Az Állatorvostudományi Egyetem Baráti Körét 1989-ben alapította néhány lelkes nyugdíjas állatorvos. A kör célja – más egyetemek civil szervezeteihez hasonlóan – a kapcsolattartás az alma materrel, illetve annak megsegítése.

A bíróságok gyakran fordultak egyetemünkhöz olyan ügyekben, melyek megoldásához állategészségügyi szakvéleményre volt szükségük. A szenátus eleinte a tanácsüléseken bízott meg egy-egy professzort a keresetek feldolgozásával. Idővel azonban az ügyek száma annyira megnőtt, hogy kezelésükre új bizottságra volt szükség. Ez lett a Felülvéleményező Tanács. Az állag ennek a fórumnak az iratait tartalmazza, hiányos időrendi sorozatban. Kutatásuk egyenkénti átnézéssel lehetséges.

Az állatgyógyintézetben 1851-től sorszámosan iktatták az iratokat, a számozást minden naptári évben elölről kezdték. 1860 őszéig az iratok többsége német nyelvű, ám ezután – az Októberi Diploma kiadásával bekövetkező politikai változások miatt – ismét a magyar lett a hivatalos nyelv. Az iratsorozat az 1870-es évek végéig csaknem ép, ám az 1880-as évek második felének iratanyagát komoly károk érték, így ebből az időből csak töredékek maradtak ránk.
Az alábbiakban közöljük az egyes raktári egységek iratsorozatának első és utolsó iktatószámát. Sajnos a korabeli iktatókönyvek és indexek nem maradtak fenn, így a darabszintű átnézést ajánlhatjuk a kutatóknak.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 36–38.]

A korszak iratanyaga igen hézagos, leginkább az 1920 és 1933 közötti. Ekkoriban az iratokat már előnyomott kísérőlapokon fogalmazták, s az ügyiratokat is abban tartották. Az iktatás a korszerű, alapszámos rendszerű volt, mégsem állíthattuk helyre az eredeti irattári rendet az anyag csekély mennyisége és az iktatókönyvek hiánya miatt, vagyis kénytelenek voltunk egyszerű számsorrendet kialakítani. A kevés nem iktatott vagy szám nélküli dokumentumot külön helyeztük el az egyes naptári évek végén. A kutatás csak szálankénti átnézéssel lehetséges. A korszakból jelentős mennyiségű miniszteriális anyagot őriz a Magyar Országos Levéltár, így azzal együtt kellő pontossággal tárhatjuk fel az intézet korabeli történetét.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 40–42.]

Az állag levéltárunk egyik legterjedelmesebb egysége. Az Igazgatói Hivatal 1952 és 1959 között csoportszámosan iktatott. A személyzeti vonatkozású iratokat 1957 és 1961 között külön kezelték, bár még használták a csoportszámoknál használatos iktatólapokat. 1957 és 1962 között jelentős károsodás érhette az irattárat, mivel ezenek az éveknek az anyaga összekeveredve és hiányosan került elő. 1956-ból mindössze egy-két töredéket ismerünk. A főiskola központi hivatala 1960-ban tért vissza a soros iktatásra, ám 1963-ig az iktatószámok mellé zárójelben egyjegyű arab számokat jegyzett, melyek bizonyos tárgyi csoportszámokra utalnak. A hiányok miatt nem vettük figyelembe ezt a rendszert, helyette az eredeti sorrendet állítottuk helyre. A nem iktatott iratokat a naptári évek utolsó raktári egységében helyeztük el. Az 1957 és 1961 közötti időből sok olyan nem iktatott dokumentum került elő, amelyek a hallgatók szociális helyzetéről vagy a doktori cím megújításáról tartalmaznak fontos adatokat, ezért nem selejteztük őket. Ezeket a tematikájukban hozzájuk tartozó csoportszámokhoz osztottuk, természetesen külön rendezve. Megmaradt az összes irattári segédlet, sőt az 1953 és 1960 közötti évek néhány mutatókönyve is, jóllehet ezek készítése csoportszámos iktatás esetén nem volt kötelező. Az állagot az iktatólapok és a segédkönyvek segítségével könnyen kutathatjuk.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 55–61.]

Az Állatorvosi Főiskola 1906-tól adományozhatott doktori címet. A jegyzőkönyvek a doktoranduszok adatait, értekezésük címét, valamint a fő- és melléktárgyak vizsgáinak eredményét tartalmazzák. A könyveket 1907-től 1944-ig folyamatosan sorszámozták, aztán 1945-ben elölről kezdték a számozást. 1950 és 1958 között szünetelt a doktorrá avatás. Az 1945 utáni évtizedekből számos irat található a levéltár más állagaiban a doktori cím elnyerésével és újra adományozásával kapcsolatban.
Az állag 1920 után keletkezett részére jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 77.]

Bár a doktori disszertációkat ugyanúgy iktatta, mint a korszak többi iratát, a hozzájuk kapcsolt kéziratokat és bírálatokat a Dékáni Hivatal külön kezelte. A dokumentumok a doktoranduszok és doktorrá avatásuk információit is tartalmazzák. 1951-ben szűnt meg a doktori cím használata, így az avatások és a vizsgáztatások is befejeződtek. Az iratokat a doktorálás naptári éve szerint helyeztük el a dobozokban. Az anyagot egyenkénti átnézéssel kutathatjuk.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 50–51.]

Egyetemünk 1994-ben indította el zoológus képzését, s azt a vele egyidőben alapított Zoológiai Központra bízta. 1997-ben az újonnan alakult Ökológiai és a korábbi Növénytani Tanszék összevonásával létrehozta a Zoológiai Intézetet.
Miközben az állatorvosok oktatását érintetlenül hagyta, a zoológusokét átalakította a bolognai folyamat. Biológusok képzésévé szélesítette, s kétszintűvé tette: alapfokú képesítés 2006, mesterfokú pedig 2009 óta szerezhető egyetemünkön.
Mivel a biológiát tanulók létszáma kisebb, mint az állatorvostanhallgatóké, nyilvántartásaik terjedelme is gyérebb. Ezért nem választottuk őket külön, hanem egy közös állagot alakítottunk ki belőlük.
Az állagra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[Állatorvosképzés Magyarországon. Alapítva 1787-ben. Szerk. Perényi János. Bp. 2016. 228.]

A sorozat nem teljes. A jegyzőkönyvek nagy részét más levéltárak őrzik.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 48.]

A mindössze egy kötetet tartalmazó állag a levéltár egyik legértékesebb, jellegzetes darabja. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Levéltára adta át nekünk, hiszen eredete, keletkezése szerint ide tartozik. Az anyag az egyetemi tanszéki irattárak egyik korai példája. Tolnay Sándor (1747–1818), a tanszék első professzora fontosnak tartotta, hogy birtokában legyen a rájuk vonatkozó rendeletek, leiratok, egyetemi jegyzőkönyvek és szerződések egy-egy példánya. Az így összegyűjtött iratsorozat jelentős emléke intézményünk kezdeti történetének. Az iratok néhány darabját más állagokban vagy éppen a Magyar Országos Levéltárban is megtalálhatjuk. Nem mindegyik számít tehát egyedi forrásnak, mégis a kötet egésze értékes történeti darabja a magyar állatorvosképzésnek. Kisrészt német, nagyrészt latin nyelvű.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 34.]