Múzeumunk jelenlegi állandó kiállítása 2018. március 7-én nyitott meg. Egyetemünk történetét mutatja be a 1787. évi alapítástól 2016. július 1-ig, amikor az intézmény ismét önállóvá vált, kiválva a Szent István Egyetemből. A korábbi tárlat 1984-ben alakult meg.

A könyvtár iratait eleinte az Igazgatói, később Dékáni Hivatal iktatta, ezeket az 1–5. fondban találhatjuk meg. Bár a könyvtárnak 1951 óta van saját iktatása, a korábbi évekből is maradtak ránk fontos iratok – igaz, töredékesen. Ilyenek például az 1922 és 1935 közötti évek összefoglaló statisztikai jelentései, valamint a könyvtári anyag gyarapításaival és a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó anyagok. Az állag az 1936 és 1946 közötti időből csak néhány egyedi iratot tartalmaz, ám az 1950-es évektől már hiánytalan a sorozat. A dokumentumok 1952 és 1956 között csoportszámos, majd sorszámos iktatásúak.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 82–83.]

Az állagot olyan iratokból állítottuk össze, amelyeket nem helyezhettünk el az iktatottak között. Mivel csak gyér anyag maradt ránk a II. világháború előtti évekből, megőriztünk néhány ekkoriban keletkezett számlát és egyéb nem történeti értékű iratot, melyek jól mutatják a könyvtár már akkoriban is széleskörű hazai és nemzetközi kapcsolatait. Ezenkívül néhány egyéb, könyvtártörténeti jelentőségű nyilvántartást soroltunk még az állag anyagába. Az iratokat egyenkénti átnézéssel kutathatjuk.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 83–84.]

Tolnay Sándor (1747–1818) intézményünk 1787. évi alapításától kezdve sokat fáradozott egy szakkönyvtár felhalmozásáért. A 18. század végén és a 19. század első felében még nem volt szokás az egyetem tanszékein könyvgyűjteményeket létrehozni, ezért figyelemreméltó, hogy az Egyetemi Könyvtár két tanszéki gyűjteményét a csillagvizsgáló intézetben és az Institutum Veterinariumban, az állatgyógyászati tanszéken létesítette. Már e korai évekből is maradtak ránk könyvtári jegyzékek.
Bővülése ellenére a gyűjtemény a 19. század közepén még mindig nem volt elegendő az oktatás korszerűsítéséhez. Jelentős mértékű gyarapodás csak a kiegyezés után kezdődött. 1874-től már külön szakember kezelte a könyvanyagot. Bár a szakirodalom szerint hivatalosan ekkor alakult meg a könyvtár, a kinevezés inkább egy fontos állomás volt annak történetében. A következő évtizedek egyenletes fejlődéssel teltek. A második világháború szerencsére csak átmenetileg vetette vissza a folyamatot.
A könyvtár irányítása alá tartozik az Állatorvostudományi Egyetem levéltára és az Állatorvostörténeti Gyűjteménynek nevezett múzeum is. Mai formájában mindkét gyűjtemény az 1980-as évek közepén alakult meg. Igazgatásuk, működtetésük iratanyagát külön állagokba rendeztük a fondon belül.
A könyvtár jelenleg Hutӱra Ferenc (1860–1934) egykori rektor nevét viseli.
A fond anyagának 1920 után keletkezett részére jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 81.]

2000. január 1-én jött létre a Szent István Egyetem a korábbi gödöllői Agrártudományi Egyetem átalakításával, valamint az Állatorvostudományi Egyetem, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, a Jászberényi Tanítóképző Főiskola és az Ybl Miklós Műszaki Főiskola összevonásával. Az univerzitás tehát jellegükben és céljaikban különböző intézményeket fogott össze. Szervezete többször is változott, egyes karok kiváltak, majd helyükre mások léptek.
      Mivel csatlakozásával az Állatorvostudományi Egyetem elveszítette önállóságát, s egyetemi karrá vált, vezetőségünk ebben az időszakban dékánokból és dékánhelyettesekből állt, a szenátus gyűlései pedig kari tanácsülésekké alakultak. Legfontosabb döntéseinkhez a gödöllői székhelyen összeülő rektori tanács jóváhagyására volt szükségünk, ügyeink intézéséhez pedig az ugyanott működő Rektori Hivatallal kellett egyeztetnünk.
      Önállóságunkat 2016. július 1-én kaptuk vissza.
      A teljesség kedvéért a korszak leendő kutatóinak a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem levéltárának iratait is érdemes lesz áttekinteniük.
      A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

