1945 előtt intézményünk egyszerre mindössze 12 hallgatót tudott szerény felszereltségű internátusban elszállásolni. Ez akkoriban az évfolyamok alacsony létszáma miatt még nem okozott gondot. A második világháború után azonban alapvető változások történtek: újjá kellett építeni az ország gazdaságát, s a hatalmat 1948-ban magához ragadó kommunista kormányzat – szolgaian lemásolva a Szovjetunió példáját – igyekezett nagyüzemivé átszervezni a mezőgazdaságot, állami gazdaságok és termelőszövetkezetek kialakításával. Mindehhez egyre több szakemberre, nem utolsósorban állatorvosra volt szükség.
Növekedett a hallgatók száma, így mind égetőbb lett az elegendő szálláshely hiánya. Az alma mater eleinte két diákotthont tartott fenn: a VII. kerületi Garay utca 5. és a VIII. kerületi Mária utca 20. szám alatt. Ezekben az épületekben már 370 hallgató lelhetett átmeneti otthonára, bár lakhatásuk minőségén továbbra is volt mit javítani. Az egyetem 1971-ben kezdte meg egy négyemeletes ingatlan építését a XIV. kerületi Mogyoródi úton. Az alapozásban a növendékek is segítettek. Kovács Ferenc (1921–2015) rektor 1973 szeptemberében adhatta át a diákságnak a Marek Józsefről (1868–1952) elnevezett, fürdőszobás lakrészekre osztott kollégiumot.
Az 1972 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 106.; 110–111.]]
A 18. század végén és a 19. század első felében az akkoriban dívó természetfilozófiai nézeteken alapult a szervek kóros elváltozásainak oktatása. Zlamál Vilmos (1803–1886) és Galambos Márton (1820–1872) érdeme, hogy ezeket a nézeteket a természettudomány naprakész felfedezései váltották fel. A kórtan lassan eggyé vált a kórbonctannal. Diagnosztikai boncolást tanáraink és hallgatóink a kezdetektől végeztek. Az 1859/1860. tanévtől Galambos Márton felelt a képzésért. Az ő halálával rövid ideig Zlamál Vilmos és Szabó Alajos (1818–1904), majd 1874-től Czakó Kálmán (1843–1895) tanította a tárgyat. Czakó fontosnak tartotta a gyakorlatot, s a tananyag részévé tette a kórszövettant. Súlyos betegsége idővel megakadályozta a rendszeres munkában, így helyét 1887-ben Hutӱra Ferenc (1860–1934) vette át. Az ifjú segédtanár sokat tett azért, hogy az évtized végére létrejöjjön a szakterület önálló tanszéke. Ennek vezetését Rátz István (1860–1917) kapta meg 1890-ben.
Az 1980 előtti korszakok kutatóinak az 1–6. fondokat ajánljuk.
A fondra jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 355–358.]
Kommunista egyetemi csoport már az 1947/1948. tanévben kialakult öt hallgatóval és egy oktatóval. A következő években folyamatosan toborozta tagjait, 1953-tól az akkor létrejövő Marxizmus-Leninizmus Tanszék támogatásával. Az 1956-os forradalom napjaiban széthullott.
1957 őszétől a Magyar Szocialista Munkáspárt új politikai szervezetet kezdett kiépíteni egyetemünkön. Tagjai lehettek hallgatók, oktatók és dolgozók egyaránt. A szervezet a párt létszámának gyarapítására és az ideológiai-politikai nevelésre törekedett. Tevékenységéhez sok segítséget kapott az MSZMP Budapesti VII. kerületi Pártbizottságától. Szoros kapcsolatot épített ki a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek (KISZ) az Állatorvostudományi Egyetemen létrehozott egységével. 1981-ben rendszeresítette a hallgatókat felügyelő nevelőtanárok munkáját.
Felhívjuk kutatóink figyelmét, hogy a fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
A könyvtár iratait eleinte az Igazgatói, később Dékáni Hivatal iktatta, ezeket az 1–5. fondban találhatjuk meg. Bár a könyvtárnak 1951 óta van saját iktatása, a korábbi évekből is maradtak ránk fontos iratok – igaz, töredékesen. Ilyenek például az 1922 és 1935 közötti évek összefoglaló statisztikai jelentései, valamint a könyvtári anyag gyarapításaival és a nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó anyagok. Az állag az 1936 és 1946 közötti időből csak néhány egyedi iratot tartalmaz, ám az 1950-es évektől már hiánytalan a sorozat. A dokumentumok 1952 és 1956 között csoportszámos, majd sorszámos iktatásúak.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 82–83.]
Levéltárunk 1986 óta működik. Eleinte az 1984 és 2016 közötti egyetemtörténeti kiállítás helyiségében tároltuk az iratokat, a tárlók alatti szekrényekben. A korszerű követelményeknek inkább megfelelő raktárhelyiségbe 2010-ben költöztethettük a gyűjteményt.
A fond az egyetem oktatóinak és dolgozóinak 1989 előtti munkaügyi nyilvántartásait, iratait őrzi.
A fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
Az egyetem dolgozói a Mezőgazdasági és Erdészeti Dolgozók Szakszervezetének (MEDOSZ) tagjai voltak. A szocializmus korának sajátossága volt, hogy a szakszervezet nemcsak érdekvédelemmel, hanem politikai tevékenységgel is foglalkozott, sőt a tagok kulturális, akkoriban népművelődésnek nevezett időtöltését is szervezte.
A fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.
[200 éves a magyar állatorvosi felsőoktatás. 1787–1987. Szerk. Holló Ferenc. Bp. 1987. 127.]