Az állag részletes információkat nyújt az egyetem oktatóinak különböző típusú külföldi útjairól (ösztöndíjas tanulmányutak, rövidebb tanulmányutak, nemzetközi kongresszusokon való részvétel). A mennyiségi fejlődést a 23. dobozban található „utazási grafikon” érzékelteti, a minőségi jellemzőket az 1967. évi egyetemi, illetve az 1970. évi havi összefoglalók világítják meg a legátfogóbban. A kiutazók munkaprogramjai eléggé formálisak. Az útijelentések csak az 1970. évtől találhatók meg összegyűjtve rendszerezve, a korábbi évekből csak véletlenszerűen fordul elő egy-egy. Többnyire a kutatási, illetve konzultációs témák általánosságban való megjelölését, az útvonal és a vendéglátás rövid jellemzését nyújtják, bár a TTK jelentései szakmai tevékenységről is részletesen szót ejtenek. A nyugati utakról készült jelentések általában a többieknél is alaposabbak. Különösen részletesek a hallgatói cseregyakorlatok lebonyolítására vonatkozó iratok és beszámolók, számos kritikai megjegyzéssel. A külföldi vendégek magyarországi útjaival kapcsolatban inkább csak az út adminisztratív-anyagi lebonyolításával kapcsolatos iratok állnak rendelkezésre. A „nem iktatott iratok” üdvözleteket, meghívókat, információkéréseket tartalmaznak. Az 1972 után keletkezett iratok döntő többsége útijelentés.

A tudományos fokozat, azaz doktori cím az egyetemen megszerezhető ismeretanyag elsajátításának és az ehhez kapcsolódó, a tudomány területén végzett kutatás elvégzésének az igazolására szolgáló titulus. Az egyetem a megalakulástól kezdve adományozott doktori fokozatot az arra érdemesnek ítélt hallgatóinak, de 1949-ben – szovjet mintára – megvonták az egyetemtől ezt a jogot, és a Magyar Tudományos Akadémiának adták át. Bár az 1950-es években az egyetem visszakapta a doktori cím adományozásának lehetőségét, azonban ez nem minősült tudományos fokozatnak. Magyarországon az egyetemi diploma után az elsőként megszerezhető fokozat az egyetemi doktori (közkeletű néven „kisdoktori”), illetve 1984-től a „dr. univ.” volt. Ettől függetlenül szerezhető volt, de az esetek döntő többségében a dr. univ. címet követte az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága által adott kandidátusi fokozat (CSc.). A kandidátusi címmel rendelkező személy a tudományok doktora (DSc.; az ún. „nagydoktori”) címet szerezhette meg.
Magyarországon 1993-ban vezették be fokozatosan, a megváltozott és egységesülő európai, illetve az akkor már közel egy évszázada alkalmazott amerikai szokásnak megfelelően a PhD-t. (Ezzel együtt kandidátusi fokozat elnyerésére utoljára 1997-ben lehetett jelentkezni, a folyamatban lévő ügyek a rákövetkező egy-két évben lezárultak.) A jelenlegi magyarországi tudományos minősítés háromosztatú, és immáron Európában szinte példa nélküli rendszerként ötvözi az angolszász, a német és a szovjet tudományos minősítéseket. A kisdoktori és a kandidátusi összeolvadásából létrejött a PhD, amellyel szemben az angolszász országokban, minthogy az egyetlen tudományos fokozatról van szó, a legkomolyabb minőségi elvárásokat támasztják.
A szovjet típusú tudományos minősítő rendszer eltűnésével szinkronban, a 1990-es évek közepén Magyarországon újra bevezették a habilitációt, amely bevett tudományos minősítés volt a szocialista éra előtt. Ez képezi a rendszer második elemét, amely a gyakorlatban csupán az MTA kutatóintézeteiben dolgozók számára nem szükséges, minthogy a habilitáció eredetileg az oktatás minőségét vizsgálja, és a kutatóintézetekben oktatás nem folyik.
A rendszer harmadik eleme az MTA doktora cím, amely teljességgel megegyezik a korábbi, szovjet típusú rendszer "tudományok doktora" minősítésével, csupán immáron nem tudományos fokozatnak, hanem címnek minősül.

