Az állagra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak k kutatható.

A bíróságok gyakran fordultak egyetemünkhöz olyan ügyekben, melyek megoldásához állategészségügyi szakvéleményre volt szükségük. A szenátus eleinte a tanácsüléseken bízott meg egy-egy professzort a keresetek feldolgozásával. Idővel azonban az ügyek száma annyira megnőtt, hogy kezelésükre új bizottságra volt szükség. Ez lett a Felülvéleményező Tanács. Az állag ennek a fórumnak az iratait tartalmazza, hiányos időrendi sorozatban. Kutatásuk egyenkénti átnézéssel lehetséges.

A másodlagos forrásértékű kötetek részben pótolhatják a hiányzó törzskönyveket és szigorlati jegyzőkönyveket. Egy-egy hallgató négy évig (nyolc szemeszterig) tartó tanulmányait tartalmazzák a tantárgyak megnevezésével és a tanárok megjegyzéseivel. Az állag anyaga hiányos, s jórészt egyenkénti átnézéssel kutatható, mivel névmutató csak az 1890/1891. és 1897/1898. tanév közötti hallgatók indexmásolataihoz készült.
Az állag 1920 után keletkezett részére jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 79–80.]

Akárcsak a többi fakultás, a Mezőgazdasági és Állatorvosi Kar is átvette a műegyetem iratkezelési rendjét. Az iratanyag jórészt elpusztult, de fennmaradtak a segédkönyvek, melyek segítik a kutatást. Az osztály legfontosabb ügyei eljutottak a Rektori Hivatalba, így a korszak kutatóinak érdemes a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem levéltárába is ellátogatniuk.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 44–45.]

Az 1956-ig keletkezett kötetek a hallgatók összevont vizsganyilvántartásait is tartalmazzák. Az 1956 és 1966 közötti évekből nem maradtak fenn másolatok. Ezek az iratok másodlagos forrásértékűek, a hiányzó nyilvántartások pótlására alkalmasak.
Az állag 1920 után keletkezett részére jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 79.]

A mindössze egy kötetet tartalmazó állag a levéltár egyik legértékesebb, jellegzetes darabja. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára adta át nekünk, hiszen eredete, keletkezése szerint ide tartozik. Az anyag az egyetemi tanszéki irattárak egyik korai példája. Tolnay Sándor (1747–1818), a tanszék első professzora fontosnak tartotta, hogy birtokában legyen a rájuk vonatkozó rendeletek, leiratok, egyetemi jegyzőkönyvek és szerződések egy-egy példánya. Az így összegyűjtött iratsorozat jelentős emléke intézményünk kezdeti történetének. Az iratok néhány darabját más állagokban vagy éppen a Magyar Országos Levéltárban is megtalálhatjuk. Nem mindegyik számít tehát egyedi forrásnak, mégis a kötet egésze értékes történeti darabja a magyar állatorvosképzésnek. Kisrészt német, nagyrészt latin nyelvű.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 34.]

Levéltárunk 1986 óta működik. Eleinte az 1984 és 2016 közötti egyetemtörténeti kiállítás helyiségében tároltuk az iratokat, a tárlók alatti szekrényekben. A korszerű követelményeknek inkább megfelelő raktárhelyiségbe 2010-ben költöztethettük a gyűjteményt.

Bár a doktori disszertációkat ugyanúgy iktatta, mint a korszak többi iratát, a hozzájuk kapcsolt kéziratokat és bírálatokat a Dékáni Hivatal külön kezelte. A dokumentumok a doktoranduszok és doktorrá avatásuk információit is tartalmazzák. 1951-ben szűnt meg a doktori cím használata, így az avatások és a vizsgáztatások is befejeződtek. Az iratokat a doktorálás naptári éve szerint helyeztük el a dobozokban. Az anyagot egyenkénti átnézéssel kutathatjuk.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 50–51.]