Ebbe az állagba az 1851 és 1890 közötti korszak egyéb iratait soroltuk.

Intézményünk 1890-ben akadémiai, 1899-ben pedig főiskolai rangra emelkedett. Az ezután következő, az 1934. évi újabb átalakításig tartó időszakot tartjuk a magyar állatorvostörténet aranykorának a lendületes fejlődés miatt, melyet az I. világháború és az azt követő bizonytalanságok sem törtek meg. A főiskola oktatói, kutatói számos találmányt szabadalmaztattak, számos felfedezést és tudományos művet tettek közzé, így az alma maternek külföldön is híre ment. Ezek az évtizedek összefonódtak a tudósként és szervezőként is kiváló Hutӱra Ferenc 1899-től 1931-ig tartó rektorságával. A Marek Józseffel közösen jegyzett és több idegen nyelvre lefordított Állatorvosi belgyógyászata a 20. század első felében tananyaggá vált a világ valamennyi állatorvosokat képző intézetében.
A fond 1920 után keletkezett anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak részben kutatható.

Az akadémiai és főiskolai évtizedekből hiánytalanul fennmaradt jegyzőkönyvsorozat elsődleges forrása a korszak megismerésének, már csak azért is, mert az egyéb iratanyag hézagos. A mindenkori titkár még az 1930-as években is kézírással vezette a jegyzőkönyveket. A köteteket teleírta, vagyis nem kezdett újat minden egyes tanév elején. A szenátus nemcsak az intézet legfontosabb ügyeivel foglalkozott az üléseken, hanem a tanszékek betöltésével, a hallgatók ösztöndíjával és egyéb ügyekkel is. A jegyzőkönyveket egyenkénti átnézéssel kutathatjuk. Az alábbiakban az egyes példányokban található első és utolsó tanácsülés pontos dátumát közöljük.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 39–40.]

A korszak iratanyaga igen hézagos, leginkább az 1920 és 1933 közötti. Ekkoriban az iratokat már előnyomott kísérőlapokon fogalmazták, s az ügyiratokat is abban tartották. Az iktatás a korszerű, alapszámos rendszerű volt, mégsem állíthattuk helyre az eredeti irattári rendet az anyag csekély mennyisége és az iktatókönyvek hiánya miatt, vagyis kénytelenek voltunk egyszerű számsorrendet kialakítani. A kevés nem iktatott vagy szám nélküli dokumentumot külön helyeztük el az egyes naptári évek végén. A kutatás csak szálankénti átnézéssel lehetséges. A korszakból jelentős mennyiségű miniszteriális anyagot őriz a Magyar Országos Levéltár, így azzal együtt kellő pontossággal tárhatjuk fel az intézet korabeli történetét.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 40–42.]

Az állagot a korszaknak azokból az irataiból állítottuk össze, amelyeket nem sorolhattunk az előző kettőbe.

Az 1934-ben létrejött hatalmas egyetem célja az volt, hogy egymaga nevelje ki a hazai nemzetgazdaságért dolgozó valamennyi diplomás szakembert. Nevét a jogelőd műegyetemtől örökölte. Öt karra oszlott: mérnök és építészmérnökire, gépész és vegyészmérnökire, bánya-kohó- és erdőmérnökire, mezőgazdasági és állatorvosira, valamint közgazdaságtudományira. A karok további két-két osztályra tagolódtak.
Az addig önálló Állatorvostudományi Főiskola tehát egy osztállyá alakult a mezőgazdasági képzéssel együtt. Az átszervezést visszalépésként értékelte, mivel érdekeinek érvényesítésére immáron jóval kevesebb lehetősége volt, bár az 1939/1940. tanévben professzorunk, Zimmermann Ágoston (1875–1963) töltötte be a rektori tisztséget. Az óriásegyetem valóban nem sokáig bizonyult életképesnek: először épp a Mezőgazdasági és Állatorvosi Kar vált ki belőle 1945-ben, később pedig a többi kar.
A Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem jogutódja a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem.
A fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 43.]

Intézményünk nem nyitott új kötetet 1934-ben, hanem a korábbi főiskolai tanácsülési jegyzőkönyvekhez fűzte az új osztályülési feljegyzéseket. Az 1940. május 22. utáni iratok elvesztek. A kutató a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem levéltárában is tájékozódhat a korszakról.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 43–44.]

Az állag kötetei másolatokban és hiányosan maradtak fenn. Az 1939. június 15. utáni iratok elvesztek.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 44.]

Mindössze egy tanév jegyzőkönyvei maradtak fenn a Mezőgazdasági Osztály üléseiről.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 44.]

Akárcsak a többi fakultás, a Mezőgazdasági és Állatorvosi Kar is átvette a műegyetem iratkezelési rendjét. Az iratanyag jórészt elpusztult, de fennmaradtak a segédkönyvek, melyek segítik a kutatást. Az osztály legfontosabb ügyei eljutottak a Rektori Hivatalba, így a korszak kutatóinak érdemes a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem levéltárába is ellátogatniuk.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 44–45.]