Az állatgyógyintézetben 1851-től sorszámosan iktatták az iratokat, a számozást minden naptári évben elölről kezdték. 1860 őszéig az iratok többsége német nyelvű, ám ezután – az Októberi Diploma kiadásával bekövetkező politikai változások miatt – ismét a magyar lett a hivatalos nyelv. Az iratsorozat az 1870-es évek végéig csaknem ép, ám az 1880-as évek második felének iratanyagát komoly károk érték, így ebből az időből csak töredékek maradtak ránk. Az alábbiakban közöljük az egyes raktári egységek iratsorozatának első és utolsó iktatószámát. Sajnos a korabeli iktatókönyvek és indexek nem maradtak fenn, így a darabszintű átnézést ajánlhatjuk a kutatóknak. [Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 36–38.]
A korszak iratanyaga igen hézagos, leginkább az 1920 és 1933 közötti. Ekkoriban az iratokat már előnyomott kísérőlapokon fogalmazták, s az ügyiratokat is abban tartották. Az iktatás a korszerű, alapszámos rendszerű volt, mégsem állíthattuk helyre az eredeti irattári rendet az anyag csekély mennyisége és az iktatókönyvek hiánya miatt, vagyis kénytelenek voltunk egyszerű számsorrendet kialakítani. A kevés nem iktatott vagy szám nélküli dokumentumot külön helyeztük el az egyes naptári évek végén. A kutatás csak szálankénti átnézéssel lehetséges. A korszakból jelentős mennyiségű miniszteriális anyagot őriz a Magyar Országos Levéltár, így azzal együtt kellő pontossággal tárhatjuk fel az intézet korabeli történetét. [Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 40–42.]
Az állag levéltárunk egyik legterjedelmesebb egysége. Az Igazgatói Hivatal 1952 és 1959 között csoportszámosan iktatott. A személyzeti vonatkozású iratokat 1957 és 1961 között külön kezelték, bár még használták a csoportszámoknál használatos iktatólapokat. 1957 és 1962 között jelentős károsodás érhette az irattárat, mivel ezenek az éveknek az anyaga összekeveredve és hiányosan került elő. 1956-ból mindössze egy-két töredéket ismerünk. A főiskola központi hivatala 1960-ban tért vissza a soros iktatásra, ám 1963-ig az iktatószámok mellé zárójelben egyjegyű arab számokat jegyzett, melyek bizonyos tárgyi csoportszámokra utalnak. A hiányok miatt nem vettük figyelembe ezt a rendszert, helyette az eredeti sorrendet állítottuk helyre. A nem iktatott iratokat a naptári évek utolsó raktári egységében helyeztük el. Az 1957 és 1961 közötti időből sok olyan nem iktatott dokumentum került elő, amelyek a hallgatók szociális helyzetéről vagy a doktori cím megújításáról tartalmaznak fontos adatokat, ezért nem selejteztük őket. Ezeket a tematikájukban hozzájuk tartozó csoportszámokhoz osztottuk, természetesen külön rendezve. Megmaradt az összes irattári segédlet, sőt az 1953 és 1960 közötti évek néhány mutatókönyve is, jóllehet ezek készítése csoportszámos iktatás esetén nem volt kötelező. Az állagot az iktatólapok és a segédkönyvek segítségével könnyen kutathatjuk. [Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 55–61.]
A fond jórészt az egyik bölcsészkari alapszervezet anyagából áll. Bár az 1959 és 1962 közötti időszakról fennmaradt néhány egyetemi pártbizottsági határozat, az iratanyag a hetvenes évek közepétől tekinthető folyamatosnak. A dokumentumok között nem csak az MSZMP-re, hanem a KISZ működésére, és elszórtan a szakszervezetre vonatkozó iratok is találhatók. Külön állagban helyeztük el a pénzügyi nyilvántartásokat, melyek jórészt a tagdíjfizetésekből állnak. 1980-ban ugyan szabályozták a párt iratkezelését, ám ezt esetünkben nem tartották be, emiatt az iratokat évrendbe raktuk, kutatásuk egyenkénti átnézéssel lehetséges.
