Egyetemünk 1994-ben indította el zoológus képzését, s azt a vele egyidőben alapított Zoológiai Központra bízta. 1997-ben az újonnan alakult Ökológiai és a korábbi Növénytani Tanszék összevonásával létrehozta a Zoológiai Intézetet. Miközben az állatorvosok oktatását érintetlenül hagyta, a zoológusokét átalakította a bolognai folyamat. Biológusok képzésévé szélesítette, s kétszintűvé tette: alapfokú képesítés 2006, mesterfokú pedig 2009 óta szerezhető egyetemünkön. Mivel a biológiát tanulók létszáma kisebb, mint az állatorvostanhallgatóké, nyilvántartásaik terjedelme is gyérebb. Ezért nem választottuk őket külön, hanem egy közös állagot alakítottunk ki belőlük. Az állagra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható. [Állatorvosképzés Magyarországon. Alapítva 1787-ben. Szerk. Perényi János. Bp. 2016. 228.]
Egyetemünkön sem ismeretlen jelenség, hogy bizonyos hallgatók tanulmányaik végeztével nem viszik magukkal indexüket. Ezek közül az iratok közül az 1945 előttieket őriztük meg mint kortörténeti érdekességeket. Forrásértékük abban az esetben van, ha keletkezésük idejéből nem maradt fenn törzskönyvi nyilvántartás. Az alábbi táblázatban az évszámok a hallgatók születési évét jelentik. Egy doboz átlagosan 50 darab indexet tartalmaz. Az iratokat egyenkénti átnézéssel kutathatjuk. Az állagra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
Az állagot eredeti, pergamenből vagy papírból készült, jórészt függőpecsétes, régi típusú oklevelekből állítottuk össze. Többségüket természetesen állatorvosok kapták, de akad néhány kivétel.
1901-ben a főiskola leválasztotta a járványtant a belgyógyászatról, s külön tanszékbe szervezte. Ennek vezetője először Hutӱra Ferenc (1860–1934), majd Manninger Rezső (1890–1970) lett. 1909-ben laboratórium egészítette ki, ám azt, feladatkörének kibővülése miatt, 1912-ben a Phylaxia Szérumtermelő Részvénytársaság vette át. 1933-ban a tanszék magába olvasztotta a Bakteriológiai Intézetet. Az amúgy is rongált iratanyag rendezetlenül került a levéltárba. Szétválasztottuk az 1935 előtt még szabályosan iktatott és az 1935 utáni évek hivatali működésének iratait az egyéb tudományos kéziratoktól, jegyzetektől. Ebből a két csoportból alakítottuk ki a fond első két állagát. A harmadikat az intézethez szorosan kapcsolódó Magyar Mikrobiológiai Társaság dokumentumaiból létesítettük. A fond anyagának az 1920 utáni részére jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható. [Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 91.]
Az intézet alapításától kezdve maradtak ránk tudományos kéziratok. Az állagban ezeken kívül előadásvázlatokat, jegyzeteket, mérési anyagokat és különlenyomatokat is elhelyeztünk. Értelmezésükhöz járványtani szakismeretekre van szükség. Az állag anyagának 1920 utáni részére jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható. [Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 94–95.]
A középkor és kora újkor évszázadaiból örökölt szokás szerint a kovácsok kezelték a patás haszonállatok, elsősorban a lovak lábának sérüléseit, betegségeit. A patkoló- és gyógykovácsok képzése ezért a 19. század közepéig volt előírt feladata intézményünknek. A Patkolda külön szervezeti egységként üzemelt. Még az ország távoli pontjain élő gazdák is ide küldték lovaikat. A kezelésért, vasalásért kapott fizetség az alma mater fontos bevételi forrása volt. A század második felében a sebészet fejlődése lassan háttérbe szorította a mesterséget, majd 1930-ban a Patkolástani Intézet a Sebészeti Klinikába olvadt. A fond első két állaga a patkolda csekély forrásértékű, ám korjellemző nyilvántartásaiból áll. Ugyancsak itt találhatjuk meg a patkolási és gyógykovácsi tanfolyamok névsorait. [Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 101.]
A kötetekben az ügyfelek neveit, a felhasznált anyagok tételes felsorolását és a munkadíj összegét olvashatjuk egyszerű időrendben. A sorozat az 1864-től 1911-ig keletkezett számadásokat foglalja magába, de az 1897 és 1899 közötti adatok hiányoznak. [Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 101–102.]
A fond az egyetemen alapított vagy az egyetemhez szorosan kötődő szervezetek iratait tartalmazza. A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
