Showing 4100 results

Az állatorvosképzést mindenütt a haszonállatállomány megóvásának és gyarapításának igénye hívta életre. Nem volt ez másként hazánkban sem, így érthető, hogy az állattenyésztéstan kezdeményeit már Tolnay Sándor (1747–1818) munkásságában meglelhetjük a 18. és 19. század fordulóján.
Az 1860-as évektől Margó Tivadar (1816–1896), az állattan és az összehasonlító anatómia professzora a pesti tudományegyetemen hirdette Charles Darwin tanait. Ezek hatására Zlamál Vilmos (1803–1886) és adjunktusa, Galambos Márton (1820–1872) hozzáfogott a modern állattenyésztéstan elméleti megalapozásához. Munkájuk gyümölcseként 1873-ban alakult meg intézményünk állattenyésztéstani tanszéke Tormay Béla (1839–1906) vezetésével.
Az 1956 előtti és 1968 utáni korszakok iránt érdeklődő kutatóknak az 1–8. fondok áttekintését ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 242–243.]

A 18. század végének és a 19. század első felének állatorvosi hallgatói a „historia naturalis specialis” kurzusain tanulhattak állattani ismereteket. A zoológia 1852-ben került az előkészítő tárgyak közé. A 19. század második felében Szabó Alajos (1818–1904), Thanhoffer Lajos (1843–1909), Tormay Béla (1839–1906), Monostori Károly (1852–1917) és Nádaskay Béla (1848–1933) oktatták a tudományágat. Anyaga ekkoriban a háziállatoknak, azok vadon élő rokon fajainak és néhány élősködőnek az ismertetéséből állt, valamint Margó Tivadar darwinista tanításaira épült.
A parazitológiát először Rátz István (1860–1917) oktatta a kórtan részeként, s ő hozta létre a parazitológiai múzeumot is. Utóda, Kotlán Sándor (1887–1967) tette a parazitológiát modern, klinikai tudománnyá, s fejlesztette a múzeumot laboratóriummá. Ez a műhely 1929-ben rendkívüli, 1935-ben pedig rendes tanszékké alakult.
Az 1982 előtti és 2003 utáni korszakok iránt érdeklődő kutatóknak az 1–8. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 257–260.]

Az Üllő melletti major névadója a sportlövész és mezőgazdász Dóra Sándor (1905–1986) volt. Az ingatlant már az 1980-as években állattenyésztési szervezetek használták. Egyetemünk 1990-ben vette birtokába. Eleinte kísérleti intézetként használta, majd tangazdasággá fejlesztette.
A hallgatók itt sajátítják el a haszonállatok kezelését. Az itteni állomány őrzi a hazai és egyéb nevezetes állatfajták vérvonalát. Végül a major ad otthont a Lógyógyászati Tanszéknek és Klinikának, valamint versenypályát is üzemeltet, támogatván a hazai lósportok ügyét.
Az állagra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

Az orvostudományban elengedhetetlenek a kémiai ismeretek a szervezet működésének és a gyógymódok hatásának megértéséhez. Nincs ez másként az állatorvoslásban sem. Egyetemünk hallgatóinak 1857 óta kell kémiát tanulniuk. A tárgyat eleinte Galambos Márton (1820–1872) oktatta magyarul és németül. Halála után az élettan professzora, Thanhoffer Lajos (1843–1909) folytatta a munkát mindaddig, amíg 1879-ben meg nem alakult az önálló Kémia Tanszék Liebermann Leó (1852–1926) vezetésével.
Az 1965 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 344.]

Érintőlegesen már Hoffner József (1794–1841) vezetésének idején (1826–1841) is foglalkoztak a hallgatók az élő szervezet és szervek működésének tudományával. A Kunewalder-házban eltöltött időszakban (1858–1881) a pesti egyetem Élettani Tanszékén sajátították el a szakismereteket, valamint abban a hozzá kapcsolt intézetben, amelyet a cseh területről érkező Czermák Nepomuk János (1828–1873) nyitott meg 1858-ban. Az állatorvosi oktatás saját fiziológiai tanszéke 1872-ben alakult meg Thahoffer Lajos (1843–1909) irányításával.
Az 1988 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 299.]

Eleinte a kémia professzorai oktattak növénytant. Az 1851. évi önállósulás után az állatgyógyintézet többé nem használhatta a tudományegyetem növénygyűjteményét, ezért sajátot szerzett be az akkori Nemzeti Múzeumtól. Eközben a botanikát, amely idővel szigorlati tárgy lett, Galambos Márton (1820–1872), Thanhoffer Lajos (1843–1909) és Tormay Béla (1839–1906) tanította, mígnem Czakó Kálmán (1843–1895), a kórbonctan és gyógyszertan tanára vette át 1874-ben. Czakó szívügyének tekintette megbízatását: a tananyag részévé tette a szénaelemzést, 1881-ben megszervezte az Országos Vetőmagvizsgáló Állomást, valamint értékes növény- és maggyűjteményt létesített.
Czakó munkáját 1896 és 1913 között Magyary-Kossa Gyula (1865–1944), a gyógyszertan professzora, aztán Szabó Zoltán folytatta. Szabó kutatott, publikált, s arra törekedett, hogy növendékei felismerjék a mérgező és takarmánynövényeket. Varga Oszkár (1873–1947), Hazslinszky Bertalan (1902–1966) és Boros Ádám (1900–1973) tanársága után 1953-ban alakult meg a Növénytani Tanszék Modor Vidor (1910–1979) vezetésével.
Az 1984 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 390–391.]

Intézményünk először 1963-tól 1964-ig tartott vezetőségi üléseket. Csak ezeknek a jegyzőkönyvei maradtak fenn. A rektori tanács 1970 szeptemberétől ült össze rendszeresen, de az 1971 márciusa és 1973 márciusa közötti ülések jegyzőkönyvei nem kerültek elő. A későbbi évek anyaga hiánytalan.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 54.]

Az állag levéltárunk egyik legterjedelmesebb egysége. Az Igazgatói Hivatal 1952 és 1959 között csoportszámosan iktatott. A személyzeti vonatkozású iratokat 1957 és 1961 között külön kezelték, bár még használták a csoportszámoknál használatos iktatólapokat. 1957 és 1962 között jelentős károsodás érhette az irattárat, mivel ezenek az éveknek az anyaga összekeveredve és hiányosan került elő. 1956-ból mindössze egy-két töredéket ismerünk. A főiskola központi hivatala 1960-ban tért vissza a soros iktatásra, ám 1963-ig az iktatószámok mellé zárójelben egyjegyű arab számokat jegyzett, melyek bizonyos tárgyi csoportszámokra utalnak. A hiányok miatt nem vettük figyelembe ezt a rendszert, helyette az eredeti sorrendet állítottuk helyre. A nem iktatott iratokat a naptári évek utolsó raktári egységében helyeztük el. Az 1957 és 1961 közötti időből sok olyan nem iktatott dokumentum került elő, amelyek a hallgatók szociális helyzetéről vagy a doktori cím megújításáról tartalmaznak fontos adatokat, ezért nem selejteztük őket. Ezeket a tematikájukban hozzájuk tartozó csoportszámokhoz osztottuk, természetesen külön rendezve. Megmaradt az összes irattári segédlet, sőt az 1953 és 1960 közötti évek néhány mutatókönyve is, jóllehet ezek készítése csoportszámos iktatás esetén nem volt kötelező. Az állagot az iktatólapok és a segédkönyvek segítségével könnyen kutathatjuk.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 55–61.]