A Quaestura az egyetem egyik központi hivatala volt. Funkciója története során többször változott. Kezdetben gazdasági ügyekkel foglalkozott, később a hallgatók nyilvántartását, tanulmányi, beiratkozással, illetékekkel stb. kapcsolatos ügyeit intézte. 1861 a Quaestura önállósulásának éve. A tanácsjegyző vezette Egyetemi Iroda mellett egyenrangú szervként tűnik fel az Egyetemi Quaestura. 1870/71-től alakul ki a központ hivatalok hosszú ideig, a Quaestura fennállásáig meglévő beosztása. E szerint az Egyetemi Központi Rektori Iroda mellett működik a Quaestura és a Gazdasági Igazgatóság. Ez utóbbi feltehetően nem a Quaesturából vált ki, hanem a Központi Rektori Irodából, hiszen a tanácsjegyző a Quaestura önállósulásakor is megtartotta pénztárkezelői tisztét. A Questura az egyetem 1949/50-es átszervezésekor szűnt meg. Helyét a kari tanulmányi osztályok vették át. (1400-228./1949.VKM VI. 1 ü. sz utasítás)
Gróf Leo von Thun-Hohenstein vallás- és oktatásügyi miniszter megreformálta a Habsburg-monarchia tartományainak oktatási rendszereit az 1850-es években. Ebből a magyar felsőoktatás, így az állatorvosképzés sem maradt ki. A korábbi tanszékből 1851. augusztus 10-én alakult meg az önálló állatorvosképző tanintézet. A képzés színvonala lecsökkent, hiszen a Pesti Állatgyógyintézet elveszítette korábbi egyetemi jellegét, a kormányzattól pedig nem kapott annyi támogatást, hogy utolérhesse a mintának tekintett bécsi állatorvosi iskola nívóját. Az oktatás hivatalos nyelve ugyan a német lett, de a magyart teljesen nem lehetett száműzni, hiszen a hallgatóság egy része csak ezt a nyelvet értette meg. 1875-ben, immáron a kiegyezés utáni kedvezőbb politikai körülmények között ismét átszervezték az intézményt, és 1890-ig Állatorvosi Tanintézetnek nevezték. Időközben a követelmények egyre magasabbak lettek, vagyis az intézet egyre értékesebb képesítést nyújtott. [Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 35.]
Intézményünk 1890-ben akadémiai, 1899-ben pedig főiskolai rangra emelkedett. Az ezután következő, az 1934. évi újabb átalakításig tartó időszakot tartjuk a magyar állatorvostörténet aranykorának a lendületes fejlődés miatt, melyet az I. világháború és az azt követő bizonytalanságok sem törtek meg. A főiskola oktatói, kutatói számos találmányt szabadalmaztattak, számos felfedezést és tudományos művet tettek közzé, így az alma maternek külföldön is híre ment. Ezek az évtizedek összefonódtak a tudósként és szervezőként is kiváló Hutӱra Ferenc 1899-től 1931-ig tartó rektorságával. A Marek Józseffel közösen jegyzett és több idegen nyelvre lefordított Állatorvosi belgyógyászata a 20. század első felében tananyaggá vált a világ valamennyi állatorvosokat képző intézetében. A fond 1920 után keletkezett anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak részben kutatható.
Miklós bán átírja IV. László király oklevelét, amelyben Pósa comest és testvérét, Gueche mestert és népeiket kiveszi a kőrösi ispán joghatósága alól, és a szlavón bán hatósága alá helyezi.
Az 1934-ben létrejött hatalmas egyetem célja az volt, hogy egymaga nevelje ki a hazai nemzetgazdaságért dolgozó valamennyi diplomás szakembert. Nevét a jogelőd műegyetemtől örökölte. Öt karra oszlott: mérnök és építészmérnökire, gépész és vegyészmérnökire, bánya-kohó- és erdőmérnökire, mezőgazdasági és állatorvosira, valamint közgazdaságtudományira. A karok további két-két osztályra tagolódtak. Az addig önálló Állatorvostudományi Főiskola tehát egy osztállyá alakult a mezőgazdasági képzéssel együtt. Az átszervezést visszalépésként értékelte, mivel érdekeinek érvényesítésére immáron jóval kevesebb lehetősége volt, bár az 1939/1940. tanévben professzorunk, Zimmermann Ágoston (1875–1963) töltötte be a rektori tisztséget. Az óriásegyetem valóban nem sokáig bizonyult életképesnek: először épp a Mezőgazdasági és Állatorvosi Kar vált ki belőle 1945-ben, később pedig a többi kar. A Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem jogutódja a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem. A fond anyagára jelenleg a köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvényben megfogalmazott védelmi idő szabályai vonatkoznak, így az csak korlátozottan kutatható. [Szögi László: Az Állatorvostudományi Egyetem Levéltára (1741) 1787–1972. (Az Állatorvostudományi Egyetem Központi Könyvtárának Kiadványai 1.) Bp. 1985. 43.]
A Károlyi-kormány a közoktatásügyi tárcát 1919-ben Kunfi Zsigmondnak adta át. Kunfi 1919. február 4-én ideiglenesen felfüggesztette az Egyetem autonóm hatáskörét, és élére kormánybiztosként Jászi Oszkárt nevezte ki. Működése csak néhány hónapig tartott, hatáskörét 1919. április 1-jétől a Tanácsköztársaság által kinevezett egyetemügyi politikai megbízott vette át Dienes Pál személyében, aki az Egyetemi Tanács, a rektor, a kari dékánok hatáskörét egy hat tagú bizottsággal együttesen gyakorolta. A régi vezetőség megmaradt tisztségében, és az adminisztratív ügykezelést látta el. A politikai megbízott az egyetemügyi kormánybiztos jogutódja volt. Feladatkörét mindössze április végéig látta el, amikor visszaállították a rektor vezető szerepét. A fond elsősorban az Egyetemi ügyek kormánybiztosa és jogutódja, az Egyetemügyi politikai megbízott iratait tartalmazza. Az iratok sorszámosan iktatott rendben kutathatók. Jogutód váltáskor az iktatás nem szakadt meg. 1-152-ig a kormánybiztos iratai, 153-573-ig pedig a politikai megbízott iratai találhatók. Sajnos az iratanyag töredékes, számos iktatószám hiányzik, mutató és iktató könyvek nincsenek. Egyenkénti átnézéssel kutathatók. Az iktatott iratanyag mellett korabeli egyetemi vonatkozású forradalmi témájú újságcikkek gépelt kivonatai, továbbá miniszteri rendeletek fénymásolt és gépelt másolatai is megtalálhatók.
