Intézményünk 1890-ben akadémiai, 1899-ben pedig főiskolai rangra emelkedett. Az ezután következő, az 1934. évi újabb átalakításig tartó időszakot tartjuk a magyar állatorvostörténet aranykorának a lendületes fejlődés miatt, melyet az I. világháború és az azt követő bizonytalanságok sem törtek meg. A főiskola oktatói, kutatói számos találmányt szabadalmaztattak, számos felfedezést és tudományos művet tettek közzé, így az alma maternek külföldön is híre ment. Ezek az évtizedek összefonódtak a tudósként és szervezőként is kiváló Hutӱra Ferenc 1899-től 1931-ig tartó rektorságával. A Marek Józseffel közösen jegyzett és több idegen nyelvre lefordított Állatorvosi belgyógyászata a 20. század első felében tananyaggá vált a világ valamennyi állatorvosokat képző intézetében.
A fond 1920 után keletkezett anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak részben kutatható.
Az 1934-ben létrejött hatalmas egyetem célja az volt, hogy egymaga nevelje ki a hazai nemzetgazdaságért dolgozó valamennyi diplomás szakembert. Nevét a jogelőd műegyetemtől örökölte. Öt karra oszlott: mérnök és építészmérnökire, gépész és vegyészmérnökire, bánya-kohó- és erdőmérnökire, mezőgazdasági és állatorvosira, valamint közgazdaságtudományira. A karok további két-két osztályra tagolódtak.
Az addig önálló Állatorvostudományi Főiskola tehát egy osztállyá alakult a mezőgazdasági képzéssel együtt. Az átszervezést visszalépésként értékelte, mivel érdekeinek érvényesítésére immáron jóval kevesebb lehetősége volt, bár az 1939/1940. tanévben professzorunk, Zimmermann Ágoston (1875–1963) töltötte be a rektori tisztséget. Az óriásegyetem valóban nem sokáig bizonyult életképesnek: először épp a Mezőgazdasági és Állatorvosi Kar vált ki belőle 1945-ben, később pedig a többi kar.
A Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem jogutódja a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem.
A fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 43.]
Az Agrártudományi Egyetem 1945-ben alakult meg. Szerkezete a József Nádor Egyeteméhez hasonlóan összetett volt. Mezőgazdaságtudományi kara négy osztályból állt: a budapestiből, a debreceniből, a keszthelyiből és a mosonmagyaróváriból. Ezek 1949-ben átmenetileg megszűntek, majd önálló intézményekként születtek újjá. A továbbiakban önálló karként működött a korábbi állatorvostudományi, valamint a kert- és szőlősgazdaságtudományi részleg. Az erdőgazdaságtudomány jogilag az 1946/1947-es tanévtől tartozott az egyetemhez, ám valójában nem valósult meg az átszervezés, hiszen 1949-ig létezett a műegyetem Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kara, így a soproniak időleges kapcsolódása csak 1950 és 1952 között lehetett érvényben.
1951-től már hét kara volt az Agrártudományi Egyetemnek: agronómiai, állattenyésztési, agrár-közgazdasági, gépesítési, állatorvostudományi, erdőgazdaságtudományi, valamint kert- és szőlőgazdaságtudományi. A hatalmas szervezetből 1952 és 1954 között vált ki az utolsó négy kar, majd önállósultak. Az állatorvostudományi kar az 1952/1953-as tanévet még az agráregyetemen belül kezdte meg, de októberben önálló főiskolává alakult.
A fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 47.]