismét bevezették az egységes szigorlatokat. Ez már a maihoz hasonló rendszerű volt, a hallgatók a szigorlatokat tanulmányaik során tették le, s az eredeti szigorlat helyét lassan átvette az egyre szigorodó államvizsga.
Tekintve, hogy a beiratkozási anyakönyvek az 1919-es esztendőig elpusztultak, ez a sorozat részben pótolhatja a hiányt. Amennyiben a hallgató csak egy szigorlatig is eljutott, valamennyi személyi adatát belejegyezték a jegyzőkönyvekbe. Nyelvük 1875-ig latin, azután magyar. A kötetek nagy része rendelkezik regiszteres névmutatóval.

A "tudorságra" törekvő hallgatónak a sikeres doktori szigorlatot követően dissertatio inauguralis elkészítésével, majd megvédésével kellett bizonyítania tudományos talentumát. Az előírás szerint "maga által szabadon választott vagy esetleg a szigorlati bizottság által megjelölt tárgyból felavatási értekezést (dissertatio inauguralist) kell írásban kidolgoznia negyedrét alakban fűzve, címekre meg fejezetekre osztva, lapszámozva, és az illető lapokon a használt irodalmi művek és források idézésével ellátva". A disszertációt két szaktanár bírálta, s ha ezt elfogadták, akkor a dékán a jelöltet a rektorhoz terjesztette fel az avatásra. Ellenkező esetben új disszertáció készítésére utasították a kérelmezőt. Az értekezés akkor volt elfogadható, "ha az mind béltartalmára, mind kidolgozására nézve beható tanulmányok eredményének mutatkozik, s az állam hivatalos nyelvének bírását igazolja". Az állagban található anyagok kisebb része az értekezések mutatóiból, nagy része a kari könyvtártól átvett, sajnos ott már selejtezett és válogatott eredeti disszertáció-gyűjteményből áll.

Az 1948 utáni egyetemi reformok az oktatás tartalmának és az egyetemi képzés módszereinek átalakítása mellett az egyetem igazgatási szerveiben is változásokat hoztak. Megszűnt a Quaestura, az anyakönyvezési, pénztári és számvevői feladatokat ellátó hivatal, hatáskörét a Dékáni Hivataloknak alárendelt Tanulmányi Osztályok vették át. Az eddig a Quaestura által végzett anyakönyvi nyilvántartás, valamint a hallgatók félévenkénti tanulmányi változásainak a törzskönyvbe való bevezetése a kari Tanulmányi Osztályok feladatkörébe került át.
Levéltárunk is tükrözi ezt a szervezeti változást: az eddig a Quaestura fondjában őrzött törzskönyvek ezentúl a megfelelő karok fondjaiban külön állagot képeznek. Így például a Jogtudományi Kar törzskönyveinek folytatása a kar ezen állagában keresendő.
Jelen állagban az esti és levelező tagozatos törzskönyvek az 1952/53. tanévtől kezdődnek és az 1985/86. tanévig hiánytalanul megvannak, a hallgatók személyi adatait, valamint félévenkénti bontásban tanulmányaikra vonatkozó adatokat tartalmazzák.
1947/48-ban bevezették az esti tagozatos képzési formát, - amely a kétéves esti munkástanfolyam (42440/1945 VKM.) helyébe lépett - majd 1951-ben a levelező oktatást is (128/1951. (VI.17.) MT. sz. rendelet). Ezeken a tagozatokon munkaviszonyban lévők és e képzési forma jelentőségét frekventáltsága jelzi: a 60-as évek közepéig az esti és levelező tagozaton együttvéve kétszer annyi diák járt, mint a nappalin.

A személyi iratgyűjtők tartalmazzák a hallgatók egyetemi jelentkezéséhez szükséges dokumentumait, mint például a jelentkezési és beiratkozási lapokat, önéletrajzot, törzslapot, felvételi vizsga dolgozatot és eredményét, továbbá a hallgatóról szóló feljegyzéseket és minősítéseket. Az iratgyűjtők nagy része a hallgatóról készült fénykép-melléklettel van ellátva.
Az állag az 1951-1966 között járt hallgatókat fedi le, betűrendben kereshető.

Bölcsészkar dékánja által kiadott iratokat tartalmazza, amelyek a Kart érintő elvi jelentőségű, valamint személyi, tanszéki ügyek és az egyetem felső szerveivel való kapcsolatot tükröző iratok.