A tudományos fokozat, azaz doktori cím az egyetemen megszerezhető ismeretanyag elsajátításának és az ehhez kapcsolódó, a tudomány területén végzett kutatás elvégzésének az igazolására szolgáló titulus. Az egyetem a megalakulástól kezdve adományozott doktori fokozatot az arra érdemesnek ítélt hallgatóinak, de 1949-ben – szovjet mintára – megvonták az egyetemtől ezt a jogot, és a Magyar Tudományos Akadémiának adták át. Bár az 1950-es években az egyetem visszakapta a doktori cím adományozásának lehetőségét, azonban ez nem minősült tudományos fokozatnak. Magyarországon az egyetemi diploma után az elsőként megszerezhető fokozat az egyetemi doktori (közkeletű néven „kisdoktori”), illetve 1984-től a „dr. univ.” volt. Ettől függetlenül szerezhető volt, de az esetek döntő többségében a dr. univ. címet követte az MTA Tudományos Minősítő Bizottsága által adott kandidátusi fokozat (CSc.). A kandidátusi címmel rendelkező személy a tudományok doktora (DSc.; az ún. „nagydoktori”) címet szerezhette meg.
Magyarországon 1993-ban vezették be fokozatosan, a megváltozott és egységesülő európai, illetve az akkor már közel egy évszázada alkalmazott amerikai szokásnak megfelelően a PhD-t. (Ezzel együtt kandidátusi fokozat elnyerésére utoljára 1997-ben lehetett jelentkezni, a folyamatban lévő ügyek a rákövetkező egy-két évben lezárultak.) A jelenlegi magyarországi tudományos minősítés háromosztatú, és immáron Európában szinte példa nélküli rendszerként ötvözi az angolszász, a német és a szovjet tudományos minősítéseket. A kisdoktori és a kandidátusi összeolvadásából létrejött a PhD, amellyel szemben az angolszász országokban, minthogy az egyetlen tudományos fokozatról van szó, a legkomolyabb minőségi elvárásokat támasztják.
A szovjet típusú tudományos minősítő rendszer eltűnésével szinkronban, a 1990-es évek közepén Magyarországon újra bevezették a habilitációt, amely bevett tudományos minősítés volt a szocialista éra előtt. Ez képezi a rendszer második elemét, amely a gyakorlatban csupán az MTA kutatóintézeteiben dolgozók számára nem szükséges, minthogy a habilitáció eredetileg az oktatás minőségét vizsgálja, és a kutatóintézetekben oktatás nem folyik.
A rendszer harmadik eleme az MTA doktora cím, amely teljességgel megegyezik a korábbi, szovjet típusú rendszer "tudományok doktora" minősítésével, csupán immáron nem tudományos fokozatnak, hanem címnek minősül.

Az iratanyag Takács Etel hagyatékát tartalmazza, továbbá az alapítvány működésére és pályázataira vonatkozó dokumentumokat.

Az állagot olyan iratokból állítottuk össze, amelyeket nem helyezhettünk el az iktatottak között. Mivel csak gyér anyag maradt ránk a II. világháború előtti évekből, megőriztünk néhány ekkoriban keletkezett számlát és egyéb nem történeti értékű iratot, melyek jól mutatják a könyvtár már akkoriban is széleskörű hazai és nemzetközi kapcsolatait. Ezenkívül néhány egyéb, könyvtártörténeti jelentőségű nyilvántartást soroltunk még az állag anyagába. Az iratokat egyenkénti átnézéssel kutathatjuk.
[Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 83–84.]

Az alapítványt 1993-ban alapította meg a Magyar Bankszövetség, a Magyar Kulturális Szövetség (a Magyar Kulturális Kamara jogutódja), a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (a Magyar Gazdasági Kamara jogutódja), a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, valamint Pungor Ernő (1923-2007) és Andrew C. Timár (1922-2003).
Az alapítvány célja azon hazai és külföldi magánszemélyek, vállalkozók, vállalatok, szervezetek és intézmények összefogása volt, akik/amelyek támogatják a műszaki felsőoktatást, a korszerű mérnökképzést és továbbképzést, valamint hozzájárulnak a műszaki felsőoktatás anyagi, tárgyi, technikai és infrastrukturális feltételeinek megőrzéséhez, fejlesztéséhez. Az alapítvány ezzel kívánt hozzájárulni ahhoz, hogy a hazai műszaki felsőoktatás megfeleljen a jelen és jövő követelményeit teljesíteni tudó, korszerű felkészülést biztosító, a társadalom elvárásainak megfelelő képzés iránti elvárásoknak, kedvező feltételeket nyújtson a tudományos-, kutató-, műszaki-, fejlesztő és szakmai alkotómunka magas szintű műveléséhez, lehetővé tegye a nemzetközi együttműködés kiteljesedését, valamint segítsék az egészséges környezet, korszerű sportolási és kulturális lehetőségek megteremtését.

Az 1993. évi LXXX. törvény (felsőoktatási törvény) 81. és 82. § alapján a magyar felsőoktatásban a képzés és a tudományos tevékenység minőségének hitelesítésére és a minősítés elvégzésére létrehozták a Magyar Akkreditációs Bizottságot (MAB). A MAB a minőséghitelesítés során megvizsgálja, hogy egy adott intézmény vagy program megfelel-e a MAB által előre meghatározott és közzétett minőségi követelményeknek. Ha ez a megfelelés fennáll, akkor hitelesíti, azaz akkreditálja a vizsgált intézmény. Az állag ezeknek a hitelesítéseknek, akkreditációknak az anyagát tartalmazza karonkénti bontásban, illetve külön sorozatban találhatók a doktori iskolákra vonatkozó akkreditációs anyagok.