Bizonyos hallgatók az egyetemen hagyták személyi okmányaikat tanulmányaik végeztével. Bár ezek forrásértéke csekély, kiváló korjellemző iratok, különösen a Horthy-korszakban keletkezettek, melyek között nemzethűségi igazolásokat és diákegyesületi igazolványokat is találhatunk.

A bíróságok gyakran fordultak egyetemünkhöz olyan ügyekben, melyek megoldásához állategészségügyi szakvéleményre volt szükségük. A szenátus eleinte a tanácsüléseken bízott meg egy-egy professzort a keresetek feldolgozásával. Idővel azonban az ügyek száma annyira megnőtt, hogy kezelésükre új bizottságra volt szükség. Ez lett a Felülvéleményező Tanács. Az állag ennek a fórumnak az iratait tartalmazza, hiányos időrendi sorozatban. Kutatásuk egyenkénti átnézéssel lehetséges.

Az Állatorvostudományi Egyetem Baráti Körét 1989-ben alapította néhány lelkes nyugdíjas állatorvos. A kör célja – más egyetemek civil szervezeteihez hasonlóan – a kapcsolattartás az alma materrel, illetve annak megsegítése.

A sebészet az állatorvosképzés kezdetétől alapvető tantárgy. Bár Varga Ferenc (1835 – 1898) 1870-ben tanszéket alapított szakterületének, az igazi fejlődés csak azután vette kezdetét, hogy az állatgyógyintézet 1881-ben mai helyére, a Rottenbiller utcai campusra (ma VII. kerület, István utca 2.) költözött. Itt ugyanis volt elég hely és megfelelő felszerelés a sebészeti klinika kialakítására, ahol a hallgatók elsajátíthatták a szükséges gyakorlatot. A klinikai munkával az addig inkább kézműves mesterségnek tekintett sebgyógyászat az állatorvoslásban is modern tudományággá fejlődhetett.
Sem a tanszék, sem a klinika eredeti iratanyaga nem maradt fenn. A fond első két állaga a páciens állatok adatait rögzítő naplókat tartalmazza, valamint azoknak a kórlapoknak a darabjait, melyeket a hallgatók készítettek. Az 1–6. fondban a sebészeti oktatás és a klinika további iratait találhatjuk.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 97.]

A hús- és tejhigiénia a 19. század végén került az állatorvosképzés tárgyai közé. Az előbbit Hutӱra Ferenc (1860–1934), Breuer Albert (1870–1930) és Semsey Géza (1894–1947), az utóbbit pedig Fettick Ottó (1875–1954) oktatta, akinek a munkáját 1905-től tejhigiéniai laboratórium segítette.
Már a 19. és 20. század fordulóján jogszabályok írták elő, hogy a hús és a tej forgalmazását állatorvosoknak kell ellenőrizniük. Ennek megfelelően a tanári kar szeretett volna külön szervezeti egységet létesíteni az élelmiszerhigiéniának. 1934-ben azonban főiskolánk a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem része lett, ahol nem volt lehetőség a terv megvalósítására, sőt a tejhigiéniai laboratórium is megszűnt. Így a tanszék csak jóval később, 1949-ben alakulhatott meg.
Mivel az utolsó iratok 1972-ben keletkeztek, a későbbi időszak iránt érdeklődő kutatóknak az 1 – 6. fondokat ajánljuk.
A fond 1920 után keletkezett részére jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 287–293.]

A 19. század első felében sok veszett kutya kóborolt Pest-Buda utcáin. A városvezetés ezért úgy intézkedett 1842-ben, hogy a gyanús állatokat az állatgyógyintézetbe kell szállítani s megfigyelni, vajon jelentkeznek-e rajtuk a végzetes betegség tünetei. A vesztegzárban tartott jószágok száma évről évre nőtt a Stáció (ma Baross) utcában működő intézményben. A növekedés még nagyobb lendületet vett 1852-től, amikor Galambos Márton (1820–1872) klinikai előadásokat kezdett tartani a kisállatok kórházában. 1865-ben a tanártestület javaslatot terjesztett fel a Helytartótanácshoz, melyben azt kérte, hogy legyenek kötelezőek ezek a gyakorlati órák. Egyetemünk ekkortól számítja az ambulatórium és poliklinika működését.
Az állatorvosi rendelés 1896-ban kezdődött intézményünkben. Eleinte a hallgatók a belgyógyászati osztály segédtanárának vezetésével mentek házhoz kezelni a gyengélkedő állatokat. Rendelőnk 1899 óta látja el a campusra szállított betegeket.
Az 1960 előtti és 1974 utáni korszakok iránt érdeklődő kutatóknak az 1–8. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 394–395.]

Az állathigiénia célja az állattartás megfelelő körülményeinek kialakítása a megbetegedések elkerülése érdekében. Tudományos igényű művelése a 19. század második felében kezdődött: Zlamál Vilmos (1803–1886) a legelő, a takarmány és az ivóvíz helyes felhasználását tanította. Wellmann Oszkár (1876–1943) a szervezetnek és környezetének kölcsönhatását tanulmányozta. Csukás Zoltán (1900–1957) a hasznosítható jószágok kiválasztását, a takarmányozást és a tartást együttesen kezelte.
1948 után a kommunista vezetés a parasztgazdaságok felszámolásával párhuzamosan kikényszerítette az állattartás nagyüzemi átszervezését. Mócsy János (1895–1976) felismerte: immáron az állathigiéniának minden korábbinál fontosabb szerepet kell vállalnia, hogy ne következzenek be tömeges elhullások. Javaslatára a stúdium önálló, de még nem kötelező tárgyként került az órarendbe 1953-ban. Oktatója Szép Iván (1920–1994) vezető főállatorvos lett. Mócsy és Szép adta ki 1959-ben az Állathigiéne című tankönyvet.
1961-ben főiskolánk állathigiéniai csoportot szervezett, vezetésével pedig Kovács Ferencet (1921–2015) bízta meg. 1962-ben a Földművelésügyi Minisztérium ugyancsak Kovács Ferencet kérte fel az immáron önálló Állathigiéniai Tanszék irányítására. A szervezeti egység kínálata, alkalmazkodva a változó követelményekhez, állományegészségtannal és alkalmazott etológiával bővült az 1990-es években.
Az 1980 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 230–233.]

A Biológiai Intézet az Ökológiai és a Növénytani Tanszéket foglalja magába.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

Egyetemünk 1994-ben hozta létre a Zoológiai Központot Éliás Béla (1936–2005) vezetésével, elindítva ezzel a zoológusok képzését. Az oktatás személyre szabott, önálló kutatómunkára ösztönzött, mivel az évfolyamok létszáma ehhez elég alacsony volt (10–20 fő). Az érdeklődés azonban annyira megnőtt, hogy 1997-ben a központ intézetté alakult, majd létrejött belőle az Ökológiai Tanszék Hornung Erzsébet irányításával. Azóta a Növénytani Tanszékkel együttműködve már nem zoológusok, hanem biológusok képzésével, illetve az állatorvostanhallgatók biológiai ismereteinek gyarapításával foglalkozik.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[Állatorvosképzés Magyarországon. Alapítva 1787-ben. Szerk. Perényi János. Bp. 2016. 228.]