Az intézet alapításától kezdve maradtak ránk tudományos kéziratok. Az állagban ezeken kívül előadásvázlatokat, jegyzeteket, mérési anyagokat és különlenyomatokat is elhelyeztünk. Értelmezésükhöz járványtani szakismeretekre van szükség.
Az állag anyagának 1920 utáni részére jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 94–95.]

A középkor és kora újkor évszázadaiból örökölt szokás szerint a kovácsok kezelték a patás haszonállatok, elsősorban a lovak lábának sérüléseit, betegségeit. A patkoló- és gyógykovácsok képzése ezért a 19. század közepéig volt előírt feladata intézményünknek. A Patkolda külön szervezeti egységként üzemelt. Még az ország távoli pontjain élő gazdák is ide küldték lovaikat. A kezelésért, vasalásért kapott fizetség az alma mater fontos bevételi forrása volt. A század második felében a sebészet fejlődése lassan háttérbe szorította a mesterséget, majd 1930-ban a Patkolástani Intézet a Sebészeti Klinikába olvadt.
A fond első két állaga a patkolda csekély forrásértékű, ám korjellemző nyilvántartásaiból áll. Ugyancsak itt találhatjuk meg a patkolási és gyógykovácsi tanfolyamok névsorait.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 101.]

A kötetekben az ügyfelek neveit, a felhasznált anyagok tételes felsorolását és a munkadíj összegét olvashatjuk egyszerű időrendben. A sorozat az 1864-től 1911-ig keletkezett számadásokat foglalja magába, de az 1897 és 1899 közötti adatok hiányoznak.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 101–102.]

A fond az egyetemen alapított vagy az egyetemhez szorosan kötődő szervezetek iratait tartalmazza.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

Egyetemünk történetének kezdeti szakaszában csak a „cursus epizootologiae” hallgatóinak kellett járványtant tanulniuk, mivel azt az akkori vezetés pusztán elméletinek tartotta, ezért egyelőre nem illesztette bele a gyakorlati jellegű „cursus hippiatriae” anyagába. Ezt később az intézményt 1826 és 1841 között irányító Hoffner József (1794–1841) tette meg.
Zlamál Vilmos (1803–1886) 1841-től tanította az állatjárványtant, valamint önálló tantárggyá, 1865-ben pedig szigorlati anyaggá tette. Az 1873/1874. tanévben azonban a tanári kar a belgyógyászatba olvasztotta, s ez visszalépést jelentett az addigiakhoz képest. Zlamál munkáját, annak 1881-es nyugalomba vonulása után, a belgyógyászat fiatal tanára, Azary Ákos (1850–1888) folytatta. Ő honosította meg hazánkban a lépfene és a sertésorbánc elleni vakcinás védekezést. 1888-ban bekövetkező korai halála után a belgyógyászat következő oktatója, Hutӱra Ferenc (1860–1934) ismerte fel a járványtan évről évre növekvő jelentőségét. Nemcsak a stúdium önállóságát adta vissza, hanem külön tanszékké is szervezte azt 1901-ben.
A Járványtani Tanszékkel együttműködő Magyar Királyi Bakteriológiai Intézet és Járványtani Intézet iratait a 71., illetve a 72. fond tartalmazza.
Az 1987 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 321–322.]

A gyógyhatású készítmények ismertetése intézményünk megalakulása óta alapvető része a tanrendnek. Zlamál Vilmos (1803–1886) gyógyszertárat létesített. Az állatorvosi gyógyszertan (farmakológia) önálló tudományága Galambos Márton (1820–1872) munkásságával alakult ki: amellett, hogy oktatta a tárgyat, 1871-ben publikálta annak első magyar nyelvű tankönyvét is. Galambos örökségét Varga Ferenc (1835–1908), majd Czakó Kálmán (1843–1895) folytatta. Czakó inkább méregtannal (toxikológia), azon belül is a mérgező növények hatásaival foglalkozott. Rátz István fordította le és adta ki E. Fröhner berlini professzor állatorvosi gyógyszertanát 1892-ben. A következő évtizedekre ez lett a tudományterület tankönyve. Hutӱra Ferenc (1860–1934) reformtervezetének megfelelően 1896-ban jött létre a gyógyszertan önálló tanszéke, Magyary-Kossa Gyula (1865–1944) vezetésével.
Az 1963 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 311–312.]

Balás Gyula (1935–2004)
A fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

Wellmann Oszkár (1876–1943) az állattenyésztést kutatta és tanította. Monostori Károly (1852–1917) nyugdíjba vonulása után vette át az Állattenyésztési Tanszék vezetését 1908-ban. Felfedezéseit, kutatási eredményeit nemcsak hazai, hanem külföldi fórumokon is előadta. Kidolgozta a szarvasmarhák törzskönyvezésének tudományos és gyakorlati tapasztalatokkal megalapozott módszertanát. Hutӱra Ferenc (1860–1934) után ő töltötte be a főiskola rektori tisztségét 1931 és 1933 között. Súlyos betegség okozta hirtelen bekövetkező halálát.