Az állagot a korszaknak azokból az irataiból állítottuk össze, amelyeket nem sorolhattunk az előző kettőbe.

Az iratanyag nem károsodott jelentősen, az irattári segédletek pedig hiánytalanul maradtak fenn, így az 1951-ig sorszámosan iktatott iratokat könnyedén kutathatjuk. A hivatal 1952-ben tért át az akkor már országszerte kötelező csoportszámos módszerre. Az iratokat a csoportszámok és az alszámok növekvő sorrendjében raktuk dobozba. Mellettük hagytuk az iktatólapokat kutatási segédletként.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 48–50.]

1949 után a Dékáni Hivatal egybekötötte a tanulmányi eredményeket tartalmazó anyakönyvi lapokat az évfolyamok, azokon belül pedig a hallgatók nevének betűrendi sorrendje szerint csoportosítva. Utoljára az 1951/1952. tanévben kezdőknél alkalmazta ezt a módszert, az ő adataikat az 1955/1956. tanévig rögzítik az iratok.
Az anyag könnyedén kutatható a hallgatók nevének és beiratkozásuk időpontjának ismeretében.
Az állagra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 71.]

Az 1950-es években készült jegyzőkönyvekben a hallgatókra vonatkozó mellékleteket és a vizsgák részletes értékelését is megtalálhatjuk. A névmutatók a régebbi kötetek elején megkönnyítik a kutatást. Egyes kötetek az előző évben megkezdett államvizsgák dokumentumait is tartalmazzák.
Az állagra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.