Intézményünk sokat változott az 1950-es években. 1951-ben tíz félévre bővítette a képzés idejét. 1957-től újra avathatott doktorokat, vezetője pedig már nem dékán, hanem igazgató volt, mellette három helyettessel. A központi ügyvitelért a nagy létszámmal dolgozó Igazgatói Hivatal felelt.
1962-ben, fennállásának 175. esztendejében a főiskola egyetemi rangra emelkedett. A rektorrá előlépő vezető munkáját a Rektori Hivatal segítette. Ismét egy évtizedeken át tartó, viszonylag zavartalan korszak vette kezdetét. Új épületek, intézmények és tanszékek létesültek, valamint korszerűsödött a képzés és a kutatómunka. Nemcsak a tudományterület fejlődésével kellett lépést tartani, hanem a nagyüzemi mezőgazdaság igényeit is ki kellett szolgálni.
A rendszerváltás után visszaszorult a nagyüzemi állattartás, ezért az ezredforduló idején a kisállatgyógyászat biztosítása vált a hazai állatorvoslás egyik fő feladatává.
Az 1970-es évektől növekedett a külföldi hallgatók száma, s ezzel az oktatás intézményünk falai között megszűnt kizárólag hazánk belügyének lenni. 1989-ben a német, majd 1992-ben az angol nyelvű program megkezdésével tettük szervezetté és céltudatossá idegennyelvű képzésünket.
A fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

Az állagot a korszaknak azokból az irataiból állítottuk össze, amelyeket nem sorolhattunk az előző kettőbe.

Intézményünk 1890-ben akadémiai, 1899-ben pedig főiskolai rangra emelkedett. Az ezután következő, az 1934. évi újabb átalakításig tartó időszakot tartjuk a magyar állatorvostörténet aranykorának a lendületes fejlődés miatt, melyet az I. világháború és az azt követő bizonytalanságok sem törtek meg. A főiskola oktatói, kutatói számos találmányt szabadalmaztattak, számos felfedezést és tudományos művet tettek közzé, így az alma maternek külföldön is híre ment. Ezek az évtizedek összefonódtak a tudósként és szervezőként is kiváló Hutӱra Ferenc 1899-től 1931-ig tartó rektorságával. A Marek Józseffel közösen jegyzett és több idegen nyelvre lefordított Állatorvosi belgyógyászata a 20. század első felében tananyaggá vált a világ valamennyi állatorvosokat képző intézetében.
A fond 1920 után keletkezett anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak részben kutatható.

Gróf Leo von Thun-Hohenstein vallás- és oktatásügyi miniszter megreformálta a Habsburg-monarchia tartományainak oktatási rendszereit az 1850-es években. Ebből a magyar felsőoktatás, így az állatorvosképzés sem maradt ki. A korábbi tanszékből 1851. augusztus 10-én alakult meg az önálló állatorvosképző tanintézet. A képzés színvonala lecsökkent, hiszen a Pesti Állatgyógyintézet elveszítette korábbi egyetemi jellegét, a kormányzattól pedig nem kapott annyi támogatást, hogy utolérhesse a mintának tekintett bécsi állatorvosi iskola nívóját. Az oktatás hivatalos nyelve ugyan a német lett, de a magyart teljesen nem lehetett száműzni, hiszen a hallgatóság egy része csak ezt a nyelvet értette meg.
1875-ben, immáron a kiegyezés utáni kedvezőbb politikai körülmények között ismét átszervezték az intézményt, és 1890-ig Állatorvosi Tanintézetnek nevezték. Időközben a követelmények egyre magasabbak lettek, vagyis az intézet egyre értékesebb képesítést nyújtott.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 35.]

Ebbe az állagba az 1851 és 1890 közötti korszak egyéb iratait soroltuk.