Az állagba a tanárképző működéséhez kapcsolódó könyvtári leltárak (1906-1943), felszerelés-leltárak (1928-1944) és pénzügyi feljegyzések kerültek (1870-1899). Itt helyeztük el az 1927-ben létesített ösztöndíj törzskönyvét (1927-1932) és egy bizonytalan funkciójú betűrendes névmutatót is. A dobozban hallgatói névsorok, leckekönyvek találhatók.

Az állagban az elnöki és kézikönyvtár állományáról, különféle felszerelési tárgyakról vezetett leltárkönyvek és a pénzügyi nyilvántartások kaptak helyet.

1870 és 1877 között fennmaradtak a törzskönyvek, 1877 és 1925 között nem maradt fenn semmi, 1925-től 1949-ig viszont hiánytalanul megvannak a törzskönyvek, névmutató is készült hozzájuk.

A Gazdasági Bizottság 1929-ben alakult, üléseinek ránk ma­radt utolsó jegyzőkönyve 1948. szeptember 28-án készült. A Gazdasági Bizottság havonkénti ülésein a Vallás- és Közoktatásügyi Mi­nisztérium, a Gazdasági Igazgatóság, a karok képviselői és az ülés tárgyától függően egyes meghívottak vettek részt. Felada­tai közé a költségvetés, a zárszámadás és az anyagi források karok közötti szétosztása tartozott. Az első húsz ülés jegyző­könyve hiányzik, az 1944 októbere utáni ülések jegyzőkönyvei esetlegesen maradtak fenn. Az anyag egyenkénti átnézéssel ku­tatható.

Az Orvosi Kar keretein belül 1887-től működött a Klinikai Bizottság, amely a klinikák anyagi szükségleteivel foglalkozott. Ebben az állagban az 1931 és 1944 között kissé hiányosan, 1946 és 1949 között pedig töredékesen fennmaradt ülésjegyzőkönyve­k találhatók. További iratai a központi szervek iratanyagá­ban, illetőleg a SOTE levéltárában találhatók. Az anyag egyen­kénti átnézéssel kutatható.

A doktori szigorlati rendszer 1875. évi reformja nyomán változásokat hajtottak végre a jog- és államtudományi karok vizsgarendjében. A jogtudományi és államtudományi címek kettéválasztásával megszaporodtak a szigorlati tárgyak is. Ezzel összefüggésben csökkentették az államvizsgálati stúdiumok számát. Bevezették viszont – mint az államvizsgákat pótlandó, az alapvizsgálati rendszert. Az új megoldás lényege volt, hogy az alaptárgyakból összevont, komplex számonkérést írtak elő a tanulmányok körében. Kezdetben két alapvizsgálatot tartottak, az elsőt két, a másodikat négy lezárt szemeszter után. 1911-től még egy, a 6. lezárt félév utáni alapvizsgát tettek kötelezővé.
Az alapvizsgákról jegyzőkönyvek készültek, melyeket évről-évre egybekötöttek, így alakult ki a jelenlegi sorozat. Ezek a könyvek dokumentálták a hallgatók alapvizsga-eredményeit, melyek sikeres letétele előfeltétele volt az államvizsgákra jelentkezésnek. A jegyzőkönyvek majdnem teljes sorozata a kutatók rendelkezésére áll. Az 1944-ig terjedő részből csak néhány kötet hiányzik, az 1944 és 1949 közötti időszak anyaga ötvenszázalékos.
Az 1919 és 1934 közötti periódus a mutatók segítségével jól kutatható, az azt megelőző és követő időszak csupán a kötetek egyenkénti átnézésével. Az ismételt vizsgák eredményességéről tanúskodó határozatok is az első vizsga jegyzőkönyvi bejegyzései alatt lelhetők föl.

Azon hallgatók nevét, akik rendszeres segélyben részesültek, külön kartonokra vezették. Ezeken csak a kiutalt összeg és a kiutalás időpontja szerepelt. A kartonokat addig használták, ameddig a hallgató tanulmányi ideje tartott. A Diákjóléti Hi­vatal feladatai közé tartozott a tanulmányi ösztöndíjak nyil­vántartása is. A hallgatóknak ún. törzslapot kellett kitölte­niük, ami a személyi adatokon, a tanulmányi előmenetelen és a szociális helyzeten kívül a kérelem indoklását tartalmazta. Az anyag betűrendezett, egyenkénti átnézéssel kutatható.

Az iratanyag erősen hiányos, de az iktatókönyvekből részben rekonstruálható. A fennmaradt iratok esetében: 1930-31., 1932-33., 1938-39 - 1939-40. között tanévenként. 1941 és 1948 között naptári évenként sorszámosan iktattak. Valószínű, hogy az 1899-es, új szabályzat életbeléptetésétől két példányban iktattak, így átfedés van az 1873-1921 és 1899-1920. évi iktatókönyvek között. Az átfedett korszakok: 1875-1921, 1922-1927, 1934-1949. Az 1943-1948 közötti iktatókönyvekhez név-, tárgy-, ügyszám jelölésű mutatók is készültek.

1925-től Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a tanárhiány enyhítésére a július-augusztus hónapokban továbbképző tanfolyamokat szervezett. Erre ösztöndíjat létesítettek és pályázati hirdetményt adtak ki. A tanárképző igazgatóját kérték fel az adminisztráció végzésére. Tíz törzskönyv maradt fenn a tanfolyamon résztvevő hallgatók adataival (1945-1948). Az iratok jórészt pályázatok, segédlet nélkül. Általában az egyes tanfolyamok anyaga egy csomóban van. 1945 után vizsgajegyzőkönyvek is maradtak.