A legkorábbi évekből csupán néhány kézzel írt hallgatói jegyzék maradt fenn. A Semmelweis Egyetem levéltárában azonban hiánytalan sorozatot találhatunk az 1842 előtti névsorokból, így ennek a korszaknak az állatorvosi hallgatóit ott érdemes keresni. Az 1842 utáni latin, később magyar nyelvű előnyomott táblázatokat a felvételi és beiratkozási adatokról már mi őrizzük. Ezekből megtudhatjuk a hallgatók nevét, korát, vallását, születési helyét, anyja nevét, előző tanulmányainak helyét, sőt még szálláshelyüket is. Az 1851 előtti években a felvételi nyilvántartások egyben osztályozási könyvek is voltak, így belőlük tájékozódhatunk a hallgatók tanulmányi eredményeiről. Az intézmény még az abszolutizmus korában is magyarul vezette az iratokat. Ennek az állagnak és a következőnek az 1874 és 1890 közötti dokumentumai némileg átfedik egymást, ugyanakkor a névsorok csupán a felvételről és a beiratkozásról tájékoztatnak, míg a főiskolai anyakönyvek részletesebbek.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 65–66.]

A Botanikus Kert iratai 1805-től 1970-ig - az 1850-es évekig igen hiányosan - állnak rendelkezésünkre, jórészt átnézéssel kutathatóak.
Az első állag az egész kert történetére vonatkozó - a 19. század első felében többségben német és latin nyelvű - iktatatlan, egyenkénti átnézéssel kutatható iratokat, valamint - 1898-tól kezdődően - iktatott iratokat tartalmaz, melyek kutatását iktatókönyvek segítik.

Az állag jórészt a kerthez érkezett kérelmekből (szaktanács kérés, növények felajánlása megvételre stb.) áll. A külföldi levelezés a kert külkapcsolataihoz szolgálhat adalékul. A vegyes iratok a legkülönbözőbb jellegű iratok, prospektusok, újságkivágások gyűjteménye.

Az állagot eredeti, pergamenből vagy papírból készült, jórészt függőpecsétes, régi típusú oklevelekből állítottuk össze. Többségüket természetesen állatorvosok kapták, de akad néhány kivétel.

Az Állam- és Jogtudományi tudorság megszerzését kezdettől fogva feltételhez kötötték. Ennek egyik eleme a doktori szigorlat letétele volt, amelyet Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1883. évi rendeletéig egységesen kellett letenni. 1883-as rendelettel ketté választották a jogtudori és az államtudományi doktori képesítést. A szigorlati rendszerben 1946-ban következett be változás, amikor ismét bevezették az egységes szigorlatokat. Ez már a maihoz hasonló rendszerű volt, a hallgatók a szigorlatokat tanulmányaik során tették le, s az eredeti szigorlat helyét lassan átvette az egyre szigorodó államvizsga.
Tekintve, hogy a beiratkozási anyakönyvek az 1919-es esztendőig elpusztultak, ez a sorozat részben pótolhatja a hiányt. Amennyiben a hallgató csak egy szigorlatig is eljutott, valamennyi személyi adatát belejegyezték a jegyzőkönyvekbe. Nyelvük 1875-ig latin, azután magyar. A kötetek nagy része rendelkezik regiszteres névmutatóval.