Karasszon Dénes (1925–2014) állatorvost, neuropatológiai kutatásai mellett, már pályája elején érdekelte az állatorvostörténet. 1966-ban részt vett a Magyar Orvostörténelmi Társaság alapításában, majd annak főtitkári, alelnöki és elnöki tisztségét is betöltötte. Foglalkozott az állatorvosi felsőoktatás történetével, a magyar állatorvosok és immunológusok munkásságával, valamint az állatorvoslás kultúrtörténetével. Néhány írása külföldön is megjelent.
A fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

Miután 1944-ben megkapta oklevelét, Várnagy László (1920 – 1995) gyakorló állatorvosként kezdte pályáját. 1953-ban a Földművelésügyi Minisztérium állategészségügyi igazgatóságán folytatta, s ezzel el is dőlt, melyik szakterületet választja magának. 1963-ban tért vissza az Állatorvostudományi Egyetemre docensként, hogy vezesse az Állategészségügyi Igazgatási Tanszéket és az igazságügyi felülvéleményező bizottságot. 1966-ban kandidátusi fokozatot, majd egyetemi tanári címet szerzett. Ugyanebben az évben a szenátus rektorhelyettesnek választotta. Az egyetem rektorának tisztségét 1978 és 1981 között töltötte be. 1982-ben vonult nyugdíjba. Egyetemi tevékenysége mellett dolgozott az Országos Állategészségügyi Tanácsban, a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztályán, szerkesztette a Magyar Állatorvosok Lapját, s tag volt az Állatorvosok Világszövetségének állandó bizottságában. Választékos francia és német nyelvismerete alkalmassá tette külföldi kapcsolatok építésére, ápolására.

Kovács Jenő Lepsényben született 1910. március 7-én. Állatorvosi diplomáját 1932-ben kapta meg. Éveken át tanársegédként dolgozott a Kémiai Tanszéken Gróh Gyula professzor mellett. 1936-ban szerezte meg vegyészdoktori oklevelét, majd az Országos Állategészségügyi Intézetben folytatta munkáját. 1940-ben tért vissza intézményünkbe, hogy vezesse a Gyógyszertani és Méregtani Tanszéket. Megbízását 1979. évi nyugdíjba vonulásáig teljesítette. 1944-től magántanárként, 1946-tól pedig nyilvános rendes tanárként oktatott. 1963-tól 1966-ig az Állatorvostudományi Egyetem rektora volt.
Tudományos munkái annyira jelentősek voltak, hogy 1952-ben értekezés nélkül vált az állatorvostudomány doktorává. Háromszor kiadott Állatorvosi gyógyszertana az 1980-as évek közepéig számított a tudományterület tankönyvének. Több szakmai szervezetben is vállalt tagságot, például az Állategészségügyi Tanácsban, a Magyar Állatorvosok Lapjának szerkesztőbizottságában és az Állatorvosok Társasága gyógyszerterápiai és toxikológiai szakosztályában. A Lipcsei Egyetem Állatorvosi Kara tiszteletbeli doktorrá avatta 1980-ban, az alma mater pedig 1984-ben ajándékozta meg a doctor honoris causa címmel.
Budapesten hunyt el 1990. november 15-én.
Irathagyatékának egy kisebb része a 151. fondban található.