Showing 4103 results

Kassai Tibor (1930-) parazitológus, helmintológus, immunológus, egyetemünk professor emeritusa, a Parazitológiai Tanszék vezetője 1981-től 1994-ig.

Fodor Jenő (1921 – 1972) állatorvos életének javát Szolnok megyében töltötte. 1945-től 1967-ig a kunhegyesi járás jószágait gyógyította, 1967-től haláláig pedig Szolnokon, a Megyei Állategészségügyi Állomáson dolgozott. Az Állatorvotudományi Főiskola, majd Egyetem többször is felkérte, hogy vegyen részt az államvizsgabizottságok munkájában.

Gálfi Péter Budapesten született 1953-ban. Állatorvosi diplomáját 1977-ben kapta meg egyetemünkön. Pályáját a Magyar Tudományos Akadémia Állatorvostudományi Kutatóintézetében kezdte, majd a pilishegyi Állami Gazdaság vezető állatorvosaként dolgozott 1983-tól 1984-ig. 1984-től 2006-ig egyetemünk Élettani és Biokémiai Tanszékén tevékenykedett. 2006-ban a Gyógyszertani és Méregtani Tanszék egyetemi tanára, 2007-ben pedig tanszékvezető egyetemi tanára lett. 2019-ben vonult nyugdíjba.
Oktatói és tudományos munkássága mellett az egyetemi élet alakításában is fontos szerepet vállalt. Évtizedeken át végzett különböző bizottsági munkái után 2008-tól 2016-ig a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kara tanácsának, 2016-tól pedig az Állatorvostudományi Egyetem szenátusának tagja volt. Ennek mintájára 2013-tól 2016-ig az egyetemi kar, 2016-tól 2019-ig pedig az önállósult univerzitás tudományos rektorhelyettesi címét töltötte be.

Az Igazgatói, illetve Rektori Hivatal bizonyos iratokat nem sorolt be az iktatottak közé. Ezek értékes forrásai az egyetem történetének, így indokoltnak tartottuk, hogy külön állagot képezzünk belőlük. Az alábbiakban közöljük a dobozokban elhelyezett dokumentumok témáit és időhatárait. Az anyag egyenkénti átnézéssel kutatható.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 62–63.]

A sebészet az állatorvosképzés kezdetétől alapvető tantárgy. Bár Varga Ferenc (1835 – 1898) 1870-ben tanszéket alapított szakterületének, az igazi fejlődés csak azután vette kezdetét, hogy az állatgyógyintézet 1881-ben mai helyére, a Rottenbiller utcai campusra (ma VII. kerület, István utca 2.) költözött. Itt ugyanis volt elég hely és megfelelő felszerelés a sebészeti klinika kialakítására, ahol a hallgatók elsajátíthatták a szükséges gyakorlatot. A klinikai munkával az addig inkább kézműves mesterségnek tekintett sebgyógyászat az állatorvoslásban is modern tudományággá fejlődhetett.
Sem a tanszék, sem a klinika eredeti iratanyaga nem maradt fenn. A fond első két állaga a páciens állatok adatait rögzítő naplókat tartalmazza, valamint azoknak a kórlapoknak a darabjait, melyeket a hallgatók készítettek. Az 1–6. fondban a sebészeti oktatás és a klinika további iratait találhatjuk.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 97.]

A hús- és tejhigiénia a 19. század végén került az állatorvosképzés tárgyai közé. Az előbbit Hutӱra Ferenc (1860–1934), Breuer Albert (1870–1930) és Semsey Géza (1894–1947), az utóbbit pedig Fettick Ottó (1875–1954) oktatta, akinek a munkáját 1905-től tejhigiéniai laboratórium segítette.
Már a 19. és 20. század fordulóján jogszabályok írták elő, hogy a hús és a tej forgalmazását állatorvosoknak kell ellenőrizniük. Ennek megfelelően a tanári kar szeretett volna külön szervezeti egységet létesíteni az élelmiszerhigiéniának. 1934-ben azonban főiskolánk a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem része lett, ahol nem volt lehetőség a terv megvalósítására, sőt a tejhigiéniai laboratórium is megszűnt. Így a tanszék csak jóval később, 1949-ben alakulhatott meg.
Mivel az utolsó iratok 1972-ben keletkeztek, a későbbi időszak iránt érdeklődő kutatóknak az 1 – 6. fondokat ajánljuk.
A fond 1920 után keletkezett részére jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 287–293.]

A 19. század első felében sok veszett kutya kóborolt Pest-Buda utcáin. A városvezetés ezért úgy intézkedett 1842-ben, hogy a gyanús állatokat az állatgyógyintézetbe kell szállítani s megfigyelni, vajon jelentkeznek-e rajtuk a végzetes betegség tünetei. A vesztegzárban tartott jószágok száma évről évre nőtt a Stáció (ma Baross) utcában működő intézményben. A növekedés még nagyobb lendületet vett 1852-től, amikor Galambos Márton (1820–1872) klinikai előadásokat kezdett tartani a kisállatok kórházában. 1865-ben a tanártestület javaslatot terjesztett fel a Helytartótanácshoz, melyben azt kérte, hogy legyenek kötelezőek ezek a gyakorlati órák. Egyetemünk ekkortól számítja az ambulatórium és poliklinika működését.
Az állatorvosi rendelés 1896-ban kezdődött intézményünkben. Eleinte a hallgatók a belgyógyászati osztály segédtanárának vezetésével mentek házhoz kezelni a gyengélkedő állatokat. Rendelőnk 1899 óta látja el a campusra szállított betegeket.
Az 1960 előtti és 1974 utáni korszakok iránt érdeklődő kutatóknak az 1–8. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 394–395.]

Az állathigiénia célja az állattartás megfelelő körülményeinek kialakítása a megbetegedések elkerülése érdekében. Tudományos igényű művelése a 19. század második felében kezdődött: Zlamál Vilmos (1803–1886) a legelő, a takarmány és az ivóvíz helyes felhasználását tanította. Wellmann Oszkár (1876–1943) a szervezetnek és környezetének kölcsönhatását tanulmányozta. Csukás Zoltán (1900–1957) a hasznosítható jószágok kiválasztását, a takarmányozást és a tartást együttesen kezelte.
1948 után a kommunista vezetés a parasztgazdaságok felszámolásával párhuzamosan kikényszerítette az állattartás nagyüzemi átszervezését. Mócsy János (1895–1976) felismerte: immáron az állathigiéniának minden korábbinál fontosabb szerepet kell vállalnia, hogy ne következzenek be tömeges elhullások. Javaslatára a stúdium önálló, de még nem kötelező tárgyként került az órarendbe 1953-ban. Oktatója Szép Iván (1920–1994) vezető főállatorvos lett. Mócsy és Szép adta ki 1959-ben az Állathigiéne című tankönyvet.
1961-ben főiskolánk állathigiéniai csoportot szervezett, vezetésével pedig Kovács Ferencet (1921–2015) bízta meg. 1962-ben a Földművelésügyi Minisztérium ugyancsak Kovács Ferencet kérte fel az immáron önálló Állathigiéniai Tanszék irányítására. A szervezeti egység kínálata, alkalmazkodva a változó követelményekhez, állományegészségtannal és alkalmazott etológiával bővült az 1990-es években.
Az 1980 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 230–233.]