Szervezeti egységenként, csoportosítva tartalmazza a szervlátogatások jegyzőkönyveit és egyéb feljegyzéseket, a levéltár illetékeségi- és gyűjtőkörébe tartozó szervekről.

Az állag a levéltár iktatott iratait tartalmazza. Az iratok évente gyarapodnak, naptári év lezárását követően kerülnek be a fondba. 1956-1963 közti időszak hiányos. 1971-től 2009-ig mutató segítségével kutatható. 2009 után az elektronikus iktatás megjelenésével, a papír alapú iktatókönyvek vezetése véget ért, így az ez utáni időszak iratai között a tétel számok alapján lehet keresni. Az állagban továbbá megtalálhatók a levéltár gyarapodási, kölcsönzési és egyéb nyilvántartási naplói.

A fonddossziék tartalmazzák a levéltári fondok változásával, rendezésével kapcsolatos információkat.

A jegyzőkönyvek 1889-től hiánytalan sorozatként maradtak meg. A jegyzőkönyveket tanévenként vezették, 1908-ig kézzel, 1908-tól géppel írták. A Magyar Tanácsköztársaság időszakában, 1919-ben a kari ülések szerepét a Bölcsészkari Bizottság vette át.

Az állag a kutatói nyilvántartásokat és engedélyeket tartalmazza

A Dékáni Hivatal funkcióit két szerv vette át. A Tanulmányi Osztály a tanulmányi ügyek intézését végzi, iratanyaga csekély forrásértékű. A Dékáni Titkárság a legfontosabb, elvi jelentőségű ügyeket intézi. Az iratok évenként, sorszámosan iktatottak. Az anyag mutatókötetei az első két évből (1971, 1972) hiányzanak.

A tudományos fokozat, azaz doktori cím az egyetemen megszerezhető ismeretanyag elsajátításának és az ehhez kapcsolódó, a tudomány területén végzett kutatás elvégzésének az igazolására szolgáló titulus. Az egyetem a megalakulástól kezdve adományozott doktori fokozatot az arra érdemesnek ítélt hallgatóinak, de 1949-ben – szovjet mintára – megvonták az egyetemtől ezt a jogot, és a Magyar Tudományos Akadémiának adták át. Bár az 1950-es években az egyetem visszakapta a doktori cím adományozásának lehetőségét, azonban ez nem minősült tudományos fokozatnak. Magyarországon az egyetemi diploma után az elsőként megszerezhető fokozat az egyetemi doktori (közkeletű néven „kisdoktori”), illetve 1984-től a „dr. univ.” volt. Ettől függetlenül szerezhető volt, de az esetek döntő többségében a dr. univ. címet követte az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága által adott kandidátusi fokozat (CSc.). A kandidátusi címmel rendelkező személy a tudományok doktora (DSc.; az ún. „nagydoktori”) címet szerezhette meg.
Magyarországon 1993-ban vezették be fokozatosan, a megváltozott és egységesülő európai, illetve az akkor már közel egy évszázada alkalmazott amerikai szokásnak megfelelően a PhD-t. (Ezzel együtt kandidátusi fokozat elnyerésére utoljára 1997-ben lehetett jelentkezni, a folyamatban lévő ügyek a rákövetkező egy-két évben lezárultak.) A jelenlegi magyarországi tudományos minősítés háromosztatú, és immáron Európában szinte példa nélküli rendszerként ötvözi az angolszász, a német és a szovjet tudományos minősítéseket. A kisdoktori és a kandidátusi összeolvadásából létrejött a PhD, amellyel szemben az angolszász országokban, minthogy az egyetlen tudományos fokozatról van szó, a legkomolyabb minőségi elvárásokat támasztják.
A szovjet típusú tudományos minősítő rendszer eltűnésével szinkronban, a 1990-es évek közepén Magyarországon újra bevezették a habilitációt, amely bevett tudományos minősítés volt a szocialista éra előtt. Ez képezi a rendszer második elemét, amely a gyakorlatban csupán az MTA kutatóintézeteiben dolgozók számára nem szükséges, minthogy a habilitáció eredetileg az oktatás minőségét vizsgálja, és a kutatóintézetekben oktatás nem folyik.
A rendszer harmadik eleme az MTA doktora cím, amely teljességgel megegyezik a korábbi, szovjet típusú rendszer "tudományok doktora" minősítésével, csupán immáron nem tudományos fokozatnak, hanem címnek minősül.

Az 1993. évi LXXX. törvény (felsőoktatási törvény) 81. és 82. § alapján a magyar felsőoktatásban a képzés és a tudományos tevékenység minőségének hitelesítésére és a minősítés elvégzésére létrehozták a Magyar Akkreditációs Bizottságot (MAB). A MAB a minőséghitelesítés során megvizsgálja, hogy egy adott intézmény vagy program megfelel-e a MAB által előre meghatározott és közzétett minőségi követelményeknek. Ha ez a megfelelés fennáll, akkor hitelesíti, azaz akkreditálja a vizsgált intézmény. Az állag ezeknek a hitelesítéseknek, akkreditációknak az anyagát tartalmazza karonkénti bontásban, illetve külön sorozatban találhatók a doktori iskolákra vonatkozó akkreditációs anyagok.