A fegyelmi ügyek két nagyobb részre bonthatók. A tanári fegyelmi ügyek évenként rendezve találhatók meg, a hallgatók fegyelmi ügyei pedig évrendben és karonkénti bontásban.

A Rektori Hivatal Oktatási Osztálya minden évben összeállított egy oktatási statisztikát az egyetemvezetők, a karok és az egyetemi testületek számára. A statisztikában szerepelt az egyetem hallgatóinak létszám- és szociális viszonyai, tanulmányi eredményei, a felvételi jelentkezések és az egyetemi oktatók adatai. A statisztikákat az 1982/83. tanévig kötet formájában jelentették meg.

A habilitálás során a doktori (PhD) fokozattal rendelkező oktató egy habilitációs pályázati anyag benyújtását és elbírálását követően, a habilitációs bizottság és a jellemzően egyetemi hallgatókból álló közönség előtti két nyilvános előadás megtartásával – amelyet idegen nyelven is prezentálnia kell – tanúságot tesz oktatói rátermettségéről, szakmai és tudományos tevékenységéről, igazolja feddhetetlenségét, tudományos alkotómunkájának eredményeit és bizonyítja előadókészségét. Az eljárás célja az vezetőoktatói és előadói képesség megítélése, megindítását doktori (PhD vagy az 1990 előtti rendszerben tudományos fokozatot szerzettek esetében CSc., azaz a kandidátusi) fokozattal rendelkezők kérelmezhetik. Az egyetem habilitációs szabályzata a Szervezeti és Működési Szabályzat része. Az egyetemen habilitált címet szerzett oktatók listáját az egyetem közzé teszi. Az állagban a habilitációs eljárások dokumentumai találhatók.

A kutatás szempontjából a fond legérdekesebb része az anyagának túlnyomó többségét képző törzskönyvek csoportja. A törzskönyvek gyakorlatilag folyamatosan és hiánytalanul megvannak az 1919/20-es tanévtől 1949-ig. A törzskönyveket karonkénti bontásban az adott félévre beiratkozott hallgatók származási (=anyakönyvi) lapjainak egybekötésével alakították ki. Az anyakönyvi lapok tartalmazzák a hallgatók személyi adatait, így szüleik nevét, foglalkozását, a hallgatók vallását, és előképzettségét, valamint tanulmányi adatokat, hallgatott órák címét, előadó nevét, félév igazolását.
A törzskönyvek meglévő kötetei megbízható, pontos forrásanyagot képviselnek, így jó alapul szolgálhatnak egyrészt a hallgatók származásának vizsgálatához, az egyetemi hallgatóság összetételének változásaira irányuló kutatásokhoz, másrészt pedig művelődés-, tudomány-, és egyetemtörténeti elemzésekhez. Az egyetemi törzskönyvek alapján jól feldolgozható az egyetemi hallgatóság alakulása a különböző politikai-társadalmi változások (pl. 1918-19, trianoni határok közti Magyarország megszületése, a későbbi határváltozások, 1945 stb.) hatása.
Az anyag egy része, a legnagyobb forrásértékű vég- és távozási bizonyítványok mutatók segítségével jól kutathatók. A törzskönyvek tanévenként a betűrend alapján használhatók.

A tanulmányi ügyek nyilvántartása a Quaesturán történt. Itt állítottak ki minden igazoló iratot, intézték a félévbeszámítást, átiratkozást, indexek egyeztetését, dékáni végzések bevezetését. Az állagban leckekönyv másolatok és a tanárokra jutó tandíjjárulékokról készített kimutatások, illetve iktatott iratok találhatók. A töredékesen fennmaradt iratokhoz nincsenek segédkönyvek. Az anyag darabonkénti átnézéssel kutatható.