A Dékáni Hivatal szervezetétől némiképpen függetlenül, 1962-ben hívták életre a Dékáni Titkárságot. A Titkárság a dékán közvetlen adminisztratív kiszolgálására alakult.

A kötetek évenkénti bontásban tartalmazzák a hallgatók adatai. Megismerhetők belőle a hallgatók személyes adatai, középiskolái, félévi tárgyai, oktatói, jegyei. A tanulmányi lapok alkalmasak az 1948-1952 között hiányzó törzskönyvek pótlására.

Az állag első sorban Nevelési Bizottság iratait tartalmazza, továbbá megtalálhatók benne tanszéki pályázatok és tanrendek is.

Az állag az arany-, gyémánt-, vas-, és rubindiplomák adományozásával kapcsolatos iratokat tartalmazza

A Kari Tanács a kar legjelentősebb döntéshozó testülete. Tagjai az egyes tanszékek és a kar vezetői, időről-időre a társadalmi szervezetek, egyesületek képviselői, később a hallgatóság képviselői voltak. A Kari Tanács üléseit korszakoktól függően különböző időközökben tartotta. Két-három hét, esetleg egy hónap telt el két ülés között, a szükséghez képest azonban gyakrabban is összehívta a dékán a tanács tagjait. Az ülések rendes és rendkívüli ülésekre oszlanak, alkalmanként az Egyetemi Tanács közös ülést tartott a Kari Tanáccsal. Az Országos Levéltárban 1956-ban bekövetkezett tűzvészben a beszállított jegyzőkönyvi anyag tekintélyes része megsemmisült. A század elején (pontosabban 1935-ben, amikor Eckhart Ferenc kitűnő kartörténeti művét megjelentette) még 1760-ig visszamenőleg a kutatók rendelkezésére állottak a kar tanácsának jegyzőkönyvei és iratai. Jelenleg az első jegyzőkönyv, mely a levéltár birtokában van, 1900-ból származik. A jegyzőkönyvek sorozata az 1982-ig hiánytalan.
A jegyzőkönyveket tanévenként kötötték egybe. Az ötvenes évek közepétől 1962-ig, illetve 1988-tól a jegyzőkönyvek kötetlen állapotban, dobozban vannak. A kötetekhez mutató nem készült, egyenkénti átnézéssel kutathatók. Az 1905/06-os tanévtől azonban az 1944/45-ös tanévig fennmaradtak a tanácsülési ún. "nyilvántartási naplói".
A jegyzőkönyvek értékét növeli, hogy a felszabadulás előtti időkből szórványosan maradtak csak ránk iratok: a kari tanács üléseiről készített feljegyzések az egyetlen teljes forrásanyag a kar működéséről.

A "tudorságra" törekvő hallgatónak a sikeres doktori szigorlatot követően dissertatio inauguralis elkészítésével, majd megvédésével kellett bizonyítania tudományos talentumát. Az előírás szerint "maga által szabadon választott vagy esetleg a szigorlati bizottság által megjelölt tárgyból felavatási értekezést (dissertatio inauguralist) kell írásban kidolgoznia negyedrét alakban fűzve, címekre meg fejezetekre osztva, lapszámozva, és az illető lapokon a használt irodalmi művek és források idézésével ellátva". A disszertációt két szaktanár bírálta, s ha ezt elfogadták, akkor a dékán a jelöltet a rektorhoz terjesztette fel az avatásra. Ellenkező esetben új disszertáció készítésére utasították a kérelmezőt. Az értekezés akkor volt elfogadható, "ha az mind béltartalmára, mind kidolgozására nézve beható tanulmányok eredményének mutatkozik, s az állam hivatalos nyelvének bírását igazolja". Az állagban található anyagok kisebb része az értekezések mutatóiból, nagy része a kari könyvtártól átvett, sajnos ott már selejtezett és válogatott eredeti disszertáció-gyűjteményből áll.

Az 1948 utáni egyetemi reformok az oktatás tartalmának és az egyetemi képzés módszereinek átalakítása mellett az egyetem igazgatási szerveiben is változásokat hoztak. Megszűnt a Quaestura, az anyakönyvezési, pénztári és számvevői feladatokat ellátó hivatal, hatáskörét a Dékáni Hivataloknak alárendelt Tanulmányi Osztályok vették át. Az eddig a Quaestura által végzett anyakönyvi nyilvántartás, valamint a hallgatók félévenkénti tanulmányi változásainak a törzskönyvbe való bevezetése a kari Tanulmányi Osztályok feladatkörébe került át.
Levéltárunk is tükrözi ezt a szervezeti változást: az eddig a Quaestura fondjában őrzött törzskönyvek ezentúl a megfelelő karok fondjaiban külön állagot képeznek. Így például a Jogtudományi Kar törzskönyveinek folytatása a kar ezen állagában keresendő.
Jelen állagban az esti és levelező tagozatos törzskönyvek az 1952/53. tanévtől kezdődnek és az 1985/86. tanévig hiánytalanul megvannak, a hallgatók személyi adatait, valamint félévenkénti bontásban tanulmányaikra vonatkozó adatokat tartalmazzák.
1947/48-ban bevezették az esti tagozatos képzési formát, - amely a kétéves esti munkástanfolyam (42440/1945 VKM.) helyébe lépett - majd 1951-ben a levelező oktatást is (128/1951. (VI.17.) MT. sz. rendelet). Ezeken a tagozatokon munkaviszonyban lévők és e képzési forma jelentőségét frekventáltsága jelzi: a 60-as évek közepéig az esti és levelező tagozaton együttvéve kétszer annyi diák járt, mint a nappalin.