Földházi Sándor (1926–2000) határállomás-vezető főállatorvosként dolgozott Békéscsabán. Egyetemünkön állatorvosi etikát oktatott.
A fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

Kasza Lajos (1920–?) állatorvos. Az 1956-os forradalom elbukása után távozott az országból. Vírus- és rákkutatással foglalkozott az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában.
A fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

Mészáros M. János (1929–2009) állatorvos. Kórbonctant és kórszövettant oktatott intézményünkben. A sertések pneumo-paratyphusát, a sertéspestist, a tehenek tőgygyulladását és az állatkerti állatok betegségeit tanulmányozta. A Vetési Ferenccel közösen írt A háziállatok diagnosztikai boncolása című egyetemi jegyzete, majd tankönyve az állatorvosképzés egyik alapműve. Numizmatikával és állatorvostörténettel is foglalkozott.
A fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható.

Kováts Gyula (1899–1987) állatorvos szakterülete a röntgenológia és a fejlődéstan volt. Zimmermann Ágoston nyugdíjba vonulása után vette át az Anatómiai és Szövettani Tanszék vezetését. Több tankönyvet is írt az anatómia és a fejlődéstan elsajátításának megkönnyítésére. Fejlesztette intézményünk anatómiai és patkolástani gyűjteményét, s részt vett a Mezőgazdasági Múzeum újjászervezésében.

Bár először a kórbonctan tanára, Rátz István (1860–1917) oktatott parazitológiát, az csak Kotlán Sándor (1887–1967) kutatásaival és tanárságával vált önállóvá. Kotlán sokat tett a tudományterület szakszókészletének rendezéséért. Nemzetközi konferenciákon és társaságok munkájában is részt vett.

Zlamál Vilmos (1803–1886) állatorvos és egyetemi tanár. Morvaországból származott. Kremsierben és Bécsben végzett orvosi tanulmányai után katonaorvosként dolgozott. 1835-ben felettesei a katonai Határőrvidékre küldték, s rábízták az ottani állategészségügy irányítását. Az itt szerzett érdemeiért cserébe 1838-ban Zlamál megkapta a regni veterinarius (országos állatorvos) címet. 1843-tól tanított állatorvostant a pesti egyetem orvosi karának Állatgyógyászati Tanszékén, idővel pedig annak vezetője lett. Ezekben az években tanult meg igazán magyarul. A szabadságharc alatt nemzetőri századot alakított tanítványaiból, ezért később az osztrák hatóságok eltiltották katedrájától. Szakértelmének nélkülözhetetlenségét bizonyítja, hogy a szilencium mindössze két évig tartott. Zlamál 1856-tól 1881-es nyugdíjba vonulásáig tanított állatjárványtant, belgyógyászatot és járványtant. Szerteágazó tudományos tevékenységéből kiemelkednek a keleti marhavész tanulmányozásával elért eredményei.
[Zlamál Vilmos | Magyar életrajzi lexikon | Kézikönyvtár (arcanum.com), letöltés 2022. dec. 5.]

Kutas Ferenc (1930 – 2023) az állatorvosi biokémia szakértője volt. Habár kutatóként is fontos eredményeket ért el, igazán tanítani szeretett. Szakterületét 1973-tól oktatta. Előadásainak anyagát gondosan fejlesztette. Munkájához nemcsak a felkészültségnek, de a szükséges előadói képességeknek is birtokában volt. Így vált az egyik legnépszerűbb tanárrá: 1981 és 2001 között 23 alkalommal kapta meg a legjobb előadó címét a magyar, az angol és a német nyelvű képzés hallgatóitól egyaránt. 1995-ben vonult nyugdíjba, professor emeritusként mégis a tanszéknél maradt egészen 2013-ig. Az Állatorvostudományi Egyetem Sportegyesületének elnökeként sokáig szervezte az alma mater sportéletét, biztosította a testmozgás lehetőségeit. Az ő kezdeményezésére készült el az egyetemnek az az emléktáblája, amely az olimpiai és világbajnoki címeket szerző egykori állatorvostan-hallgatókat örökíti meg. [Mária Benkő – Tibor Kassai: In Memoriam Professor Ferenc Kutas (1930 – 2023). Acta Veterinaria Hungarica 71. (2023) 1 – 2.]

II. József 1786. december 12-én adta ki az egyetemi orvosi kar állatgyógyászati tanszékének alapításáról szóló rendeletét. A Helytartótanács ennek alapján részletezte az új intézmény létrehozásának teendőit 1787. február 6-án. Az oktatás ugyanazon év nyarán kezdődött meg. Eleinte még a képzéshez szükséges eszközök is hiányoztak, ezeket Tolnay Sándornak (1747–1818), a tanszék első vezetőjének csak hosszú évek munkájával sikerült beszereznie. A század végén a tanszék mellett állatgyógyintézet létesült. Az itt dolgozók klinikai gyakorlatot végeztek, valamint kovácsmesteri és alapvető állatorvosi tanfolyamokat tartottak. A tanszék és az intézet egészen 1851-ig változatlan formában működött, dacára a reformterveknek és javaslatoknak.
Ha összehasonlítjuk a fond és az akkori tudományegyetem más tanszékeinek gyűjteményét, megállapíthatjuk, hogy a 19. század közepéig ez az egyik legnagyobb mennyiségben megmaradt iratanyagunk. Igaz: az egyetem központi hivatalainak korabeli hagyatéka sokkal gazdagabb.
A fond iratanyagát három tematikus állagra bontottuk, továbbá egy-egy különálló gyűjteményből két újabb állagot hoztunk létre.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 31.]